Lelkészi jelentés a csicsói, kolozsnémai és füssi gyülekezetek 2005-ös életéről

"Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened. az Úr esküvel igért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak." (5 Móz. 30,20)

Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban.

Örömmel és hálaadásaal mondhatunk köszönetet Istennek, hogy segítségünkre volt, és nagy kegyelméből ismételten egy év végéhez érkeztünk, ahol megállhatunk, és visszatekinthettünk azokra a történésekre és eseményekre, amelyek a 2005-ös évben történtek velünk. Nincs ez másként a gyülekezeti életben sem, az év fordulója bennünket is megállásra kell késztessen, és számvetésre, amelyben számot adunk és veszünk az elért eredményekről. Tudjuk nagyon jól, s a zsoltáros szavaival valljuk is: Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! (115. Zsoltár). Tisztában vagyunk vele, hogy életünk és szolgálataink is mindössze eszköz voltunkat mutatják csupán Isten kezében, s minden, ami történik velünk vagy körülöttünk az Isten akaratából van. A felolvasott igeszakaszban is egyfajta számvetés részeként hangzik el a figyelmeztetés, hiszen ezeket az igéket Mózes halála előtt mondja el a népnek, egy olyan időszakban, amikor az ígéret földje előtt állnak, s ahová ő már nem mehet be. Ugyanakkor a visszatekintésében nem csak hátra, hanem a nép érdekében előre is tekint, s elsősorban őket tanácsolja azzal, hogy Istenben bízzanak. Akkor, amikor számot adunk az éves ténykedésről, akkor egy kicsit mi is visszatekintünk, de nincs úgy értelme a számadásnak, hogy ne terveznénk a jövendőt is, s ha már ezt tervezzük, akkor abban a legfőbb pont az kell legyen: féljük az Istent, hogy megáldja jövő éves ténykedésünket. Isten kegyelmét számtalanszor megtapasztaltuk az elmúlt esztendő folyamán is, s mi magunk is igyekeztünk jó sáfárokként munkálkodni, mindenki a maga helyén, abban a munkában, amellyel meg lett bízva, vagy amelyet önként vállalt. Vegyük hát szépen sorjában a történéseket gyülekezeteinkben, s lássuk, mi mindenre tekinthetünk vissza.
Kezdeném először a szórványgyülekezet - Füss gyülekezet - történetével.
Ebben az évben rendszeresített alkalmaink voltak, pontosabban inkább nem voltak. Minden hónap harmadik vasárnapján 10,00-órától van meghirdetve alkalom, amivel azonban nem élnek a füssiek. A megtartott 7 alkalomból 5 alkalommal inkább gyermek-istentiszteletet tartottam, hiszen jórészt csak gyerekek vettek részt. Kivételt a húsvéti és a karácsonyi istentisztelet képezett. Azt gondolom, hogy a jüvőben, talán a legcélravezeteőbb az lesz, ha év elején levélben tudatjuk minden hónapra megjelölve a reformátusokkal az istentiszteletek pontos napját is idejét, talán így alakul majd valami pozitív fejlődés. Az istentiszteletek száma 7, temetés keresztelő vagy esküvő a gyülekezetben nem volt. A látogatottság elenyésző, átlagosan 2-3 felnőtt /ünnepeken/, és 5-8 gyermek. Ezen a téren még van miben fejlődnünk, de reméljük, hogy egyre inkább tudatosodik majd minden füssi református egyháztagban, hogy a havi egy alkalom kiváló lehetőség nemcsak a hitük szerinti igehallgatásra, hanem a találkozásra is. Ebben kell előbbre lépnünk az elkövetkezendő évben. Reméljük, hogy a következő évben ki tudunk majd kerülni minden hiányosságot, és minden ékesen és szép renddel történhetik majd.

Kolozsnéma:

Leánygyülekezetünkben az elmúlt évben is minden a megszokott menetben történt, minden alkalom megtartatott, sőt, azon felül is voltak alkalmaink. Az istentiszteletek és a bibliaórák száma 80, keresztelő 1 volt (Balázs Zsófia), esküvő egy sem. Ravatal mellett 5 alkalommal álltunk meg ( Lukucz Pál, Illés Dánielné sz. Hörömpöli Jolán, özv. Simon Ferencné,sz. Beke Janka; Gyorgyevits János, Takács Sándor). Emlékük legyen áldott. Családlátogatás 3, presbiteri gyűlés 2. Ismételten fogyott a gyülekezet, s először értük el - sajnos - a száz alatti lélekszámot. Nézzük azonban kronológiai sorrendben a rendkívüli alkalmakat:
• január 18, ökumenikus istentisztelet (a helyi római-katolikus templomban tartottuk, én szolgáltam igehirdetéssel)
• február 20-án böjt 1. vasárnapján kiosztottuk az úrvacsorát.
• Március 13 -án az istentisztelet keretében emlékeztünk az 1848/48-es forradalom és szabadságharcra.
• A húsvéti ünnepkörben legátusként szolgált Gál László, II. éves teológus. Az úrvacsorát az ünnepek alatt kiszolgáltattuk.
• Április 10-én a gyülekezet vendégei voltak a soproni gyülekezet tagjai, akik viszonozták gyülekezetünk tavalyi látogatását. Igehirdetéssel Nt. Nagy Attila, segédlelkész szolgált.
• Április 19-én volt Csicsón az egyházlátogatás, ahol a kolozsnémai gyülekezet tagjai is képviseltetteék magukat. Az egyházlátogatók Ft. Dr. Peres Imre és Cséplő Ferenc voltak a pozsonyi gyülekezetből.
• Áprilisban a Magyar Köztársaság kulturális minisztere Forster Gyula díjjal tüntette ki gyülekezetünk tagját, Illés Juditot.
• Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntöttük.
• Pünkösdkor is volt - harmadjára ebben az évben - úrvacsorai alkalmunk.
• Pünkösd II. napján a gyülekezet egykori lelkészére, Nt. Kőváry Albertre emlékeztünk a temetőkertben.
• Május 21-én gyülekezetünk öt tagja vett részt Gönyün, a református templom felszentelésén.
• Május 31-én vendégeink voltak a NKÖM és a Teleki Alapítvány képviselői, valamint mindazok, akik a múemlékvédelmi konferencián vettek részt Komáromban.
• Június 3-án képviseltettük magunkat Dunaszerdahelyen, az egyházmegyi közgyűlésen.
• Június 2-4 között a Teleki László Alapítvány szervezte konferencián a kolozsnémai templom felújításáról Illés Judit számolt be.
• Július 17-én a gyülekezet vendége volt Dinnyés József, aki énekes-verses bizonyságtétellel szolgált.
• Augusztus 28-án az újkenyérért adtunk hálát.
• Szeptember 11-én a gyülekezet 3 tagja, valamint a község polgármesternője képviseltette magát testvér-gyülekezetünk ünnepi istentiszteletén, Boldogkőváralján.
• Szeptember 16-én a Kulturális Örökség Napjai keretében templomunk is bemutatást nyert e rendezvény keretén belül. Szakmai beszámolót a templomról Káldy Gyula tartott.
• Október 30-án az újbor alkalmából volt úrvacsorai közösségünk.
• Október 31-én a reformációra emlékezve jött össze a közösség,
• November 12-én Nagymegyeren vettünk részt egyházmegyei közgyűlésen a gyülekezet gondnokával.
• November 19-én volt az egyházfenntartási járulék gyűjtése.
• A karácsonyi ünnepkörben több alkalommal volt ünnepi közöségünk, első nap úrvacsorával együtt.
• December 29-én évzáró, ünnepi presbiteri gyűlésen fogadtuk a csicsói gyülekezet presbitereit.
• Egész évben, minden vasárnap és ünnepnapokon igehirdetéssel szolgáltunk a helyi nyugdíjas otthonban, hat alkalommal kiszolgáltattuk az úrvacsorát, nagy ünnepeken a gyülekezet tagjai szeretet-csomagokkal kedveskedtek az otthon lakóinak, s karácsonykor fiataljaink ünnepi műsorral szolgáltak.

A felsorolt alkalmak csak arról adnak képet, ami a lelki és szellemi épülés terén történt. Mindezek mellett igyekeztünk a gyülekezet életét rendben, mederben tartani. Idén nem voltak nagy rendezvényeink, sem nagy munkálataink - az idei, azt is mondhatnám a pihenés éve volt, hoigy megerősödve láthassunk neki a következő év feladatainbak, ami a templombelső felújításában mutatkozik majd meg - reménység szerint. A templomunk lassan megújul, ugyanez azonban nem mondható el a belső, lelki házról. Aggasztó jeleit vélem felfedezni e közösségen belül is a széthúzásnak, a háttérben folyó akna-munkának, ami a közösséget nem erősíti, csak gyengíti. Ezen gyorsan változtatni kell, a sérelmeket orvosolni, és a megbocsátást gyakorolni egymás irányába. Ha ez nem valósul meg, akkor a maréknyi nyáj is szétszéled. Hamarosan le fogunk ülni egy közös beszélgetésre a gyülekezet közösségében, hogy ezeket a problémákat megtárgyaljuk és számba vegyük. Ha terveinket valóra akarjuk váltani, ahhoz erős közöség kell Isten segítsége után elsősorban. Az istentiszteletek látogatottsága átlagban 12-15 fő, ennél nagyobb közösség csak ünnepek vagy rendkívüli istentiszteletek alkalmával szokott lenni. Jó lenne ebben is változást elérni, minél többeket bekapcsolni a gyülekezeti életbe, hogy a már majd megújult templomban minél többen dicsérhessék Istent.

Csicsó:

Az anyagyülekezetben is minden a megszokott rend alapján zajlott, természetes azonban, hogy rendkívüli alkalmaink itt adódtak leginkább. A korábbi évek lendülete azt hiszem idén sem szakadt meg, de mintha megkopott volna. Minden alkalommal meg kellett küzdeni az örömök mellett az aggályokkal, az aggályoskodókkal, és a kételyekkel egyaránt. Idei nagy munkánk a volt református iskola felújítása volt, ami hála Istennek megtörtént. Ami azonban talán ennél is nagyobb örömre ad okot, az az, hogy a felújítási munkák révén több ember kapcsolódott be a gyülekezet életébe - részint e munkákba, de reméljük, hogy ezen dolgos és segíteni kész emberekkel a templom belsejében is gyakrabban tudunk majd találkozni az elkövetkezetndőkben. Hála Istennek, az elért eredmények, és a visszajelzések igazolni látszanak munkáinkat, s ez ad erőt a továbbiakhoz is. De lássuk itt még egyszer a rendkívülibb történéseket:


• január 18, ökumenikus istentisztelet (a helyi református templomban tartottuk, Sztyahula László plébános úr szolgált igehirdetéssel)
• február 20-án böjt 1. vasárnapján kiosztottuk az úrvacsorát.
• Március 11-én, a Dunaszerdahelyen rendezett egyházmegyei teremfoci-bajnokságon, az ún: "Cserép-Kupán" a gyülekezetünk fiataljaiból álló csapat az előkelő 4. Helyet szerezte meg.
• Március 13 -án az istentisztelet keretében emlékeztünk az 1848/48-es forradalom és szabadságharcra.
• A húsvéti ünnepkörben legátusként szolgált Gál László, II. éves teológus. Az úrvacsorát az ünnepek alatt kiszolgáltattuk.
• Április 10-én a gyülekezet vendégei voltak a soproni gyülekezet tagjai, akik viszonozták gyülekezetünk tavalyi látogatását. Igehirdetéssel Nt. Nagy Attila, segédlelkész szolgált. Az istentisztelet után szeretet-vendégség volt, utána falunézés.
• Április 19-én volt Csicsón az egyházlátogatás, ahol a kolozsnémai gyülekezet tagjai is képviseltették magukat. Az egyházlátogatók Ft. Dr. Peres Imre és Cséplő Ferenc voltak a pozsonyi gyülekezetből.
• Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntöttük, s ekkor volt a konfirmáció is.
• Pünkösdkor is volt - harmadjára ebben az évben - úrvacsorai alkalmunk.
• Pünkösd II. napján a gyülekezet vendége volt a hollandiai Chandante kórus, akik pünkösdi- felejthetetlen-koncertet adtak közösségünkben. A fellépésük után szeretetvendégségen láttuk vendégül őket.
• Május 21-én tárlatmegnyitóra került sor a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért közhasznú társaság szervezésében a volt református iskolában, ahol Fresch Ottó és Rosengardt Béla alkotásait tekinthették meg az érdeklődők.
• Június 3-án képviseltettük magunkat Dunaszerdahelyen, az egyházmegyi közgyűlésen.
• Június 17-én ökumenikus istentisztelet volt a helyi temetőkertben, a falunapok kezdetén. (Ökumenikus jellege nem volt, csak én szolgáltam).
• Június 19-én megáldottam az egykori gátszakadás helyén a szakítás újabb emlékművét, Nagy Géza alkotását, amely ünnepi program keretében lett átadva.
• Július 15-én Bruncz János fafaragó tárlatának megnyitójára került sor a volt ref. iskolában, a CsCSCSHK k.h.t rendezésében.
• Július 17-én a gyülekezet vendége volt Dinnyés József, aki énekes-verses bizonyságtétellel szolgált.
• Augusztus 28-án az újkenyérért adtunk hálát.
• Szeptember 4-én tanévnyitó istentiszteletet tartottunk.
• Szeptember 11-én a gyülekezet 3 tagja képviseltette magát testvér-gyülekezetünk ünnepi istentiszteletén, Boldogkőváralján.
• Október 7-én gyülekezetünk meghívására a Magyarnak maradni emlékparkban áldotta meg a szélhárfát és Lukács József hősi halott honvéd emlékfáját egyházunk püspöke, Ft. Dr. Erdélyi Géza.
• Október 15-én s az utána következő 3 vasárnapon volt az egyházfenntartási járulék gyűjtése.
• Októberben szinte teljes hónapon át /főként hétvégeken/ folyt az iskola felújítása.
• Október 30-án az újbor alkalmából volt úrvacsorai közösségünk. Ezen alkalmunkon köszöntöttük a 60 és 50 éve konfirmáltakat.
• Október 31-én a reformációra emlékezve jött össze a közösség,
• November 4-én volt egy kedves együttlétünk, amikor vendégül láttuk mindazokat, akik részt vállatak a felújítási munkákban a volt református iskolánál.
• November 12-én Nagymegyeren vettünk részt egyházmegyei közgyűlésen a gyülekezet gondnokával.
• November 13-án a gyülekezet több tagjával részt vettünk Nt. Misák Alica beiktatásán, Csilizpatason.
• December 11-én a nyugdíjasnapot tartottunk, s fellépett az istentiszteleten a helyi Csemadok kórusa is, ádventi és karácsonyi hallelujás énekekkel.
• December 21-én jótékonysági koncertet tartottunk. Felléptek a Csemadok énekkara, a komáromi Művészeti Alapiskola hallgatói és tanárai. A befolyt összeget a komáromi Timótheus Árvaház felújítására ajánlottuk fel.
• A karácsonyi ünnepkörben több alkalommal volt ünnepi közöségünk, első nap úrvacsorával együtt. Ezt az istentiszteletünket élő, egyenes adásban közvetítette a Szlovák Rádió magyar adása, a Pátria Rádió is.
• December 29-én évzáró, ünnepi presbiteri gyűlésen vettünk részt Kolozsnémán.

Mindezeken túl a hittanórák, a kátéoktatás, az ifjúsági kórus próbái rendszeresen folytak, 6 presbiteri gyűlést tartottunk. Felújítottuk a volt református iskolát (külső felújítás teljes egészében, belső festés, apróbb javítások- a szebbé és jobbá tétel érdekében), újrafestettük a parókia kerítését, s részben az iskoláét is. Újra lettek festve a parókia belső ajtajai, új kilincseket is kaptak, le lett parkettázva a WC, és ki lett festve. Apróbb javítási munkák lettek elvégezve a gyülekezeti háznál is, javítva lett a lépcső, az előtető, stb.. Tisztelet és köszönet azoknak, akik ebben a munkában kiemelten részt vállaltak.
Igeszolgálati alkalmaink száma, a bibliaórákat is beleértve 94, családlátogatások száma 6. Esküvő nem volt ez évben a gyülekezetben, konfirmáltak 6-an (Kollár Barbara, Kolocsics Balázs, Révész Zsolt, Papp Andrea Vivien, Semsei István, Bognár Gyula) megkereszteltek száma 5 (Katona Barnabás, Décsi Nikolas-Miklós, Décsi Christopher-Kristóf, Décsi László, Sárközy Márton). Sajnos, nagyon sokszor - 12 alkalommal - kellet ravatal mellett is megállnunk (özv. Bödők Pálné sz. Nagy Vilma; özv. Dr. Bartha Zoltánné sz. Morva Mária; Fehérváry László; Rácz Lajos; Vajda Géza; Nagy Lajos; özv. Balázs Lajosné sz. Mészáros Eszter; Décsi Sándor; özv. Bödők Károlyné sz. Csémi Jusztina; özv. Décsi Miklósné sz. Dubovszká Terézia; Nemes Pál; Csóka Gyula). Elhunytainkra kegyelettel emlékszünk. Fogytunk, s ezt szomorúan kell konstatáljuk, de bizakodva tekintünk a jövő elébe. Örvendetes, hogy az egyházadót többen fizették be, mint bármikor máskor, s az adakozó kedv is helyén volt.
Gyülekezeteinknek van honlapja is áprilistól, sőt, a gyülekezeti lap is olvasható az Interneten. A Hírlevélnek nyomtatásban idén egy száma jelent meg karácsonyra- reméljük jövőre a terveknek megfelelően tudjuk megjelentetni.
Általánosságban be kell számoljak még arról, hogy gyűjtéseket szerveztünk ebben az esztendőben a cunami áldozatainak javára, a székelyföldi árvízkárosultak javára. Gyűjtöttünk az alistáli egyházi alapiskola javára, valamint a Timótheus árvaház javára. Több pályázatot is adtunk be /két gyülekezetből 14-et/, három lett sikeres. E három összesen 450 000 Ft-ot hozott.
Valami mozdult pozitív irányba ebben az évben, de a széthúzás még mindig megvan közöttünk. Jövőre jó lenne még jobban közeledni egymás felé, s az előttünk álló feladatokat közös erővel felvállalni.
Lelkészi beszámolóm végéhez közeledve, nem marad más hátra, mint ismételten köszönetet mondani mindenkinek. Hitbeli, anyagi, lelki, szellemi, fizikai támogatás nélkül nem tudtuk volna kitűzött feladatainkat megvalósítani. Mindenkinek köszönet jár, aki valamilyen formában is kivette a részét a munkálatokból, és az áldozatvállalásokból.
Új évet kezdünk, új tervekkel, reményekkel, elvárásokkal. Nagyon közeli terveink között a templom harangjainak javítása és az iskola folyosójának csempézése szerepel. Reméljük a jó Isten kegyelmes lesz hozzánk, és megáldja terveinket, megáldja életünket. Bizonyára továbbra is lesznek pozitív és negatív vélekedések munkáinkról, vagy személyesen munkámról, de ha kételyek és gondok jönnek, akkor sem csüggedünk, csüggedem. Pál apostollal együtt vallom mindenek előtt:
"Ha emberek akaratának akarnék megfelelni, Krisztus szolgája nem volnék"
Arra tekintünk, ami a vezérigében írva van: Istenre, akire magunkat bízzuk, benne reménykedünk, s tőle kérjük életünk és szolgálataink megáldását.

Boldog Új évet kívánok mindenkinek, vagy ahogyan a keresztyének használják a BÚÉK kifejezést: Bízd Újra Életed Krisztusra.


2005. december 31.

Lévai Attila, adminisztrátor lelkész