Adomány a szegényeknek

Jézus a nemzetek megítélésekor figyelembe veszi azt is, hogy miként bántunk az éhezőkkel (Mt 25,35-40). A Péld 19,17-ben pedig ez áll: „aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön…”

Ezeket a gondolatokat követve elhatároztuk, hogy pár rászorulót megvendégelünk. Gyülekezetünk támogatásával olyan embereknek akartunk segíteni, akikről tudjuk, hogy életkörülményeik nagyon rosszak Lőrincin. Saját házuk nincsen, s csak idegen helyen húzzák meg magukat, meleg ételre még álmukban sem mernek gondolni.

Előzetes megkérdezésük alapján belevágtunk a főzésbe. Hatalmas adag nagyon finom babgulyás készült számukra, mely elkészítését egy kedves erdélyi származású testvérünk vállalta magára.

A megbeszélt időpontban vártuk a meghívottakat, de senki nem jelentkezett. Fél óra késéssel megérkezett első vendégünk, majd a barátja is. Nagy örömmel tálaltunk nekik. Rövid ima után neki is láttak. Hoztak ételhordót, azt is jól telepakoltuk. Kérdésünkre, hogy a többiek hol lehetnek, nem tudtak válaszolni. Mint kiderült, szégyellik a nyomorúságukat. Mint villám csapódott belénk a felismerés: nem is olyan könnyű segíteni! A jó szándék még nem minden.

Nem adtuk fel. Még pár embert felkerestünk és megvendégeltünk egy tál étellel és más adományt is vihettünk nekik. A Péld 28,27 ezt mondja: „nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt átok éri".

Lengyel Attila