FM írta:
Velem kapcsolatban kedves Sándor nagyon tévedsz, nekem az a legfontosabb, hogy csak azok Isten fiai, akiket a Szent Szellem vezet, ha nem vagy/vagyunk engedelmes/ek akkor biztos nem vezet.
Nekem ez a legnagyobb probléma a jelen világban.
Ha nem haragusztok, térjünk vissza picit 2006. nov.30-ra /ld. föntebb/...
A "Noahida/prozelita" parancsolatok megtartása - mint alapkérdés (bocs, hogy a tolvajnyelvi term.tecnicust használom, az egész igehely beidézése helyett, de talán tudjátok még, miről van szó...)
A Szentlélek által adott engedelmesség kérdését hozta elő "FM" - és éppen ehhez kapcsolva.
Nos, lehet kapcsolni - de a kapcsolópont: 2 Kor. 3: 6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
Ha jól tippelem meg (ez a teológósok műhelymunkája - egyben "szabadsága") ez nagyjából azt jelenti FM vonatkozásában, hogy ha a betűhöz ragaszkodik, ezzel arról tesz bizonyságot, hogy a Lélek által hozott szabadság még nem az övé...DE ez nem tekinthető egyenértékű kijelentésnek azzal, hogy a Lélek nem az "övé"...
Ugyanis a Lélek szívünkbe érkezése nem visz egyenesen a "célba" bennünket - a feltámadás utáni üdvözült "tökéletességbe", hanem csupán "pályára állít" - elkezdi azt munkálni, hogy tanítvánnyá válásunk valódi és eredményes lehessen (mint ahogy az iskolába való beíratásunk nem jelenti azt, hogy kezünkbe nyomják a diplomát, vagy a szakmát!)
Ebbe a gondolati összefüggésbe csak úgy merem belehelyezni a fent hivatkozott és megkérdezett Igét
( Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, - Ha ez tetszett a Szent Léleknek akkor ez nekem ne legyen fontos kedves Sándor?
Akkor gondolod, hogy lényegtelen dolog került az Írásba?)
ha azt mondom: (bár részleteiben is érdemes lesz még megnézni a 4 parancsot...de ez fontosabb...)
A Lélek ezen az időbeli (és felfogásbeli) ponton nem kívánta megsérteni az apostolok és első tanítványok "identitás-tudatát"(egyből kibillenteni őket "zsidó mivoltukból" bizony számukra megütközést jelentett volna...még Péter esetében is csak fokozatosan mehetett előre a dolog: először a tisztátalan állatok - amelyekből azonban ténylegesen nem evett /felvétetett előle/ - aztán a pogány ember házába való bemenetel...ami azért jóval "könnyebb" volt annál, mintha fúlva holt állatot (bálványimádó ceremónia során vízbe fojtással megölt állat, tehát nem a benne maradt vér az alap-probléma...mert hétköznapi életben NEM "vágták le" vízbefojtással - még a halat sem
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
), vagy véres hurkát kellett volna valóban megennie...
tehát azokat az embereket, akik között fordolódni és szolgálni kívántak, éppen ezen törvények "megtartása" által a zsidó apostolok, tanítványok számára is elfogadhatóvá "tette" a Lélek - ha engednek Neki...(mármint a pogányok).
A zsidóknak pedig abban kellett engedelmesnek lenni, hogy a szigorú (mózesinek mondott, pedig inkább volt farizeusi) előírások szerinti életvitel NÉLKÜL élő pogány embertársaikat "testvérnek és TISZTÁNAK (megközelíthetőnek-érinthetőnek!) tudják tekinteni (eme, általuk is ismert és a zsidó hitre áttérőknek /prozelitáknak/ ajánlott kívánalmak megtartása révén).
Ez a Lélek adta utasítás tehát egy meghatározott korszak meghatározott szituációját szabályozta...adott segítséget a békés egymás mellett éléshez...de mint ilyen, nehéz róla elképzelni, hogy kortalanul-általánosan (még miránk és a mi korunkra is érvényesként) kellene/lehetne értelmezni.