Ez egy befejezetlen hozzászólás lesz, mert rengeteg írnivalóm van. És munkahelyről írok, amit egyáltalán nem lenne szabad, de mégis muszáj. És most van egy kis szünet, de biztos nem annyira hosszú, mint amennyi idő alatt én ezt ide bele tudom fogalmazni.
Szóval: Szombaton találkoztunk

. Én már kilenc óra óta tűkön ültem, szaladgáltam körbe-körbe a templom körül, és minden arra tévedő járókelőhöz odaszaladtam volna legszívesebben, hogy nem hozzánk jön-e véletlenül... Mire megérkeztetek, én már túl voltam egy bizonyos határon - már ami a lelkiállapotomat illeti.

. Gyuri ezt csendes mosollyal vette tudomásul. Tényleg csak azt tudom mondani, ami a talis topikban is leíródott párszor: nagyon jó volt látni titeket. Egész más így ránézni a Parókia főoldalára, hogy láttuk-hallottuk Enikőt. És egész más lesz olvasni is egymást ezentúl szerintem. És mindenki.. Erika a lendületével, Pali a komolyságával, Ex a széles mosolyával és a nagyon komoly gondolataival (jaj, Ex, úgy sajnálom, hogy csak én tudom, melyik mondatot írtad te! Pedig annyira jellemző. Valamit kezdünk majd még ezekkel a mondatokkal...), Rosta a komolyságával, Figyelő a szemében bújkáló mosollyal (akik nem jöttek el, többek között lemaradtak arról, hogy mesél Figyelő viccet)! Cilla egy igazi tündér. Tényleg igazi! Nagyon megragadt bennem, ahogy az áhítat utáni beszélgetéshez röviden-okosan hozzátett valami olyasmit, hogy 'Szeretlek Istenem és kész!' És nagyon szép az ajándék, amit hozott nekünk. Köszönjük, Cilla!! Boglárka hozta a nyugodt-derűs megfontolt komolyságát, ami itt a fórumon is jellemző rá, és egy különleges-elgondolkodtató olvasnivalót mindenkinek. Szeretném megköszönni Budapest-Fehérnek, hogy felvillantott egy alternatív, de igazából teljesen magától értetődő lehetőséget arra, hogy hogyan lehet gondolkodni arról, hogy a másik ember más, hogy a dolgok többfélék, és mi is többfélék vagyunk, és ennek szellemében történhetett meg egy szerintem nagyon hasznos tapasztalatcsere a fórumozzásal-moderálással kapcsolatban. Szilveszter, köszi a zenei vezetést. És köszönjük az áhítatot, Puritán, szerintem nagyon jó beszélgetés alakult ki belőle (majd erről is beszámolok)