azaz?

Tulajdonképpen már sokszor elmondtam, csak más témákkal kapcsolatban.
Ha 21 évvel ezelőtt nem ez a feudális fílinggel átjárt etetista korrupt, piacellenes és impotens szociális rendszerrel terhelt gazdaság és társadalom jön létre, ha nem felelős vezetőink a piacvezérelt és teljesítmény orientált kapitalizmust vezetik be, akkor már közel járnánk pl. Ausztriához életszínvonalban.
Ez ugye alapértelmezetten jó lenne nekünk itthon, de ez egyben olyan tekintélyt és vonzóerőt jelente a közép európában, ami miatt a határontúli magyaroknak a tekintélye, befolyása és lehetőségei is automatikusan nőnének. Magyarországre és ezért a magyarokra felnéznének. Arról nem beszélve, hogy sokkal erősebb gazdaság mellett sokkal hatékonyabban lehetne őket közvetlenül is támogatni, pl elősegíteni a kinti magyarok vállakozását.
És ez egyáltalán nem utópia. Ezt meg lehetett volna csinálni, de ma is meglehet és ma sincs más út a felemelkedéshez.
üdv
ex

Én ezzel értek egyet, a hangsúlyt a sorok második felére téve; így van, és nem is lehet másként. A 90-es évek közepén egy Magyarországon és Erdélyben kutató angol szociológus, Jon E. Fox írt tanulmányt az erdélyi magyar vendégmunkások magyarországi tapasztalatairól és hogy hogyan változtatták meg ezek a tapasztalatok az 'anyaországról' kialakított illúzióikat. Ez persze kicsit más, sajátos helyzet, nem egészen azonos a mostani, szlovákiai vagy kárpátaljai viszonyokkal, mindazonáltal a megállapítás, amely az idegenség okait tárja fel, ma is helytálló:
"A kétféle magyarság osztatlan közös kultúrájának hallgatólagos elve ellenére Magyarországnak és Erdélynek nem ugyanaz a hivatalos kultúrája. A háborút követő évtizedekben Magyarországon és a Románia részét képező Erdélyben különálló és sok tekintetben különböző norma-, érték- és intézményrendszert építettek ki."
Ez akkor is így van, ha sokan - a tömbmagyarság körében főként - nem akartak erről tudomást venni, és inkább vállaltak azonosságot egy illuzórikus "közös" kultúrával, mintsem a saját országukéval, így némileg őskövületként őrizték meg magyar identitásukat; az azonban nem tagadható, hogy ugyanazt (a levegőt, cigit, történelmi helyzetet) szívtuk, amit a románok, és ez tesz bennünket némileg idegenné az itteniek számára. A kisebbségi lét (a nyelv meg a sajátos történelem, no meg a kölcsönös bizalmatlanság) ugyanakkor elválaszt a többségiektől is, ezért számukra is ufók vagyunk. De ez minden kisebbségi lét sajátja, csak nem mindenhol ennyire nyilvánvaló, mert a fejlett gazdaságokban nem szoktak a különbségek annyira felszínre kerülni.
Amikor egy magyarországi viszonyul a külhoni magyarsághoz, nem tud ettől az idegenségtől eltekinteni, mert akkor a másik sajátos identitásától tekintene el. A politika részéről a teljes kulturális azonosság hangoztatása a kisebbségben élő magyarság aktuális történelmi helyzetének tudomásul vétele nélkül felelőtlenség és csöppet sem szimpatikusabb megközelítési mód, mint a különbségek félelemből történő felnagyítása, el egészen a gyűlöletig.
Én ma már hálás vagyok ezért az idegenség-érzésért, hiszen folyton emlékeztet arra, hogy nincsen itt nekünk maradandó városunk stb.

Nem lenne olyan nagy baj, ha nem nagy és nemlétező illúziókkal etetnénk magunkat.
Nemzeti egység pl.
Gyerekkoromban, emlékszem, ha egy másik falubeli keveredett egy bálba, szinte mindig volt verekedés.
Ismeritek a mondást, ha csak egy halott van a búcsúban, akkor következő vasárnap pótbúcsút tartottak mert az előző nem volt elég jó.
A nagy nem zeti egység, csak az irodalomban és a vágyakban létezik. Ha pedig nem létezik, akkor butaság úgy tenni mintha lenne.
Amikor anno átjöttek erdélyiek és kaptak egy jó állást, máris megindult az irigy gyűlölködés. Pláne, ha kapott egy lakást is a Tanácstól, huh!
A magyar ember az átlag európainál kevésbbé közösségi, inkább individuális.
Nem látja a boldogulását a közösségben, egymást segítve, inkább egyedi, kiskapus, egérutas, kerülőutas megoldásokat keres.
Egy másik gondolat:
A trianoni igazságtalanságot nem lehet más igazságtalanságokkal gyógyítani.
Még nagyobb ellentéteket fog szülni, ha az anyaországiak a határontúli szavazatok miatt nem tudnak leváltani egy kormányt. Nem is igazságos, hogy olyanok szólhatnak, rajzolhatnak bele a hazai politikába, akik nem itt adóznak és nem ők viselik a választások eredményének fő terheit.
Harmadik gondolat.
A kissebbségi lét is nagyon függ a kissebbség hozzáállásán.
Magyarországon két nagyobb kissebbség él, ugyanabban az országban ugyanolyan feltételek mellett évszázadok óta. A különbség óriási.
Gondolom azoktól kellene tanulni akik sikeresek ebben, akik meg nem, azok életét meg elrettentő példának kell tekinteni. Remélem érthető, hogy kikről beszélek?
üdv
ex

Kedves Nx,

biztos, hogy sok rossz tapasztalatot szerezhet egy erdélyi magyar itt, de azért tuti fix, hogy nem csak ez az egy viszonyulás van, mert én pl nagyon szeretem és pozitív megkülönböztetéssel viszonyulok az erdélyi emberek felé, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A másik oldal, meg, olvastam egy wass albi könyvet, nem csípem a fiút, de külföldön voltam és egy másik magyar adta kölcsön, és jobb nem lévén... na mindegy, szóval Albertünk meg pont azt domborította ki remekmávében, hogy a kinti székelyek Erdély visszacsatolásakor mennyire idegen betolakodónak érezték az itteni magyarokat, és kiröhögték őket, meg cinikusak voltak, amiért az anyaországbeliek kilógtak a székely mentalitásból. ("Roppant élvezetes" volt olvasni, értelmetlen megosztásnak éreztem, ami nem visz előre.)
Sztem elhatározás kérdése is, hogy valaki idegennek érzi-e magát Mo-n, vagy nem. (akár úgy is, hogy nem érdekli a bunkók véleménye) Persze sír a szívem, amikor valaki, pláne ha illuzórikus álmokkal érkezett, megaláztatást szenvedett itt Mo-n.

Kedves Indu!

Az biztos, hogy számtalan viszonyulás van, én kettőről beszéltem, de alapvetően vagy szereti a magyarországi ember az erdélyit, vagy nem. Magyarország sajátos politikai helyzetéből következik a sztereotípia, hogy aki az erdélyit szereti, az szélsőséges, provinciális, tradicionális gondolkodású, aki pedig valamelyest tágabb látókörűnek, európainak tartja magát, az nem foglalkozik ezzel a témával – ami már amúgy is le van foglalva. Ez, tudom, nem így van, de mégis ez az általánosan elfogadott nézet, ezzel kell megvívnia annak, aki nem illik a dobozba. És ezzel szembesül az erdélyi is: hogy őt főleg olyanok szeretik, akiket ő nem biztos, hogy szeretni tudna. Talán Woody Allennek van valami ilyen mondása: Nem szívesen barátkozom olyanokkal, akik engem választanak barátjuknak. (Lehet, hogy ez nem is így van. Mindegy, itt jó.)
A másság megfogalmazása nálunk – akár mo.-i, akár erdélyi magyaroknál – valahogy mindig nemzeti terminológiával történik, és igen, kölcsönösen kiröhögik egymást. Az erdélyiek hagyományosan jobb magyaroknak érzik magukat a magyarországiaknál (szebb nyelvet beszélnek, jobban őrzik a hagyományokat, büszkébbek a nemzeti identitásukra stb.).

Ez határozottan így van. Vannak mindenféle beleélési-túlélési technikák, a környezetemből mondok két szélsőségeset:
-egy, aki totálisan asszimilálódott, beszippantotta az itteni anyagelvű kapitalista világ, és már terhes neki a régi arcokkal találkozni;
-egy, aki szalmakalappal, népi ingben úgy járkál itt Budapesten, mintha a 100 évvel ezelőtti Székelyföldön élne, és nem akar tudomást venni - nemcsak ilyen szinten - a realitásról.
És bibliai értelemben is igazad van e dologban: rajtunk múlik, hogy mennyire vesszük birtokba a nekünk adott földet… Nekem megtérésem óta nem létkérdés, hogy otthon legyek bárhol ezen a földön. Bár előtte sem voltak illúzióim, így nagyot nem is csalódtam.

Kedves Ex!
Ezért a bizonyos illúzióért nagyon sokan hoztak komoly áldozatot. Ha a jelenlegi kormányt akarod kritizálni, pont nem ez a téma lenne a legalkalmasabb.
Létezik magyar kulturális önazonosság, összetartozás tudat. Ez a nemzeti egység, aminek valóságát éppúgy tapasztalhattam elszakított országrészeinkben járva, mint amilyen tapasztalati valóság számomra Isten léte.
Az más kérdés, hogy ezt a nemzeti összetartozást milyen szinten lehet megvalósítani, milyen elvek mentén lehet leginkább kibontakoztatni.

A Kárpátaljáról szóló cikkel kapcsolatban:
A piszkálódást olyan nemzettel teszik meg, amelyik gyengébb. Pl. a Donyeck vidéken a többségnek orosz rendszámú autója van, orosz útlevéllel rendelkezik, kettős állampolgár, de a nagy ukrán hazafiak meg sem mernek szólalni, mert néhány nap alatt elveszthetné Ukrajna az ország keleti felét.
A visszahonosítási törvénynek előzményei vannak. Ilyen 2004.12.05. gyalázata. Amikor a baloldal lett "idegenellenessé", miután idegennek nyilvánította a határon túli magyarokat. Védelmezvén a 13. havi nyugdíjat, ingyenes egészségügyet, hogy aztán az első gyengécske reformpróbálkozások alkalmával pont ezeket számolja fel. Ebben kinek-kinek megvan a személyes felelőssége. Ez egy súlyos seb volt, aminek a következménye az lett, hogy radikalizálódott az erről folyó diskurzus.
Itt lép be egy másik fontos tényező. Ha a Fidesz nem támadja a Jobbikot és ezzel egy időben nem fogja ki a vitorlájából a szelet szimbolikus döntésekkel, akkor ma nem az MSZP lenne a második legnagyobb párt. És ez lehet hogy rosszabb lenne a határon túliaknak is, mint a mostani helyzet.
Amit az ukránok csináltak, az a saját törvényeikkel sincs összhangban. A nacionalisták primitív érveire nem is pocsékolok időt.
A határon túliak is sokszínűek politikailag. Ezt jól tudja a Fidesz is. Vannak ott nem csak a Jobbikkal szimpatizálók, de baloldaliak is szép számmal (lásd: RMDSZ támogatottsága). Ezért a kiszivárgott javaslatok alapján nem várható, hogy határon túli magyarok lesznek a mérleg nyelve (a külön listán néhány mandátumot osztanak szét).

Exrefis timokratikusnak tűnő populista kiszólása, hogy az szavazzon, aki itt fizeti az adóját butaság. Milyen adót? Áfát fizet a román bevásárló turista is. A magyar szavazók kevesebb mint fele fizet szja-t! Itt utalnék én is a két nagyobb nemzetiségünk közti különbségre.

Kedves Erika, Indu, NX!
A szétszakított nemzetrészek közti távolság tényét bár ismerem régóta, mégis mindig mélyen megérint. Sajnos a Wass Albert regény (azt hiszem a Tizenhárom almafa lehetett) valós jelenséget írt le. A visszaszerzett területekre küldött tisztségviselők méltán váltottak ki ellenérzést, mert nem ismerték a helyi vszonyokat, hamis felsőbbrendűségi tudatuk volt. Ez nem szubjektív vélemény, ezt a történészek is alátámasztották.
Sajnos, főleg a kilencvenes években sokszor fogadták irígységgel a határon túlról érkezetteket. Sok tudatlan bunkó észre sem vette, hogy mennyire az önérzetébe tudott gázolni másoknak (fanyar humorú székely vicc: Mikor lesz román a székelyből? Ha elmegy Budapestre.)
Viszont az is igaz, hogy Erdélyben egy keményebb diktatúra trenírozta túlélésre az embereket és az általánosító véleményekhez akadt alátámasztó példa is.
Ehhez idő kell. A demokráciával egyidős a lehetőség, hogy beszélhetünk igazából a határon túli magyarság problémáiról. Trianonról pedig igazán azóta, amióta a Jobbik csapkodja az asztalt. Az indulatoknak itt is le kell csillapodni előbb-utóbb. Eljön az az idő is, amikor nem rezervátum látogatásra mennek a kiutazók irredenta pólókban egy hét magyarkodásra. Én bízom benne, hogy még mi megérjük, hogy az eltérő intézményrendszer, politikai hagyomány, stb. ellenére meghatározóvá az válik, ami közös.
Ehhez olyasmi kell, amit Exrefis is írt. Élhető társadalom és jól teljesítő gazdaság az anyaországban. Ezt az öreg Kányádi egy író-olvasó találkozóján úgy fogalmazta meg, hogy akkor marad meg a magyarság a határokon túl, ha tudunk olyan országot csinálni, hogy megérje magyarnak lenni, magyarul beszélni.

Az nem baj, ha a romantikus nimbuszok elvesznek, de az összetartozás ténye ezen túl van, és sokkal fontosabb.

Üdv: Csaba

Nos nem neveztem meg az illúziót, ezért nem biztos, hogy ugyanarra gondoltunk.
Nos én a magyar nép nagyszerűségéről felépített illúzióról beszéltem. Ez az illúzió bennem is nagyon erős volt, egészen a rendszerváltás utánig. Aztán ez a következő húsz évben exponenciálisan lecsengett, vagyis lerombolódott.
Éppen ezért, nem a mostani kormány kritikájáról van szó. Annál többről.
Lehet, hogy sokan hoztak komoly áldozatot ezért az illúzióért (ha te is ezt érted alatt), de sajnos többen tettek azért, hogy ez leomoljon.

Ez így van. Ha kelet Európa svájca lennénk és rendelkeznén az izraeli haderőt megközelíitő kazonai erővel, akkor egészen másként beszélnének a határon túli magyarokkal. Érdemes lenne velük barátkozni, sőt érdemes lenne magyar állampolgárságot szerezni, még nem magyaroknak is.
Az nem valami ok volt, hanem egy eredmény, egy jelzés, ami megmutatta, hogy baj van, de az is baj, ha ezért a szocikat akrja felelőssé tenni, mert nem ők. A szocik is egy következménye a magyar bajoknak.(a Jobbik is)

Az, hogy ilyen erős a Jobbik veszély, mutatja, hogy nagyon beteg a magyar lélek.


Ohh, neee!

üdv
ex

Kedves Ex!

Nekem valami olyasmi jött le, hogy a szétszakított magyarság nemzeti összetartozása egy illúzió, úgyhogy valószínűleg félreértettem a nemzeti egység és az illúzió egymás utáni szerepeltetését.

A demagógiával nem akartalak megbántani. Mondom máshogy: a közteherviselésből való részesedés alapján tett, rövid, frappáns, lényeget megragadónak tűnő állítás nincs teljes fedésben a valósággal. A szavazók nagyobbik része eltartott. Ehhez képest egy nem helyben lakó állampolgár lehet, hogy nem ide fizet szja-t, de nem is költ rá az állam. Szum: az adófizetésnek nincs köze a választójoghoz, ha ilyen alapon tennél különbséget az vagyoni cenzus lenne. Az életvitel szerű helyben lakásra lehetne hivatkozni, de ez sem egységes Európában.

Üdv: Csaba

Hát aki 2004 december 5-én csak azért nem ment el szavazni a külhoniak kettős állampolgárságára, mert talált valami kis okot magának arra, hogy a párthűségét, vagy a cipollai Gyurcsány befolyását megmagyarázza, az ne győzködjön senkit holmi mondvacsinált dolgokkal, hanem önmaga előtt csendben szégyelje magát. És lehetőleg ne tegye közé ezt a szégyenét, a magyarázkodását, mindnyájan jobban járunk...

én elmentem, igennel szavaztam... AKKOR én most beszélhetek? nem hinném...

Ki tilthatná meg tőled a szólás szabadságát? Legfeljebb a fórumon a moderátora, de nem úgy ismerjük őket, hogy a levegőbe tiltanának.

A 2004 dec. 5-én történtekről mára azt hiszem mindenkinek kiforrott véleménye van. Sőt, lehet mondani egyfajta közmegegyezés alakult ki a kérdésben. Például a legkülönfélébb politikai pártok mára már egységesen viszonyulnak a kettős állampolgársághoz, olyannyira, hogy a parlamenti szavazáson Gyurcsány és még valamelyik hűséges fegyvertársa kivételével mindenki megszavazta a törvényt.

Innen kezdve lehet okoskodni, hogy mi volt rossz, meg helytelen, mert a helyes tettről közmegegyezés van párt hovatartozástól függetlenül. A mai közmegegyezés azt mutatja, hogy az volt helytelen, ha valaki nemmel szavazott, vagy direkte nem ment el szavazni.

A Fonyval nekem is volt vitám, dehát ő a modi.

Nem akarlak piszkálni, de egyetértek a Fonyval abban, hogy az igazán jó hozzászólásaid mellett olyan nagy tömegű off, érthetetlen, személyeskedő, piszkálódó hosszászólásod van, hogy azt más fórumokon már nem is tolerálták és kitiltottak onnan. Nem tudom, hogy a Fony ejnye bejnyéje miatt van, de úgy vélem, hogy kevesebb az érthetetlen, off írásod, a javát teszed csak be. Már amennyire én azt meg tudom becsülni.

Nem kell ezt a szívedre venni, exrefissel együtt pihentünk mi már itt heteket az Admin jóvoltából...

Beelőztél, a lényeget elmondtad, - én lettem a modi, úgy kell nekem, így jártam...
Saját magam is moderálnom kell, így viszont - szerintem - lehet, hogy ti jártatok jobban...

A további félreértések elkerülése végett:
Hozzád hasonlóan én is alig várom Net szurkapiszkamentes, építő hozzászólásait, ami nem ilyen, csak az van kitiltva.