Idézet:
Pál Galatákhoz írt levelében ezt olvastam:
6,1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.
6,2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
6,3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.
6,4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.
6,5 Mert mindenki a maga terhét hordozza.
6,6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.
6,7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is:
6,8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
6,9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.
6,10 Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
A megtért hívőknek valóban ez a feladatuk.
Viszont a megtéretlenek a terhét nem hordozóhatja senki.
És lesem veheti csak az Úr Jézus Krisztus.
Ezért lenne feladatunk hogy megmutassuk a megváltás helyét.
Az meg egyenesen becsapás lenne ha megtéretlennek bebeszélnénk nem kell megtérnie.
Azaz letenni bűnös ó emberét Urunk elé és befogadni szívébe megváltóját, hogy élete Ura legyen.
Mi valóban senkik vagyunk és nem valamik, így csak Urunktól várhatunk segítséget.
És természetesen kapunk is.
Ha valaki befogadja Megváltóját és élete Urának tarja az felismeri mennyire szűksége van rá egyben azt is fogja tudni hogy másoknak is épp úgy szükségük van rá.
Ez a mi bizonyság tételünk.
És ez a legfontosabb lépés mindenki életében, mert ha nem teszi meg el van vágva a kegyelemtől.
Ön magát vágja el. Hiába próbálja önmagát megváltani.
Az Úr Jézust kell elfogadnia élete urának. Csak is így lehet kegyelem számára.
Ez az Igerész a megszólításból is látszik testvéreknek szól, hogy egymás terhét hordozzuk.
Testvérek viszont csak is az Úr Jézusban lehetünk.
Aki nem fogadták be, azok nem lehetnek azok.
Bár segíthetünk bajaikban, de bűneiket nem leplezhetjük el.
Ha ezt tennék gyakorlatilag mi akadályoznánk hogy fel ismerje mennyire szüksége van a megváltásra.
Más a helyzet testvéreinkkel.
Ha valaki az Úrral éli életét de valamilyen régi bűne felszínre tőr vagy bizonytalanná válik, vagy felfuvalkodik, bizony el kell tudnunk hordozni míg Ura meg nem mutatja neki hogy miben tévedt vagy újra meg nem érzi Ura vonzását (szeretetét) és megtérésre serkenti.
Van különbség, mert míg az egyik nincs a kegyelemben addig a másik már igen, csak tévelyeg.
Egyben már nem kell megmutatni neki hogy hol van a megváltás helye. A Kereszt.
Ebben az esetben a terhének hordozása nem egyenlő a felelősség vállalással.
Mert mindenki a saját terhét hordozza. Egyszerűen bízni kell ez Úrban hogy aki elkezdte benn a munkát be is fejezi.
A világi emberek (a meg nem tért emberek) felé viszont feladatunk van.
Mégpedig hogy híresük az evangéliumot.
Hogy Urunk érte is önmagát adta hogy őt is megmentse.
Lk 4,18 Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,