Levél a kórházból

Tízévnyi munkahelyről-munkahelyre való kóborlás után visszakerültem tanult szakmámba. Ismét nővérként dolgozom a kórházban.

Most már tudom, hogy Isten ott akar engem látni, ahova először vezetett. A beteg emberek között van elrendelt helyem, akiknek nem mindegy, hogy miként ápolják őket. Az Úr adott a munkámhoz szeretetet, türelmet, alázatot és tiszteletet. Hála és köszönet ezért Néki. Most érzem, hogy szét tudom osztani Isten szeretetét, mert a beteg, fájdalommal telt és kiszolgáltatott embereknek különösen is szükségük van szeretetre, törődésre, sőt egy kis „gyógyító" nevetésre is.

Krónikus belgyógyászaton dolgozom 60-90 éves nénik és bácsik között. Aki odakerül hozzánk, már nem mindig megy haza. Minden műszakomat azzal az imával kezdem: Jézusom, adj a Te erődből, adj a Te derűdből. Munkámat így örömmel végzem, és tudom, hogy Jézus ereje vesz körül. Így sokkal könnyebb a 12 órás műszak lelkileg és fizikailag is. Azért imádkozom minden nap, hogy Tőle kapjunk  gyógyulást, vagy ha eljön az ideje, a kegyelemteljes elmúlást. Mindig Istené a dicsőség!

Bárány Tiborné