...Abban nyilvánul meg az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük az Istent, hanem az, ahogyan ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást- (János első levele 4, 9-11)

- gondolatok a Karácsonyról

Közeledik a karácsony. Mint minden évben, most is díszekbe öltözik falu és város. Minden kirakatban pici karácsonyfák, égősorok, csengettyűk, műhó, télapók, angyalkák, díszcsomagolású ajándékdobozok. Aki beleszagol a levegőbe, szinte érzi a karácsony illatát, hangulatát. Mindenfelé kirakodó vásárok és ajándékok tömkelege. Itt bármit meg lehet venni szeretteinknek, amit csak megenged a pénztárcánk. Azt sugallják, mindegy, hogy mit, de venned kell valamit a szeretteidnek. Akarva akaratlanul is megnézed, mit vettek mások, milyen ajándékot fognak a fa alá rakni. A fa alá, amit szintén itt lehet megvenni. Óriási a választék. De ha az ember vett fát és alá ajándékokat, akkor fel is kell díszíteni. A tavalyi díszek már elavultak, most sokkal szebbeket lehet kapni, ebből is nagyobb a választék, mint valaha. Persze nem hiányozhat a karácsonyból a csillagszóró és a gyertya sem. Azt is venni kell!
Persze a karácsonyi ebédnek is felejthetetlennek kell lennie. Pulyka, ugye azt szoktak venni ilyenkor. Hát, akkor pulykát kell venni és halat, meg egy sereg mást is, amivel meghittebbé tudjuk varázsolni a karácsonyi asztalt. Amikor itt is bevásároltál, eszedbe jut, hogy csomagoló papírt elfelejtettél venni. De nem lehet egyformát apunak, anyunak, a testvéreknek, a barátoknak, mindenkinek másféle kell. Újabb keresés, rohangálás és persze pénzkidobás. Egy pillanatra megállsz és elgondolkodsz, hogy milyen sokba is kerül ez az ünnep. De nemsokára véget ér a rohangálás és lehet egyet szusszanni. Bízol benne, tökéletesen bevásároltál, nem felejtettél el semmit. Nézed a többi embert, hátha náluk van valami, amiről Te elfeledkeztél. Elvégre is miért pont a Te karácsonyi asztalod és ajándékaid különbözzenek a másokétól. A Tiéd is lesz olyan szép, mint bárki másé!
Ez az egész szemfényvesztés. A karácsony egy hatalmas üzletággá vált. Mindenki ebből akar meggazdagodni. Ennek alapjául pedig a karácsonyi szokásaink szolgálnak. Azok a szokások, amiket mi készítettünk, találtunk ki az ajándékozástól a csillagszóróig. Persze, ezzel Te is csak jót akarsz. Jót akarsz a szeretteidnek, a barátaidnak. De mire jó ez az egész?
A karácsony elveszti tartalmát. Nem lesz más, mint egy gyönyörű karácsonyfa, egy remek ebéd, egy szép ajándék. Ha pedig valamelyik hiányzik, már nem is jó a karácsonyod. De ha mindez meg is van, valami hiányzik. A tartalom. És a lényeg.
Karácsonykor mindig többszörösére nő az öngyilkosok száma. Pedig lehet, hogy nekik is meg lehetett volna mindenük, amit Te is megvettél. Valami mégis hiányzott; az odafigyelés és a szeretet.
Ilyenkor egy picit Te is odafigyelsz másokra. De csak a szatyrát nézed. A karácsony ugye a szeretet ünnepe. A szereteté és nem másé. Nem a fáé, nem a pulykasülté, nem a csillagszóróé, gyertyafénye. Ekkor született meg a szeretet. Az a szeretet, ahogyan Isten szeretett és szeret minket. Ahogyan Jézus szeretett minket. Az a szeretet, ahogyan egymást kellene szeretnünk. Ajándékok és minden egyéb nélkül. Legalább ezen a napon. Nincsen másra szükség, csak a szeretetre. Egy kis magunkba fordulásra. Hogy elgondolkodjunk azon, miért is van a karácsony...

Pénzes János