A héten mesélte el a következő esetet az egyik keresztény barátnőm.

Egyik gimnáziumi osztálytársa felhívta a barátnőmet, hogy a tanácsát szeretné kérni, mert nehéz élethelyzetbe került. A lány mivel ismerte a fiú lobbanékonyságát, attól félt, hogy a fiú házasságával lesz valami baj. Sajnos nem tévedett. A fiú vállalkozása majdnem összeomlott, nehéz anyagi helyzetbe, adósságokba került és a felesége attól tartva, hogy jelzálogot tetet a nő tulajdonát képező lakásra, elköltözött otthonról a két gyerekkel. A fiú elveszítette a bizalmát a feleségében, és azt kérdezte a lánytól, hogy ő küzdene-e ezért a házasságért. A lány a küzdelemre buzdította és próbálta megvilágítani a fiúnak, hogy a nők többségének a biztonság az egyik legfontosabb dolog a házasságban. (A körülményekből ugyanis látni lehetett, hogy a feleség nem keresett magának valaki mást, inkább vészfékként költözött el otthonról.)
Ahogy tovább beszélgettek, a fiú kérdezte, hogy mi van a lánnyal, aki elmesélte, hogy sok-sok év után kinyitotta a szívét a társkeresés kérdésére, csak hát magas lányként túl a negyvenen nehezen talál korban és magasságban hozzáillő férfit keresztény körökben.
A fiú elgondolkodott, majd közölte, hogy ez nem is csoda, hiszen a magas férfiak akik esetleg fiatalabb korukban sikeresek voltak a sportban, aztán a nőknél, nagy valószínűséggel nem fognak gyülekezetekbe járni. Bár nem mondta ki, de a szavai alapján ő úgy tekint a keresztény férfiakra, mint akik ha már nem lettek sikeresek az életben, végső megoldásként a kereszténységet választják mencsvárként.

Ti mit mondanátok ennek a fiúnak a kereszténység gyengeség vagy épp az ellenkezője?

A keresztyén férfi gyengébb lehet, még is sokkal nagyobb terhek hordozására alkalmas, mint egy nem Krisztust követő férfi.

Ez miért van?



187 cm magas vagyok és több lánynak is tetszettem, még is nagyon gyengének éreztem magam, pl. olyan helyzetben, amiben ez a férfi van és sok rossz gondolat fogalmazódott meg bennem.
Most se érzem magam erősnek, de ismerek valakit, aki NAGYON erős és HATALMAS.

Még az is eszembe jutott ehhez, hogy egy nem hívő férfiúnak talán gáz lehet, és a gyengeség jele, ha bekalkuláljuk, hogy egy hívő férfi még sírhat is esetleg. De én mindenképpen csak egy ilyen "gyenge" férfit választanék

Egyébként amikor megtértem, akkor furcsa volt meglátnom, hogy bizonyos dolgokban, amikben addig erősnek véltem magam, vagy tán erősebb is voltam - gyengébb lettem. Könnyebben kiborít a szenvedés látványa, és képtelen vagyok már megnézni egy félelmetesebb effekteket tartalmazó filmet. Jó nyilván ezeknek örülök is, ez így pont jó, - de mégis "gyengébb" lettem, és furcsa volt ezt akkor felfedezni, amikor még közelibb volt a korábbi erősségszerűség.

-Szia Fiore!

Az ateisták többsége szívesen jellemzi a keresztyénséget: gyengeségnek. Ők ugyanis nagyon erősnek "képzelik" magukat, mert nincs kellő önismeretük.-

-A keresztyén férfiakra, még a sportban sikereket elérteknél sem ez a kritérium.
Nézzük pld. a többszörös világbajnok öttusázó Balczót ! Mélyhitű keresztyén !

-Szerintem nem a külsőségek döntik el, hogy keresztyén-e valaki, vagy sem,- hanem egyedül az,- hogy eléri, megérinti-e valakinek a szívét Isten igéje és mi a válasza erre.- Viszont, ha már élő hitre jut valaki,- erősebbnek bizonyul, a nem keresztyénnél, mert "...a győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk." 1.Jn 5.4

Üdv.
L.

egyik kollégám "udvarlós szövege" hangzott így:

"mivel mi nem vagyunk se szépek se okosak, kénytelenek vagyunk kedvesek és megértőek lenni a lányokkal"


amúgy - tapasztalatból beszélek, igaz nem NAGYegyházi, hanem "szektás" tapasztalatból - igencsak vastagon megáll, ami a kedves "fiú"nak végkövetkeztetésként lejött...

lehet a dologban természetesen annyi torzítás, hogy azok az esetek, amik "hozzám kerülnek" már ELEVE valamilyen problémás helyzetet tartalmaznak, hiszen, aki épp "boldogan él, amíg meg nem hal", az nem szokott megkeresni

ugyanakkor fenntartom, hogy elég vastagon jelen van a legtöbb közösségben a "vakok közt a félszemű a király" elv, vagy ahogy én szoktam hívni: az Abimelek-szindróma.

Fiore: a hozzászólásod amúgy alapjaiban nem világos nekem, két része van, mind2t KÜLÖN értem, de az nem akar összeállni, hogy az első részben emlegetett felelőtlen-megbízhatatlan férj és a másodikban emlegetett fiú ugyanaz, vagy mi a kettő közt a viszony

köszi a felhomályosítást előre is!

szia Fiore!

Szerintem minden ember gyenge, a különbség az, hogy a keresztyén ezt felismeri, és megfelelő helyről, az Úrtól vár segítséget. Igy megerősítheti a szívét az Úrban, a hit útján elindulhat, amihez emberi szemmel nézve nagy adag bátorság kell. Felveheti azokat a terheket, amiket az Úr helyez rá- és magától sosem vállalná, rálép arra az ösvényre, ami a józan észnek ellentmond, s nem erővel, nem hatalommal, de az Úr lelkével leküzdhet leküzdhetetlen akadályokat.
Amikor váratlanul benyitok a szobába, és a férjemet imádkozva találom, nem az jut eszembe, hogy micsoda pipogya alak!- hanem akkor érzem mellette igazán biztonságban magam.

Tovább írod:

a lánnyal, aki elmesélte, hogy sok-sok év után kinyitotta a szívét a társkeresés kérdésére, csak hát magas lányként túl a negyvenen nehezen talál korban és magasságban hozzáillő férfit keresztény körökben.


ez egy nagy bökkenő számomra: miért csak sok-sok év után nyitotta ki a szívét a társkeresésre?
volt egy nagy csalódása?
sok negatív példa hatása?
nem volt igénye társra?


S itt, az emberi kapcsolatoknál- ami akár házassághoz is vezethet- nem lehet mérce a külső. Számít, de ez csak az első benyomás. Sokkal fontosabb, milyen belsőt takar akár a nagyon előnytelen külső is. Vannak jól működő házasságok előnytelen arányok mellett is.

Aki elől a feleségnek kell menteni a vagyont és a gyerekeket, az a tipikus gyenge ember. Aki egyébként biztos nagyon erősnek képzeli magát, annál biztos erősebbnek, mint aki Istenhez fordul segítségért.
üdv
ex

Kedves Net!

amúgy - tapasztalatból beszélek, igaz nem NAGYegyházi, hanem "szektás" tapasztalatból - igencsak vastagon megáll, ami a kedves "fiú"nak végkövetkeztetésként lejött...

Tehát, szerinted is a magas férfiak inkább a világban portyázgatnak, és az egyházasdit meghagyják a szerintül "lúzer" alacsonyabbaknak???


Fiore: a hozzászólásod amúgy alapjaiban nem világos nekem, két része van, mind2t KÜLÖN értem, de az nem akar összeállni, hogy az első részben emlegetett felelőtlen-megbízhatatlan férj és a másodikban emlegetett fiú ugyanaz, vagy mi a kettő közt a viszony

A történet első része inkább arról szólt, hogy egy világi férfi is kerülhet nehéz helyzetbe, és azóta kiderült, hogy pszichológushoz is jár. Amikor a barátnőm visszakérdezett, hogy akkor mi a különbség kettőjük között: hiszen a fiú sem tudja egyedül megoldani a problémáit és ezért megy el egy másik un. szakemberhez, a lány pedig az Istenhez fordul.
Azt is megkérdezte a fiútól, hogy mit tanácsolt a házassága rendbetételéhez a doki.
A fiú azt válaszolta, hogy 3 dolgot: higgadtságot, szeretetet és kitartást.
A lány ekkor felolvasta neki Máté 5: 5-10-et a Boldog mondások egy részét.
Ekkor a fiú elhallgatott.
Megkérdezte azt is, hogy mikor érezte magát erősebbnek: amikor nagy hangon, gondolkodás nélkül kimondta amit gondolt, akár olyan áron is, hogy megbántja a másikat, vagy most amikor visszafogja az indulatait és minden történést átgondolva, higgadtan reagál le.
A fiú ez utóbbit választotta.
Azt hiszem a fiú kezdi érteni, hogy mi a kereszténység "gyengesége" és "erőssége".

Ezt egyébként szerintem így fejezi ki a Biblia:

2Kor 12,9
" Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem."

Most azért imádkozunk a barátnőmmel, hogy ez a fiú megértse ezen a nehéz élethelyzeten keresztül, hogy Isten hívja magához. És engedje el azt a sztereotipiát a szívéből, hogy a kereszténység a gyengék mentsvára.

Szia Erika!
Szerintem minden ember gyenge, a különbség az, hogy a keresztyén ezt felismeri, és megfelelő helyről, az Úrtól vár segítséget. Igy megerősítheti a szívét az Úrban, a hit útján elindulhat, amihez emberi szemmel nézve nagy adag bátorság kell.

Én is így gondolom. Mégis megdöbbentett, amikor szembesültem ezzel a véleménnyel a keresztényekről.

Amikor váratlanul benyitok a szobába, és a férjemet imádkozva találom, nem az jut eszembe, hogy micsoda pipogya alak!- hanem akkor érzem mellette igazán biztonságban magam.

Adj hálát azért, hogy ilyen küzdő férjet kaptál az Úrtól. Én úgy látom, hogy sok gyülekezetbe járó keresztény férfinek nem igénye az otthoni imádság, azt "letudják" a gyülekezetben. Az meg, hogy ketten a feleséggel együtt küzdjenek imádságban, pedig szinte már kuriózumnak tekinthető. Én az ismeretségi körömben alig ismerek olyanokat, ahol a házastársak rendszeresen imádkoznak az étkezéskor elmondott hálaimán kívül.

[b]Tovább írod:

a lánnyal, aki elmesélte, hogy sok-sok év után kinyitotta a szívét a társkeresés kérdésére, csak hát magas lányként túl a negyvenen nehezen talál korban és magasságban hozzáillő férfit keresztény körökben.
[/b]

ez egy nagy bökkenő számomra: miért csak sok-sok év után nyitotta ki a szívét a társkeresésre?
volt egy nagy csalódása?
sok negatív példa hatása?
nem volt igénye társra?

Ez a lány egy kis közösségbe jár, ahol az évek során nem találkozott olyan férfival, akivel egymáshoz illettek volna.(Megjegyzem mivel anők fogékonyabban a lelki dolgokra, ezért általában kétszer annyian vannak mint a férfiak...
Mivel látta maga körül, hogy sok-sok lány süllyed bele a magány adta fájdalom érzésébe, elhatározta, hogy ő inkább a kesergés helyett a szolgálatra fordítja az energiáit. Ezért az elmúlt 10 évben csak a szolgálatnak élt.

S itt, az emberi kapcsolatoknál- ami akár házassághoz is vezethet- nem lehet mérce a külső. Számít, de ez csak az első benyomás. Sokkal fontosabb, milyen belsőt takar akár a nagyon előnytelen külső is. Vannak jól működő házasságok előnytelen arányok mellett is.[/quote]

Természetesen a belső értékek alapján szeretne választani, de ha egy férfi alacsonyabb nála - a korábbi évek tapasztalatai alapján - ő nem érzi jól magát, nem tud természetesen viselkedni. Ez egy defekt, de a "szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt" nem lehet, hogy azért a külsőségekben is megnyilatkozhat???

Igen Ex, ezt röviden így is lehet summázni, meg úgy is, hogy Isten próbálja ledönteni a benne lévő gátakat, próbálja összetörni, hogy elinduljon Felé. Éppen ezért nem hiszem, hogy véletlen, hogy a rég nem látott, köztudottan hívő osztálytársnője véleményére is kiváncsi volt.

Üdv: Fiore

Itt a válasz a kérdésedre.
Dicsekedni az erőtlenségünkkel, elmondani őszintén, hogy bizony kivagyok estére, amikor már a reggel azzal kezdődik, hogy a 4 gyereket igyekszem összeszedni és nevelni is közben, aztán viszem őket az oviba, suliba, utána a munka terhe, a váratlan helyzetek, aztán rohanás értük az oviba, iskolába, majd este tanulás a kislányommal, mert az olvasás nagyon nehezen megy neki, aztán fürdetés, vacsora, beszélgetés velük, közben persze igazságot tenni a vitás ügyekben, meg fegyelmezni, aztán mesélés az ágyban, majd a feleségemmel megbeszélni az aznapi dolgokat, interneten ide írni és végül imádságban az Úrban elaludni és még van amikor Ő éjszaka felébreszt, mert napközben keveset beszélgettem Vele és reggel megint ébresztő.
Én valóban nagyon fáradt és gyenge vagyok ezek elhordozásában.
Nagyon kevés, tényleg azt lehet mondani, hogy gyenge.
Igaz a világ vádja, gyenge emberként menekültem az Úrhoz, mert fele ekkora teher mellett is majd széthullott a házasságom és az életem!

És én ezzel dicsekszem! Mert MÉG IS csak működik a dolog Jézus Krisztusban!


Aki pedig a keresztyéneket gyengeséggel vádolja, az nehéz helyzetbe fog kerülni, mert a keresztyének Élő Ura olyan helyzetet fog adni ennek az embernek az életében, amiben nyilvánvaló lesz önnön terhelhetősége, ereje. (erről írtál te is, hogy az Úr keresi ezt az embert, a kérdés, hogy megnyílik Neki, vagy még keményebb lesz, mert vagy a kegyelmét, vagy a hatalmát fogja megláttatni rajta)

csak még annyit, hogy én is voltam ilyen "erős ember" és nagy figyelmeztetés a hívő életre is, hogy az elcsúszás ott kezdődik, amikor magamat erősnek gondolom....

kicsit azt hiszem félreértettetek, nem baj!

viszont Dávid ezt írja:



úgy szeretem

Ez egyértelmű, nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy ilyen férjet adott. Persze vannak olykor nézetkülönbségek, összeütközések,teljesítetlen elvárások egymás felé- de a kibékülés után azzal nyugtázzuk, hogy jó nekünk együtt lenni.
De mondok valamit- első bejelentésnél az én hívő testvéri köröm és az ővé is kölcsönösen ellenezte ezt a kapcsolatot, s nagyon sötét jövőt valószínűsített.Ez arra volt jó, hogy újra és újra megvizsgáljuk, hogy valóban az Úr akarata-e az, hogy összekössük az életünket- én 3 évvel idősebb vagyok, s határon túli. Mi az Úr biztatásának engedtünk..
Az együtt imádkozásról- valóban nem egyszerű összehozni, hogy mindkettőnknek ideje is legyen, aránylag csend is legyen körülöttünk, de azért igyekszünk valahogy rendszeressé tenni.



Nagyon helyesen tette, ..,még az a meglepetés is érheti, hogy közben társat talál/ amit szívből kívánok neki.



Bizonyára nagy százalékban így van, de a kivétel erősíti a szabályt-/s hány külsőre álompár házassága futott már zátonyra- tehát a külső egyáltalán nem lehet garancia/ továbbra is csak azt tartanám kizáró oknak, ha a párt zavarná az, hogy külsőleg nem illenek össze.

Tegnap gondolkoztunk azon Ágival, hogy jó pár évvel ezelőtt 3 gyermekünk volt, Ági is keresett pénzt, anyunál laktunk és nem volt hitelünk.

Ma 5 gyermekünk van, Ági itthon dolgozik, külön lakásban élünk és két hitelünk is van.

És Jézusra nézve egész természetesen járunk ezen.