Egy csomó minden történik, amit nincs idő elmesélni .
Voltunk például színházban a legutóbbi hétvégén (azelőtt állatkerben, készült egy zseniális kép, ahogy Tündi magyaráz az oroszlánnak, majd megmutatom azt is). A Bors néni című előadást láttuk, aminek alapeleme a közönséggel való interakció, és nagyon jó volt látni, hogy fogadják ezt a gyerekek, aki amúgy is minden ilyesmit valóságként élnek meg. Tündi nagyon figyelt, énekelte ő is a dalokat, utánozta a mozdulatokat, mindezt villámgyorsan abbahagyta olyankor, amikor megértette, hogy most pont ezt várják tőle. Ha elhangzott a mondat, hogy 'na akkor most gyerekek, ti is csináljátok velünk', akkor azonnal teljes passzivitásba vonult vissza . Sőt, egyszer, amikor nézőtéren ülő gyerekek alakították volna az erdő fáit és bokrait, ő úgy látta, ha nem akar bokorrá változni, az az egy lehetősége van, hogy elbújjon. Aztán hazafele kicsit beszélgettünk róla, hogy miért nem illik a színházban elbújni a szék alá. És ez egy kicsit sánított, merthiszen épp egy olyan előadáson voltunk ez volt a lényeg, hogy magát adja, és átélje a darabot, és ne azon gondolkodjon, hogy most hogy illik viselkedni egy színházban. Hát ő annyira átélte, hogy elbújt . Nekem legjobban az tetszett, mikor egyszercsak felszólították a közönséget, hogy forduljanak el, mert titkos dolog folyik a színpadon . Tündi is elfordult, és fülelt... Aztán hátulról egy gyerekhang bekiabált, hogy "Én végig hallgatóztam!" :D:D.

Kedves Kamilla!
Nem azzal fogok írásba, minha mindenre tudnám a választ..

Jézusnak mindig volt szeme arra, hogy lássa, ki van nagyon távol, és ki van már kicsit közelebb hozzá.
Ebben a példázatban én azt látom, ennek az embernek, a sáfárnak már valami tisztult. Egy korábban biztosan önelégült ember rájött, hogy a dolgok változhatnak, s ő is kész lett arra, hogy meg tudta változtatni korábbi szokását, s mert engedményeket tenni, legalább emberi módon jót cselekedni.
A merkantilista szemlélet helyett egy másfajta szemlélet! ez az, ami már egy lépés Isten felé....
Gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, amikor valaki el akarja mondani a Tízparancsolatot, s úgy kezdi: Ne lopj, Ne ölj,... A törvény MÁR él benne, MÉG nem tartozik ahhoz, aki adta ezt a Törvényt... Isten értékeli ezt, már egy kicsit közelebb hozzá! Ha elé állunk, bizalommal tehetjük majd azt. Vágyainkat is tudni fogja, és cselekedeteinket kegyelmesen fogja nézni.
Én legalábbis nagyon remélem!

Lk 16,8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.
Lk 16,9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. >

Én is remélem! Köszönöm Budapest, amit írtál, közelebb jött az egész .

A hírek most annyiból állnak nálunk, hogy szerda óta itthon vagyunk Tündivel, mert lázas, elkapta ezt a felsőlégúti izét. Még jövő héten sem mehetühk. Most hiányzik először az oviból, és én is az új munkahelyemről. Ma reggel azzal a mondattal ébredt, hogy "Tudod, anya, a rossz dolog, az csak játék! A betegség, meg a veszekedés, meg az ilyesmi. Az nem igazából van!" Leesett az állam.

Elolvastam Szobotka Tibor Megbízható úriember című regényét (persze lecsúsztam a könyvtári határidőről.. szerencse, hogy telefonon is lehet hosszabbítani), és hát egyszerre volt nagyon jó és nagyon szörnyű. Ajánlom mindenkinek. Inkább nem is mesélem el.. 1939-ben játszódik, és konkrétan 1939 szeptember elsejével fejeződik be. Nagyon jól megírt könyv, közelhozza az emberhez azt a kort, és vannak olyan tanulságai, amik talán (sajnos) most is aktuálisak.

Meggyógyultunk, a hosszú hétvégén nyaraltunk (Vagy őszöltünk. Ilyen szó nincs, de Micimackó nem örülne, ha ilyet hallana, hogy valaki ősszel nyaral.), nagyon jó volt. Visszamennénk.

Tündi meggyógyult, vidáman ment újra oviba (első nap nekiszaladt egy fának - be kellett csuknia a szemét futás közben, mert azt még sose próbálta, milyen, és azt biztos csak a legügyesebbek tudják - szerencsére nem történt semmi baj).

Ma délelőtt egy kicsit leesett nekem, hogy ez az egész mennyire nem játék. Eddig eléggé a saját világomban éltem, nem láttam embereket ennyire közelről, mint itt a munkahelyen. Kereszténynek lenni nem abból áll, hogy az ember olvassa a Bibliát, és próbálja megérteni. Hanem abból, hogy én egy olyan világhoz tartozom, ahol híre-hamva sincs ezeknek a rohadt farkastörvényeknek. Ma délelőtt az kezdett el derengeni, hogy ha ezt felvállalom, többet tehetek, mint gondolnám. Az én achillesz-sarkam az az, hogy butának néznek... hát mostantól nem lesz az. Nem vagyok buta és kész. Sőt. Azt írta a Gyökössy Bandi bácsi, hogy boldogok, akik nem félnek, hogy naivnak nézik őket, mert ez a szeretet ára... :D.

Elkezdtem olvasni a Narnia-sorozat utolsó darabját, a Végső ütközetet. És olyan jó! Mese, ami elvarázsol (sajnálom, mikor gyerek voltam, még nem volt megjelenve). Sajnos a kerületi könyvtárunkban nincs meg a teljes sorozat, de most elhatároztam, hogy mire Tücsi eléri azt a kort, beszerezzük neki (szigorúan neki! szó sincs róla, hogy az anyukájának..) valahogy a sorozatot, mert ez nagyon jó, gyereknekvaló, én meg lettem volna érte őrülve tíz éves korom körül.

Mily bölcs volt Bandi bácsi!!!

Beszélgetés nálunk a napokban:

- Anya, Ferdinánd tud úszni?
- Nem.
- Dehát akkor miért hívják tengerimalacnak???

Jogos a két pont!!

amúgy tud, csak nem szeret

Ez egy befejezetlen hozzászólás lesz, mert rengeteg írnivalóm van. És munkahelyről írok, amit egyáltalán nem lenne szabad, de mégis muszáj. És most van egy kis szünet, de biztos nem annyira hosszú, mint amennyi idő alatt én ezt ide bele tudom fogalmazni.
Szóval: Szombaton találkoztunk . Én már kilenc óra óta tűkön ültem, szaladgáltam körbe-körbe a templom körül, és minden arra tévedő járókelőhöz odaszaladtam volna legszívesebben, hogy nem hozzánk jön-e véletlenül... Mire megérkeztetek, én már túl voltam egy bizonyos határon - már ami a lelkiállapotomat illeti. . Gyuri ezt csendes mosollyal vette tudomásul. Tényleg csak azt tudom mondani, ami a talis topikban is leíródott párszor: nagyon jó volt látni titeket. Egész más így ránézni a Parókia főoldalára, hogy láttuk-hallottuk Enikőt. És egész más lesz olvasni is egymást ezentúl szerintem. És mindenki.. Erika a lendületével, Pali a komolyságával, Ex a széles mosolyával és a nagyon komoly gondolataival (jaj, Ex, úgy sajnálom, hogy csak én tudom, melyik mondatot írtad te! Pedig annyira jellemző. Valamit kezdünk majd még ezekkel a mondatokkal...), Rosta a komolyságával, Figyelő a szemében bújkáló mosollyal (akik nem jöttek el, többek között lemaradtak arról, hogy mesél Figyelő viccet)! Cilla egy igazi tündér. Tényleg igazi! Nagyon megragadt bennem, ahogy az áhítat utáni beszélgetéshez röviden-okosan hozzátett valami olyasmit, hogy 'Szeretlek Istenem és kész!' És nagyon szép az ajándék, amit hozott nekünk. Köszönjük, Cilla!! Boglárka hozta a nyugodt-derűs megfontolt komolyságát, ami itt a fórumon is jellemző rá, és egy különleges-elgondolkodtató olvasnivalót mindenkinek. Szeretném megköszönni Budapest-Fehérnek, hogy felvillantott egy alternatív, de igazából teljesen magától értetődő lehetőséget arra, hogy hogyan lehet gondolkodni arról, hogy a másik ember más, hogy a dolgok többfélék, és mi is többfélék vagyunk, és ennek szellemében történhetett meg egy szerintem nagyon hasznos tapasztalatcsere a fórumozzásal-moderálással kapcsolatban. Szilveszter, köszi a zenei vezetést. És köszönjük az áhítatot, Puritán, szerintem nagyon jó beszélgetés alakult ki belőle (majd erről is beszámolok)

Ésés köszi, Erika a kánonokat, nagyon bevált az ötlet, az idő egy igen jelentős részét azzal töltöttük, hogy énekeltünk együtt Istennek (szerintem különlegesen magas színvonalon). Az egyik kánont fel is vettük, majd privátban beszéljük meg, hogy hova küldjük el...

és ha tudnátok, mennyi minden történt még azóta is... velünk a tali óta. Ha egész nap ide írogatnék, az is kevés lenne!

(Az írogatásért nem szóltak be még itt a munkahelyen, a dúdolgatásért már igen...)

Nem bírom ki, leírok még egy poént:
Ma reggel összefutottam Rostával a Blaha Lujza téren. Fórumtalálkozó-'B'. (Rosta 'hát ez nem igaz!' felkiáltással üdvözölt, amit lehetett az öröm kifejezésének is venni... :-p) Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy ez is meg volt szervezve.

Hát ez tényleg hihetetlen volt! Kamillával, akivel elkerültük egymást két éven keresztül, a tali után két nappal összefutok a villamosmegállóban egy kétmilliós városban.

Az erdélyi matematikus professzor, a Barabási szerint bármely két ember között max. öt embernyi kapcsolat, kézfogás mutatható ki. Erre mondjuk azt, hogy kicsi a világ. Kapásból ez a törvény ugrott be amikor megláttalak, hogy ennyire kicsi a világ. Az elv meg van az emberben, ugyanakkor mindig meglepődik, amikor ez bebizonyosodik. Ha örömnek vetted a meglepődésemet, akkor jól gondoltad!

Az egészben az a furcsa, hogy nem is szoktam arra járni, mert az egyes villamossal közlekedem, meg a 103-as busszal. Ma az egyes villamos lerobbant, és kerülő úton mentem a munkahelyre, szerintem ebben az évben még nem is mentem errefelé. Nem piskóta ez biztos!

. Hát nem!

Még a félreértések elkerülése végett: Bárdos Lajos hívő ember volt, egyházzenész, zenetudós, zeneszerző. Az ő kánonjain tanítják énekelni (többek között) a zeneiskolás gyerekeket, és hát sajnos ha valamit a közoktatásba-zeneiskolai oktatásba bevezettek, annak akkor, amikor az övéit vezették be, nem lehetett keresztény szövege. Így lett az 'Áldott a férfi, ki Istenben bízik egyedül'-ből 'Szó mi dó ti ti zöld rétre gyertek ki..', a 'Még ma' kezdetűből pedig 'Plato Cicero..'. És így tovább. Az 'Az Úr a pásztorom'-ból is lett valami, de most hirtelen nem tudom.
Eszembe jutott még egy zenetanár néni, aki valami zeneiskolai esten, ahol nem jött el a meghívott előadó, úgy próbálta megmenteni a helyzetet, hogy kánonoztatta a jelenlévőket, aztán utólag elpanaszolta, hogy csupa hívő kánon jutott eszébe, amiket nem volt szabad.