exrefis írta:
A belinkelt cikkhez:
Az indiai érinthetetlen helyzete, nagyon nem analóg a mi cigányaink helyzetével, de a következő megállapítása nagyon igaz és egyben meg is indokolja, hogy miért százszázalékosan kudarc az szocilpolitikánk, magyarokkal és cigányokkal szemben egyaránt.
Idézet:
Ez nagyon fontos elv, amit Magyarországon is érdemes volna követni. Ha rosszul segít egy társadalom a rászorulókon, akkor többet árt nekik, mint amennyit használ, mert paternalista helyzetet hoz létre, és nem bátorítja, inkább passzivitásra készteti őket. Csekély mértékben és ideig-óráig talán javít a helyzetükön, de őket, magukat nem hozza mozgásba, nem készteti kezdeményezésre.
Bizony nem mindegy, hogy miként segítünk. A korábbi szociálliberális rendszer totálisan igazságtalan volt. Igénytelenségre, ingyenélésre, az erkölcstelenségre nevelte az arra hajlamosat, munkára és erkölcsre semmiképpen. A tisztességgel dolgozó, munkában küszködő emberektől - ami fontos -, a dolgozó asszonyoktól meg elvették a pénzét.
Miért hangsúlyozom, hogy különösen igazságtalan, hogy a dolgozó asszonyoktól elvették a pénzét?
Sajnos a középosztály sem tud megélni egy fizetésből. Itt a szokásos problémákról, albérletben induló házasságokról, élettársi viszonyokról, svájci frank hitelről, megélhetési problémáról van szó. A feleségnek is el kell mennie dolgozni, ha egy szolid szintet el akarnak érni. De már az állásinterjún megkérdezik a feleséget, hogy van-e gyerek, vagy akar-e gyereket. Mondhatni követelmény a munkahelyek túlnyomó részénél, hogy a női dolgozónak ne legyen se most, sem a jövőben gyereke.
A dolgozó nőt aztán könyörtelenül megterhelik a munkahelyen, például 12,5 órás munkát kell végeznie, amiért legfeljebb a plusz órákat lehet kivenni. Szegény nő gürcöl a megélhetésért és közben az élet igazságtalanságán töri a fejét.
Merthogy amíg ő a saját és családja megélhetéséért dolgozik, küzd és emiatt nem meri bevállalni azt az egy, maximum kettő gyereket, addig az ő adójából családi pótlékot, segélyeket fizetnek azoknak az asszonyoknak, akik direkt ezért a pénzért szülnek számos gyermeket. Afféle megélhetési gyermekvállalásról van itt szó ezen asszonyok részéről.
Amíg a dolgozó nő azon ábrándozik, hogyan gondozná, tanítaná, nevelné, hogyan örülne annak az egyszem gyermeknek, addig az ő pénzéért, a megélhetésül szült gyermekek koszban és piszokban nőnek fel, igénytelenséghez szoknak, sokszor a Tízparancsolatot sem tanítják meg nekik. Sokan közülük, amíg kicsik lelencházban kötnek ki, ha nagyobbak lesznek meg fiatalkorúaknak fenntartott intézetekben.
Megismétlem, mert annyira igazságtalannak látom. Voltaképpen úgy érezheti a gyermekért csak vágyakozó, dolgozó nő, hogy azért dolgozik borzasztó tempóban, alulfizetve, hogy a lumpen családok az ő pénzéért gyereket szüljenek.
Ezt a helyzetet én meglehetősen igazságtalannak tartom, de szerintem én ezt nem is tudom átérezni. Azok a nők tarthatják ezt borzasztóan igazságtalannak, akik nem vállalnak gyermeket, ami egy nő életében a legfontosabb szokott lenni.
Valamelyest segít a dolgozó nőkön, hogy a mostani adózás azokat támogatja, akik dolgoznak és gyereket vállalnak. Jó lenne, ha a dolgozó, gyermekvállaló családot támogató nyugati modelleket nálunk is bevezetnék. Már idáig is történtek lépések 2010 óta, de ez még nem elég, további okos megoldások kellenek.