... id. Zimányi József

Zimányi József református lelkipásztornak

a  Magyar Parlamentben az 1991-ben elhangzott igehirdetése.

 

Átkozott, aki az Úrnak dolgát hanyagul végzi!

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nem csak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette."  Filippi 1,29

 

„Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban aszerint, amint kiválasztott minket magának Őbenne, a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek, feddhetetlenek Őelőtte szeretet által." Efezus 1,3-4

Dániel könyve első rész 8-15. versei.

„Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, de azért ezt mondta a főudvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így ételetekről és italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit a főudvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Misáél és Azarjá mellé: „Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk és vizet igyunk. Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal. Az hallgatott rájuk ebben a dologban és próbát tett velük tíz napig."

 

Feltételezem, hogy az itt lévő képviselők Biblia olvasók és Biblia ismerők.

Azért mégis kell egy kis történelmi ismertetés. Miről is van itt szó?

Nabukodonozor a babiloni világbirodalom ura legázolta Júdát.

Kirabolta a jeruzsálemi templomot, elhordatta a szent edényeket.

Isten nem védelmezte meg sem országát, sem templomát, sem papjait.

Egy rettenetesen kétségbeejtő helyzet volt.

De ennek előzménye is volt. 2.Krónika 36:16 - ahol az előzményt, az okot adja meg a Biblia.  Izráel népéről van szó.

„De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt mentség".

Mi is átéltük ezt, hogy nem volt mentség. Mi is átéltük az ország kirablását.

Azért mondom ezt így el, mert elég nehéz helyzetben van a mi országunk is.

Én nem látok bele a dolgokba, de szoktam figyelni a parlamenti tudósításokat, és jó egynéhány lapot olvasok.

Szeretnék bátorítást adni mindenkinek - a föld kicsi urainak.

Én most a Mindenség nagy Uráról akarok beszélni a föld kicsi urainak.

Nagy felelősség képviselőnek lenni.

Ez egy kicsi hatalom, de mégis jelentős hatalom, mert sok kicsi hatalom együtt nagyhatalom.

Kezetekben sok kicsi hatalom van, de együtt ez egy nagy hatalom.

Tudjátok jól használni, és tudjátok nem jól használni.

A Jeremiás könyve 48. fejezetében a tízedik vers ezt mondja:

„ÁTKOZOTT, AKI AZ ÚR DOLGÁTHANYAGUL VÉGZI".

Most mindegy, hogy hívő valaki, vagy ateista, vagy egyszerűen hinni nem tudó, de akik itt vannak, mind az ÚR DOLGÁT végzik.

Ha lenne valaki, aki hiten kívül van, vagy közömbös is, akkor is, mivel része a kormányzó erőnek - ez pedig Isten fenntartó rendjének a végrehajtása - az ÚR DOLGÁT VÉGZI. Átkozott, aki az ÚR DOLGÁT HANYAGUL VÉGZI.

Ezt nem én mondom, ez nem egyházi átok.

Ez az Isten rettenetes ítélete mindenkin, aki az Úr dolgát hanyagul végzi.

Minden képviselő köteles tudni, hogy minden munkája az Úr munkája.

Egyszer el kell vele számolni, és az Isten ítélete rajta van mindenkin, aki ezt a félelmetes figyelmeztetést és intést így nem fogadja el.

Egy ilyen helyzetben, amit Dániel és társai láttak, amikor kivégezték a vezetők nagy részét, a királyinemből, jó származású, jó vérű fiatalokból sokat kivégeztek, többet meghagytak, és akiket meghagytak, azokat hároméves tanfolyamra Babilonba vitték.

Nabukodonozor meghagyja az életüket, meghívja őket egy királyi tanfolyamra, magas tisztségbe fogja őket helyezni, a maga asztaláról akarja őket etetni.

Akkor Dániel, ez a kegyelmet nyert zsidó, nem valami fiatalos hevületből vagy büszkeségből, hanem az élő Istennel való kapcsolatából eredő engedelmessége folytán azt mondja, hogy én nem kérek sem az ételéből, sem az italából!

Miért nem ?

Azért, mert tudta, hogy a babiloni király a maga pogány módján, de a nép előtt megmutatta, hogy az asztaláról az első falat, az első pohár a bálványok oltárára ment. Először megvendégelte isteneit, aztán a vendégeit.

Dániel nem akart ilyen asztalközösségbe kerülni a király bálvány vendégeivel.

Erre Istentől kapta az indítást, nem ő ötlötte ki!  Társainak nem volt ilyen gondolata, de őnála megszületett és elhatározta, hogy nem fogja igénybe venni.

Én megtanultam egy gondolatot  O. Chamberstől,  és a szívembe írtam:

„Ne törődj azzal, hogy Istennek való engedelmességed mibe kerül másnak!"

Amikor bementem a KGB főnökéhez Kárpátalján és bevittem a Sztálin számára írt levelet, biztos voltam benne, hogy egy óra múlva hideg leszek, a homlokomon lesz egy piros lyuk. Biztos voltam benne!

Elköszöntem feleségemtől és a három gyermekemtől, negyedik az anyaméhben volt. Annyit mondtam: ha nem jövök vissza, elestem egybecsületes harc mezején.

De nem mondtam meg, hogy hova megyek és miért. Ha megmondtam volna, hogy viszek egy levelet, feleségemet is bevitték volna, mert ahogy minket elhurcoltak, minden asszonyt kikérdeztek, hogy mit tudtak a levélről.

Ha tudtak volna, vagy csak hallottak volna róla:  25 év!

Isten adta azt a bölcs gondolatot, hogy hallgattunk!

 

Tudtam, hogy itt hagyok egy asszonyt, és azt, hogy nincs családi pótlék.

A Szovjetunióban családi pótlék? Ki talál ki ilyet? Vagy szociális segély?

Majd a gyermekeket elviszi állami gondozásba, az asszony pedig menjen dolgozni.

Az Isten kegyelme velük volt.

Vezetett, megóvott bennünket, engem is megőrzött, itt vagyok.

Kaptam hétéves büntetést, aztán életfogytiglani száműzetést.

Alá kellett írnom miden hónap 11-én, hogy itt vagyok, hogy megvagyok, mert vigyáztak nagyon rám, hogy el ne vesszek, mert fontos voltam.

 

Miután Beriját kivégezték, és az anyagát átnézték két és félévig tartott, míg az emeletes papírok során elérkeztek hozzám is.

Elintézték azzal, hogy elvtárs (bár nem voltam az, de ez volt a megszólítás,) felejtse el.

Nem lehetett elfelejteni!

De Istennek hála, hogy itthon vagyok!

 

A fogságom után született még egy fiam, és egyik fogolytársamnak született még egy leánya. És a két fogság utáni gyerek házasságot kötött. Ez a fiam most Tiszanagyfaluban lelkész, négygyerekes édesapa.

Isten tehát megtartott, de el kell mondanom még egyszer, hogy az engedelmesség útja ilyen, ne törődj azzal, hogy Istennek való engedelmességed mibe kerül másnak!

Dániel így szólt: Nem fogok az asztalról enni. Igen, de!

Ezt szeretném az itt lévőknek hangsúlyozni, - mivel képviselők és bizonyos fokig diplomaták, - minden dologban diplomatikusan kell eljárni!

 

Nem azt mondta Dániel, hogy mivel nekem Istentől parancsom van, engem nem érdekel hogy Aspenázzal (a főudvarmesterrel), meg a többiekkel mi lesz.

Ha leveszi a fejeteket leveszi, én nem eszem és kész. Nem!

Van diplomácia. „Tégy próbát velünk tíz napig! Aztán utána döntsél!"

„Nem kérünk a borból, nem kérünk a húsból, hanem mi zöldséget és vizet kérünk! Nézz meg tíz nap múlva bennünket."

Tíz nap múlva szebbnek látszottak és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek, ezért a felügyelő felmentette őket, az alól a parancs alól, hogy az előírt ételeket egyék és bort igyanak.

Diplomácia!

Adja az Isten meg mindegyikőtöknek, hogy legyen meg az a belső nyugalom a magatok helyén és munkájában.

Ez maga már egy fél győzelem.

Isten igazolta Dániel kérését, mellette állt, nem vallottak szégyent.

Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben.

Amikor eljött az idő és meghagyta a király, hogy vezessék be őket eléje, a főudvarmester bevezette őket Nabukodonozor elé. A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, - akiket tanítottak és etettek, mint Dániel, Hananjá, Misáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak.

Ezt azért kell elmondanom, mert meg vagyok győződve arról, hogy mennél komolyabb a hite valakinek, annál inkább legyen művelt is.

Nem igaz, hogy a műveltség és a hit kizárják egymást.

Egy nagyon hívő ember, ha nagyon buta, az nagy szégyen.

Ha egy hívő ember nagyon hívő, akkor annak művelődnie is kell.

Az nem baj, ha az ember tud valamit, és minél többet tud annál jobb.

Egy okos hívő ember jelenléte olyan jó, ahol nem csak hit van, hanem, értelem is.  Értelmes hit. Hit és értelem.

 

Ha valaki Krisztust megtalálta, akkor megtalálta a bölcsesség forrását, de egyúttal a világi ismeretekből is annyival kell bírnunk, hogy azt Isten szolgálatába tudjuk állítani.

A butaság nem érdem, a butaság nem előny, a tudatlanság sem.

Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi!

 

Dániel tiszteletet, becsületet érdemelt ki hitével, de a tudásával is.

Ha nekem kell a lelkészi oklevél, akkor tanuljak meg héberül olvasni, görögül, latinul.  Meg kell adni mindennek az árát.

És ha valaki egy gazdasági egységet akar irányítani, akkor az agrotechnikával legyen tisztában.

Ha valaki kórházi főorvos akar lenni, akkor tudja a dolgait.

Szívből kívánom mindenkinek, aki itt van, hogy az értelem dolgában - aki keresztyén, aki Istenfélő, aki valóban féli az Urat, legyen mindenben példa és járjon mindenütt elől.

Isten tanácsából kell mindent tenni.

Hálás vagyok Istennek, hogy ezeket elmondhattam.

Úgy gondolom, hogy valamit a hallgatók megértettek,

megéreztek abból, hogy mit jelent Isten vezetése alatt

szolgálatban lenni. Még egyszer mondom :

Átkozott, aki az Úrnak dolgát hanyagul végzi!

Legyen Isten békessége a szívetekben,

Krisztus kegyelme hordozzon benneteket.

Hálát adok Neki, hogy láthattam orcátokat, ezt a gyönyörű parlamentet,

és ezt a szolgálatot elvégezhettem.

Zimányi József református lelkipásztornak
a  Magyar Parlamentben az 1991-ben elhangzott igehirdetése.

 

...

 

Zimányi József református lelkipásztor 1917. október 16-án Törökszentmiklóson született. Református teológiát végzett Debrecenben.

Lelkészi szolgálatát Debrecen után missziós lelkészként Kárpátalján folytatta.  Az orosz megszállás után kétségbeejtő helyzetét végképp lehetetlenné tette, hogy lelkésztársával együtt levelet írt Sztálinnak a KGB-n keresztül, amiben bűnbánatra szólította fel.

 

A Sztálinnak írt levél eredetiben

Ungvár, 1947. március 29.

Horkay Barna, Simon Zsigmond, Zimányi József református lelkipásztorok.

...

„Sztálin Marsallnak és Tanácsadóinak, Moszkva

Hatalmas Sztálin!

Isten téged a föld legnagyobb Birodalmának fejévé tett.

Uralkodásod alatt az orosz Birodalom olyan hatalmat nyert, mint azelőtt soha.

A legutóbbi háborúban megmentett Téged és országunkat a hitlerizmus borzalmaitól, győzelmet adott hadseregünknek.

Mindenekért nem Istennek adtad a dicsőséget, hanem önmagadnak és embereknek. Isten pedig kijelentette Igéjében: „Én vagyok az úr, ez a nevem és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet, a bálványoknak". (Ézsaiás 42:8).

Parancsot kaptunk Istentől arra, hogy Téged szeretettel, de komolyan figyelmeztessünk Isten közeli büntetésére, amellyel sújtani fogja Birodalmunkat, ha annak vezetői és népe meg nem alázkodnak Isten előtt és vissza nem térnek hozzá. Súlyos csapások következnek Birodalmunkra. Ezekről csak Veled beszélhetünk.

Mivel Istent szeretjük, Tégedet is, Birodalmunkat is szeretjük, épen ezért teszünk eleget Isten e nehéz parancsának, hogy meghalljad az Isten intését és engedhess annak, hogy Isten a Birodalmunk ellen tervezett büntetést ne hajtsa végre.

Birodalmunk Vezetésed alatt egész világ előtt megtagadta az Urat. Néhány példát említünk ennek bizonyítására.

1. Az iskolákban tilos az imádkozás, Isten nevének dicsérése, sőt azt kell tanítani, hogy nincs Isten. Pedig tudjuk, hogy az egyiptomi Fáraó seregével együtt a tengerbe veszett, országát tíz csapás sújtotta, mert büszkén így szólt: „Kicsoda, az Úr, hogy szavára hallgassak?" (II. Mózes 5:2)

2. Birodalmunkban az Isten - ellenes propaganda: Isten tagadása és csúfolása teljesen szabad, Isten Igéjének hirdetése erősen korlátozott. Jó termés esetén a búzaföldeken táblák állnak ilyen felírással: Isten nélkül és imádság nélkül, de műtrágyával és traktorral! - Az Úr pedig kijelentette 2. Zsoltárban, hogy megcsúfolja és megbünteti azokat, akik Isten ellen és Krisztus ellen támadnak.

3. Noha Isten segítette győzelemre seregünket a legutóbbi háborúban, a dicsőséget Önmagadnak és emberi erőnek tulajdonítottad, sőt a sokat szenvedett nyugati országrészek újjáépítését is Isten nélkül és emberi erővel akarjátok végbevinni. Pedig Isten kijelentette: „Átkozott az a férfi, aki emberekben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek birodalma az Úr!" (Jeremiás 17: 5, 7) 179

Tudjuk, hogy Téged a névleges keresztyének rossz példája fordított el Istentől, azért volt Isten hosszútűrő Irántad. Most azonban engedelmeskedjél Isten megtérésre hívó parancsának. Mert a világtörténelem a Bibliával egyezően biztosítja, hogy az Isten szavára megtérő: Bűneit megbánó és elhagyó Ninive és királya megmenekült Isten bejelentett büntetésétől (Jónás 3. rész), az engedetlen Belsazár pedig világbirodalmával együtt elveszett. (Dániel 5. rész).

 

Szívünkből kívánjuk, hogy életed ez utáni éveiben Isten akarata szerint és az ő dicsőségére élhess és vezessed Birodalmunkat, hogy ez a föld legboldogabb országa legyen.

Földi életed után pedig az Úr Jézus Krisztus által részese légy a mennyei üdvösségnek.

Alattvalói szeretettel és tisztelettel:

Ungvár, 1947. március 29.

Horkay Barna, Simon Zsigmond, Zimányi József református lelkipásztorok.

...

 

1947. október 16-án 30. születésnapján letartóztatták, és börtönbe került.

Rafajnaufalu, Beregszász, Ungvár börtönei után Lemberg, Krasznojarszk elosztólágerei, Dugyinka, Norilsz - kényszermunkalágerek következtek.

Atombombagyár-Láger I. No. 475. - kubikos volt 1,5 évig - mosodai munkás 0,5 évig Rézgyár - (aranygyár) - Láger II. Norilszk - száműzetés - kubikus, majd a munkavezető személyes szolgálatára rendelte.

1955-ben szabadult a száműzetésből, fogságának ideje összesen 92 hónapot tett ki.

1990-ben 73 éves korában nyugdíjba vonult.

Haláláig az egész ország területén hirdette az Igét.

...

Zimányi József vallomása

„Annak a szemében vagyok a legértékesebb, aki hat órán át nagy tusában harcolt értem, és ott maradt a szegeken hűségesen - így szerzett meg magának. Kiválasztott születésem előtt, és egész életemen át bátorított, vigasztalt. Az én feladatom az Istennek való feltétlen engedelmesség; és ha én engedelmeskedem az Ő akaratának, akkor a többit bízzam Rá.

Isten megnevelt, és amikor eljött az idő, hogy a Sztálinnak szóló levelet meg kellett írni, addigra már nem féltem.

Nincs jobb, mint Istennek a jóban engedelmeskedni.

A harmincadik születésnapomon éppen egyik gyermekem ágya mellett térdeltem, és köszöntem meg Istennek életemet, amikor értem jöttek. Két hatalmas KGB-legény állt mögöttem... 92 hónapig nem láttam a feleségemet, gyermekeimet. ... 8 hónapig voltam a beregszászi börtönben, utána Ungváron. Majd elindultunk a "jéghegyek" felé, a "tűzoszlop" vezetésével.

Az Ő tűzoszlopa világított az egész úton, egész idő alatt, és olvasztotta körülöttem a jeget. Ezt a tűzoszlopot láttam meg az északi fényen át sugárzó csillagok ragyogásában is."

"Még a börtönben tettem Istennek egy fogadalmat: Ha kiszabadít engem, minden egészséges, bibliai alapú közösségnek testvére és tagja leszek, beírva és nem beírva; és mindenhova elmegyek, ahova elhívnak. "Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat." (Zsoltár 119:63)

Ezért látogatom a reformátusokat, evangélikusokat, a metodistákat, a baptistákat, más testvérgyülekezeteket is, és a többi keresztyén közösségeket is, ahova csak Jézus nevében hívnak!"

Tűzolopoddal jéghegyek között - Zimányi József életútja

Jézus Krisztus mondja:

„Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak." Máté 5,10-12

 

....

 

 

Zimányi József: Igazán tiszta? Milyen áron?

Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.

- "Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül:
Menjen ki a pap a táboron kívűlre, és ha  úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot. Azután vágják le a pap parancsára az egyik madarat cserépedény fölött, forrás víz mellett. Fogja a pap az élő madarat, a cédrusfát, a bíbor fonalat és az izsópot, és mártsa bele azokat az élő madárral együtt a forrásvíz mellett levágott madár vérébe. Azután hintse meg a poklosságból megtisztulni akarót hétszer, és mondja ki, hogy tiszta. Az élő madarat pedig eressze szabadon a mezőn. A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron kívül. A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját, szakállát szemöldökét, és borotválja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg testét vízben, akkor tiszta lesz."
- "Vegyen a pap  a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg azzal a pap a megtisztulni akarónak a jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Vegyen a pap a félliternyi olajból is, és öntsön a pap a bal tenyerébre, majd mártsa bele a pap jobb kezének ujját a baltenyerében lévő olajba, és hintsen ujjával az olajból hétszer az Úr színe elé. A tenyerén maradt olajjal kenje meg a pap a megtisztulni akarónak a jobbfüle cimpáját, a jobb keze  hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akarónak a fejére. Így végezze el érte a pap az engesztelést az Úr színe előtt. Azután készítse el a pap a vétek áldozatot és végezzen engesztelést a tisztátalanságból megtisztulni akaróért. Majd vágja le az égőáldozatot. Vigye fel a pap az égőáldozatot meg az étel áldozatot az oltárra. Így végezzen érte engesztelést a pap, és akkor tiszta lesz." ( III.Móz 14:1-9, 14-20)

Amíg kint vártunk a gépkocsiban az ajtó előtt, és dobolt a jég a Trabant tetején, és verte minden oldalon, arra gondoltam, hogy milyen sok kertben keletkezik most kár.

Mint a géppuska, úgy lövi széjjel sok helyen a zöldelő vetést ez a hatalmas jégeső sorozat. Isten pillanatok alatt elvehet mindent, ami mulandó, veszendő, de milyen jó, hogy van, amit itt és most megnyerhetünk örökre, ami nem veszendő, nem mulandó.

Amikor feleségemnek az utolsó perceiben fogtam a kezét, és ő vívta a halál tusáját, egyszercsak azt láttam, hogy már egészen üveges a szeme. Még soha ilyet közelről nem láttam haldoklónak ezt az élettelen szemét. Aztán hirtelen fölfénylett az arca, elmosolyodott, és felnézett. Minket már nem látott, sem  engem sem a lányomat. Mi megrendülten fogtuk a kezét, ő pedig boldogan ment haza. Akkor irigység fogott el, egy egészségesen vágyakozó érzés, de jó lenne vele menni. Mert, amit most ő megkapott, azt soha senki el nem vesz már tőle. A termést elveri a jég, sok minden tönkre megy, de amikor valaki, aki a Krisztusban van és az Úrban hal meg hazamegy, amit megkapott, amit ott megkap, azt tőle soha senki már el nem veszi.

Amikor az érettségi előtti években jártunk már és az utolsó vakációk jöttek, a fiúk felfirkálták a táblára (akkor még nem volt vegyes osztály): Vakáció! Vakáció! Mindig  mondtam nekik, hogy minek örültök? Annak, hogy hazamentek? A következő évben, szeptemberben újra vissza kell jönni, és akkor kezdődik elölről a matematika, a kereskedelmi számtan, és sok minden. Minek örültök? Ennek a két hónapnak? De, amikor valaki Isten kegyelméből hazamegy, hazaér, amit kapott az már örökre az övé. Ott már nem lesz félelem, sírás, fájdalom, elválás, búcsúzás!

Kedves testvérek! Kedves olvasók!

Szeretnék olyan meghívást átadni, olyan üzenetet mondani, mely örökreszóló ajándékot kínál, amit senki el nem vehet. Érdemesebb az örökre megmaradót választani, amit nem lehet elvenni tőlünk. Itt is vegyes társaság van együtt, itt is vannak élők és halottak! És ezt nem szabad bántásnak venni. Levelet kaptam egy kazetta hallgató asszonytól, ismeretlenül ennyit írt: Köszönöm Józsi bácsi ezt a mondatát a prédikációban, hogy "itt ülnek velem szemben a mozgó  koporsók", eddig én is az voltam, most már élek.
Itt is vannak mozgó koporsók? Lehet! De "akié a Fiú azé az élet"!

Ma idejövet a vonaton utazva csendesen imádkoztam. Minden ülés foglalt volt. Kértem Istent adjon alkalmat, hogy valakibe finoman "bele tudjak kötni". Csak úgy nem szoktam megszólítani az embereket, vagy beléjük bokszolni, ahogy a Jehovások teszik, hanem vártam. Szemben ült velem egy olyan 20 éves leány, jámbor képpel. Természetesen sok minden lehet a jámbor tekintet alatt. De láttam azt is, hogy újszövetség magyarázatot olvasott. Na ebbe már "bele lehet kötni!" Mondom neki, hogy - "Hol fog vizsgázni?" azt hittem, hogy református és jön Debrecenbe. - "Nem! Kérem én római katolikus vagyok és a 2. évet  végzem a hitoktatási kurzuson." Elkezdünk beszélgetni. Egészen jól bele melegedtünk, annyira, hogy a majdnem 3 órás út Nyíregyházától Pestig pillanatoknak tűnt. Közben egyre csak azt éreztem, hogy egy lelki "halottal" beszélgetek. Mondom neki, hogyha elvégzi a tanfolyamot lehet, hogy nagyon jó hitoktató lesz, de magában nincsen élet!

Nézett rám, csodálkozó tekintettel. "Akié a Fiú azé az élet" - mondom neki, és hogy én a legjobb Úrnak szolgálok, és boldog ember vagyok. Engem valaki az életénél is jobban szeretett és szeret. Annak szolgálok. - Tud maga valamit erről az Élő Úr Jézusról? Csak nézett némán és aztán elkezdett csendesen sírni. Beszéltem neki arról, hogy az Úr Jézus őt nagyon szereti. És még nem tudja igazán kicsoda az élő Úr Jézus. - Kiben bízik? - kérdem tőle,  Az egyház adja magának a boldogságot? Azt mondja erre nekem: - "Én kérem befogadtam az Úr Jézust! - Mikor? - Amikor megkereszteltek. - (Nesze neked! - gondoltam.) Hát maga itt tart? Én annyi gyereket megkereszteltem és semmit nem változtatott rajtuk. - El kell döntenie magának, akarja-e valóban a szívébe fogadni az Úr Jézust? Hirtelen jöhetett számára a kérdés. Igyekeztem segíteni neki. Végül azzal váltunk el, hogy még majd levelezünk. Kazettát küldök neki. Megadta a címét. Olyan szeretettel búcsúztunk el. "Ne folytassa az útját az Élő Jézus Krisztus nélkül!" Ezzel a mondattal váltunk el.

***

Ezt csak bevezetésnek szántam, úgy is esik kint az eső, és nem kell sietve, hamar hazamenni. Itt van előttem a Biblia, a titkok könyve. Háromféle titok van benne. Az Isten titkai, az ember titkai, és a ördög titkai.  Isten az ember titkait is és az ördög titkait is ismeri. Az ember nem ismeri sem a Sátán, sem az Isten titkait. Hanem, akinek akarja, megjelenti Isten. Sátánnak az is rettenetes büntetése, hogy tudja, hogy ami meg van írva, az mind be fog teljesedni rajta is. Nem ért sokmindent belőle, de nem kerülheti ki. Milyen jó, hogy Isten nekünk viszont megnyitja titkait.
Most egy olyan bibliai rész van előttünk, ami egy nagyon régi rendelkezése az Úrnak. Nem véletlen és nem ok nélküli parancs: Annak, aki megtisztult, tehát már tiszta, át kell esnie szertartásokon is. Engedelmesen, amelyeknek egy részét a pap végzi el rajta, egy másik részét magának kell megtennie. Szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy egy kicsit ellendült a reformációtól kezdve a mi protestáns igehirdetésünk egy kényelmes álláspont felé. Nagyon ki van hangsúlyozva: Minden kegyelemből, kegyelem által. Milyen érdekes? Itt azt látjuk, hogy kétszer is meg kell mosakodnia a tisztulni akarónak, a tiszta, de mégis "tisztává lenni akaró" bélpoklosnak. Ki kell mosnia a ruháját, le kell magát borotválnia és egy hét múlva megint meg kell ismételnie. Ha ezt nem teszi meg minden érvénytelen, tisztulása nincs befejezve.

Senki ne higgye azt el, hogyha Isten akar, majd üdvözít. A Bibliában benne van: "Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön". De kérdezem: Üdvözül-e minden ember? Kinek az akarata érvényesül? Az Istené vagy az emberé? Tessék őszintén felelni. Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. És mi az ördög akarata? Hogy ne üdvözüljön minden ember! És ebben a döntés az ember kezében van. Sehol nem olvastam azt, hogy "én az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki nem nyitja meg az ajtót betöröm!" Jézus tovább megy, elmegy tőled, tovább megy, ha nem nyitsz neki ajtót.
Börtönben ültem 8 hónapig, ott láttam, hogy a cella ajtaján belül nem volt kilincs. Csak kívül. De az ember szíve ajtajánál fordítva van, itt csak belül van a kilincs. Soha nem megy be az Úr Jézus úgy, hogy betöri az ajtót, ő megvárja, amíg belülről kinyitják. Amikor Saul ott feküdt a forró homokban, megvakultan, meg kellett kérdeznie, mit akarsz Uram? "Mit akarsz, hogy cselekedjem?" Amíg ezt nem kérdezte meg Saul, addig nem lehetett neki küldetésről beszélni, csak miután döntött. Aztán megtudta, hogy mit akar vele Jézus. Közölte vele! Megnyílt a szeme és megkapta Pál a feladatot.

De te mit akarsz? Amíg nem vagyunk hajlandók arra, hogy mindenestül alárendeljük magunkat Isten akaratának, minden istentisztelet csak színház, meg porond. Én nem vagyok a szórakoztató ipar embere. Isten szolgája vagyok, és nem tudom a ma estét megérem-e? Nem tudom, hogy fogok-e még itt, vagy bárhol prédikálni. Elég hosszú és fárasztó úton jöttem ide, de tudom, hogy köteles vagyok nagyon jól kihasználni az időt. Szívből kívánom mindenkinek, aki most még csak egy mozgó koporsó, egy megkeresztelt halott, hogy ragadja meg az alkalmat. Jézus mondta és igaz: "Eljön az óra és az most van, amikor a halottak hallják  az ember Fiának szavát, és akik hallják élnek". Amint valaki hallja, - lehet, hogy valaki holtan jött be ide, de - kimegy, mint élő, mert hallja. Van az Úr Jézusnak egy félelmes mondata, amit nem magyarázott meg. Nem tudom hányszor idéztem már, de nem tudom belső remegés nélkül kimondani: "Akinek van füle a hallásra hallja!" Nem magyarázta meg, kinek van, kinek miért nincs? Miért van és miért nincs? Akinek van hallja! Olyan félelmes mondás. Olvassuk sokszor az Igében, hogy Jézus behívta az övéit és megmagyarázta a rejtett dolgokat. De ezt nem! Ez félelmes felelősség. Nagy és átháríthatalan felelősség, ami rajtam áll.

Mit üzen Isten a felolvasott igében? Amikor valaki tisztulni akar, le kell vágni egy tiszta madarat, éspedig cserépedény fölött és forrásvíz mellett. Ez nem véletlenül van így. Minden az Úr Jézusra utal. Egy tisztának a vére ömlik, és egy tisztának kell az életét feláldoznia, cserépedény fölött. Az Úr Jézus teste is emberi test volt. Nagyon törékeny volt. Gondoljunk csak arra a pillanatra, ahogy ott volt a Jákób kútjánál, az utazástól elfáradva, azon mód leült és mondja a tanítványoknak, hogy hozzatok kenyeret, mert éhes vagyok. Vagy gondoljunk arra, hogyan bírta vinni a keresztet? Nem Cirénei Simon vitte fel? De igen! Szüksége volt arra is, hogy a Getsemánéban angyalok segítsék, amikor meg kellett vívnia  az ima küzdelmét? Igen! Mert cserépedény volt. És forrásvíz mellett? Igen!  ő a forrás. "Aki hisz énbennem élővíznek folyamai ömlenek annak belsejéből" Amikor a samáriai asszonnyal beszélt ezt mondta: "Ha tudnád ki az aki tőled kér, te kértél volna tőle, és adna neked élő vizet". Nem tudom valaha megszomjaztatok-e ennyire?
Másodéves teológus voltam, amikor Göbel Tina, Molnár Mária munkatársa prédikált Makón, és arról az igéről beszélt, hogy "Szomjúhozom!" Egészen hátul, a falnál álltam. Nem volt ülőhely. És amikor arról beszélt, hogy az Úr Jézus a kereszten "szomjúhozom" kiáltással én utánam szomjazott, nagyon sírtam. Sírtam, éreztem, átéltem a szomjúságot. Nem akartam, hogy azt kelljen hallanom majd egyszer: "szomjúhoztam és nem adtatok innom." Sem azt hallani: "Éheztem és nem adtatok ennem."

A tanítványoknak, amikor már kínálják őt a meghozott eledellel a Jákób kútjánál, azt mondta az Úr Jézus: Már nem kell, mert van már eledelem, amit ti nem ismertek. "Az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem." Ha valaki közületek, befogadta az Úr Jézust, ne éheztesse. Engedelmességeddel táplálod a befogadott Jézust? Egyesekről meg van írva, hogy maguk feszítik meg maguknak az Istennek Fiát, a kegyelem Lelkét bántalmazzák, a szövetség vérét megtapossák. Ez ne vonatkozzék itt senkire, de el kell mondanom ezt is.
És ezzel nem volt vége. Milyen érdekes, kimondja a pap: most már tiszta. Hinti a vért hétszer a volt poklosra, és mégse tiszta. Meg kell mosakodnia, ruháját ki kell mosnia, le kell borotválkoznia, ezt neki kell megtennie, ezt nem teheti meg helyette más. Vannak olyan dolgok, amit nekünk kell megtenni, a magunk lelki üdvéért. Mért van megírva, hogy "félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket", ha nekünk nincs semmi dolgunk? Túl sokat bíztunk az Istenre, ott ahol nem kellett volna. És keveset teszünk ott, ahol nekünk kellett volna. Nem bízunk eléggé ott, ahol bízni kellene.

Sokan mondták már nekem, hogy nem fogom tudni ezt az utat végigjárni, mert nem bízok eléggé. Aki engem megszólított 6 éves koromban és elhívott tudta, hogy ki vagyok. Tudta, hogy a legrosszabb anyag, a legkevésbé kezelhető, hűtlenségre hajló, álnok, csalárd szívű vagyok, aki a bűnt szereti. Akinek egész lénye el van telve bűnös indulatokkal. Ő tudta! De vállalkozott Isten rá, hogy ezt az életet megfordítja, megmossa, rendbe hozza. Hol tüzet, hol vizet vigyen benne. Ez a kegyelem, de ennek a cserépnek ebbe bele kell egyeznie. Ott kell maradnia abban a kézben.

Beszélgettem Isten egyik komoly lelki emberével, aki arra hivatkozott, hogy az "Ő kezéből senki nem ragadhat ki!" Megkérdeztem tőle, de mi lett Démással? Isten dobta el vagy ő ment ki? Mi lett Anániással és Safirával? Az Úr Jézus dobta ki őket a kezéből vagy ők mentek ki? Mi lett Júdással? Nem lett kiválasztva? Nem kapott mennyei erőket, nem támasztott halottakat, nem prédikált, nem űzött ördögöket? Kimentek a "kezéből". Rettenetes felelősségünk van: Az Ő kezéből senki nem vehet ki, de saját maga mindenki kimehet.
Szomorú mai példát is hadd mondjak: Kassán volt egy csendesen megbúvó, nem nyilvános összejövetelünk. Sok ilyen volt később a "kádári" időben is. Idős diakonisszák, 75-85 közötti életkorral, és ott úgy tudtuk csak megcsinálni, hogy féltizenegy - tizenegy óra tájban a piacról az asszonyok beszivárogtak, teli szatyrokkal. Mert a rendőrség állandóan figyelte a házat. Volt, amikor 60-an 70-en is összejöttünk. Egyszer mondják ezek a kedves diakonisszák nekem, hogy legyek felkészülve, mert jön egy "vendég". Ez már az igehirdetések után volt. Iskolaigazgató, párttitkár Kassán, jön a feleségével együtt. Stewart Jakab igahirdetése idején ő is feltartotta a kezét, hogy magát Jézusnak adta. De ne hozzam fel ezt az ügyet - mondta az idősebb Margit nővér. No, de hát nem azért mentett meg engem a mocsárból, az iszapból az én Uram, hogy hallgassak ha indítást ad.

Leült az igazgató a feleségével és együtt kávézgattunk. - Hogy van kedves lelkész úr? - Én jól! - Ön hogy van? - Nagyon jól, kérem!  Én meg  csak néztem a kezét. Azt mondja erre: - Mit teszik nézni?
- Ez az a kéz, amelyik a debreceni kistemplomban így állt fenn a magasban? Maga tudja, én tudom, de nem csak én tudom. Százezernyi és százezernyi angyalsereg nézte fentről és örült! Most mi van ezzel a kézzel?
- Értse meg uram, én párttitkár vagyok egy gimnáziumban. Értse meg!
- Én nem azt kérdeztem, mit kell megérteni, hanem mi van ezzel a kézzel?
Felállt és elment (talán szívében megszomorodva) feleségével együtt! Felemelte a kezét, aztán odaadta másnak.
Egy evangélizációs hétnek ez volt a címe. "A menyasszony mást szeret!" A lányom, aki szintén lelkész, most utólag felhívott engem: Édesapám! Milyen cím ez? - Ez a cím azt jelenti, hogy Jézus választottja vagy, de nem őt szereted legjobban! - és letettem a kagylót. A menyasszony mást szeret! Ez az ember is felemelte a kezét aztán megszeretett mást. Elvitte a párt.

Sok példát tudnék mondani, de most nem ez a dolgom, hanem más. Van egy radikális kérdésem mindenkihez. Hadd kérdezem az itt lévő egész, kedves, keresztyén gyülekezettől: Itt már mindenki feloldozott ember? Itt mindenki miután megvallotta bűneit, megkapta a feloldozást, a bűnös állapotából, a poklos állapotából? Igaz-e, hogy a vér alatt megtisztult, bocsánatot nyert?  Már békességben van Istennel? Nincs semmi nyugtalansága? Mindenki rendben van? Mert, akik a Krisztuséi azokat semmilyen kárhoztatás nem éri, mert az Övéi. Nekem meg kell kérdeznem, hogy  feloldozott emberek vagytok-e vagy csak megkeresztelt, jó egyháztagok? Jézus nem a halottakat oldozta fel, hanem az élőket. Élők jöttek hozzá és feloldozta őket. - Isten nem a holtaknak Istene! Ezt olyan világosan megmondta Jézus a sadduceusoknak, amikor feszegették a feltámadás kérdését. Ha Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, akkor azok élnek, mert Isten az élők Istene és nem a holtaké. Ne mondja közületek senki: Istenem! - mert a halottak nem nevezhetik őt Istenüknek. Ő az élők Istene. Csak akkor mondhatom, hogy Istenem, amikor élet támadt már bennem. Amikor Jézus az életem ura lett, amikor oda engedtem magamat neki és mindenféle nyomorúság, küszködés ellenére az övé vagyok, ezen az úton megyek, akkor mondhatom: Istenem! Akkor mondhatom: Uram! Megváltóm! Ő az élőknek Istene és nem a holtaké. Ha most azt mondja valaki: Igen, én feloldozott vagyok! - Tudja-e, hogy milyen áron? Ha tudjátok, hogy milyen drága áron, akkor mi célból?

Nagyon sokan eljutnak odáig, hogy Uram, véreddel a fülcimpámat, a kezemet, a lábomat, de az olajat nem akarom! Bocsásd meg a hallásom bűneit, bocsásd meg a kezem bűneit, lépteim bűneit. De ne szentelj meg engem! Mert nem bírom elviselni. Nem kell az olaj! De ha nem kell az olaj, akkor nem lesz tiszta. Majd az olajjal való érintés után lesz igazán tiszta. Milyen fájdalmas és szomorú az, amikor nem kell az olaj!
Az Isten engem olyan kegyelmesen szeret, hogy amikor a konfirmációi vizsgám volt, és Hajpál Béla lelkipásztor a kezét a fejemre tette ezt az igét mondta:  "A ti szentté lételetek az Isten akarata." Engem kerget, üldöz ez az ige. Bekerített. Nem tudok elmenekülni előle. Ez az Isten akarata. Nekem olyan sokszor sokféle más akaratom volt és támadt, de meg kell hódolni ez előtt az akarat előtt: "A ti szentté lételetek az Isten akarata." (I. Tess. 4:3.) Így van megírva: Isten akarata. El kell fogadni az olajat is!

De egy kicsit még hadd nézzünk széjjel a kérdéseken.  Az első, amit a Biblia mond az, hogy a fület meg kell érinteni a báránynak a vérével, meg kell kenni! Mikor jut az ember oda, hogy  kívánja a megtisztulást?  Szeretem, ha az ige beszél, és mi egyszerűen csak tudomásul vesszük az írást. Ezt a lelkiállapotot kívánja Isten látni nálunk, aztán jön a vér tisztító ereje. Olvassuk Ezékiel próféta könyvéből: "Majd vissza gondoltatok arra, hogy hogyan éltetek, és mi mindent tettetek, hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek Izráel háza." (Ez. 20:44.)  "Akkor majd megundorodtok magatoktól." Amíg az ember önmagától meg nem undorodik, nem kívánja az Istent. Nem kell a tisztulás, nem kell a bocsánat, nem kell semmi. De, amikor eljutunk oda, hogy megundorodunk, akkor történik meg a gyógyulás.

Volt egy asszony egy városban, amikor megtudta, hogy a Názáreti egy farizeus házánál vacsorázik, - bár nem volt meghívva az asszony, egy "rendes ember"  nem engedte be a házába, de - bement oda, szinte betört. Megundorodott magától, egy szava se volt, csak sírt és sírt a Jézus lábainál. Ömlött a könnye. Nincs mentsége, nem magyaráz, csak sír. És mit kap? Feloldozást! Megbocsátattak a bűneid, menj el békével. Ez megundorodott önmagától, ennek lehet új életet adni! Amíg az ember önmagától meg nem undorodik, nem lehet vele semmit se tenni.

Nem öltözteti át, nem adja rá azt a krisztusit arra a régire. Előbb vetkezzétek le azt a régit!
A megtisztulni akarónak le kellett vetni a ruhát, meg kellett mosakodni, meg kellett borotválkozni, szinte egy más emberré kellett lenni külsőleg. Még a szemöldököt is! Nincsenek kicsi dolgok sem, amit elnéz az Isten.
Ha kezet fogtam egy asszonnyal, lánnyal tudtam, hogy meddig foghatom a kezét, és én nem fordulhattam senki után! Még a "szemöldököt" is!  A szemvillantást is... Ebben minden benne van. Mindent le a régiből, ki kell takarítani. Amíg meg nem undorodtok magatoktól! Addig nincs gyógyulás, amíg meg van valaki magával elégedve, nem lehet vele semmit kezdeni.

Van egy nagyon fájdalmas  emlékem, - el kell ezt is mondanom. Abban az időben Munkácson segédlelkész voltam. Főnökömnek, Kovács Józsefnek az volt a jó szokása, ha egy alkoholista fogadalmat akart tenni, vagy a gyülekezet előtt vagy a templomban, akkor ő megírt egy szöveget. A templomban a  lelkész felolvasta, és utána mondta az alkoholista. És sok esetben igazán meggyógyultak. Egyszer nekem mondta, hogy jön egy öreg alkoholista, lila arccal, mint egy vodkás hordó. Vedd el tőle ezt a vallomást. De ő nem akarja a gyülekezet előtt, csak négyszemközt veled a templomban, egy lélek nélkül. Életemben először tehettem ilyet, de ez szent dolog volt. Ez az ember meg akar szabadulni. Elolvastam a fogadalmat, utánam mondta. Nem ivott többet! Úgy örültem neki. Egyszer találkoztam vele az utcán. Belekaroltam, idős bácsi volt. "Az Úr Jézus könyörült magán, most már adja oda hálából egész életét, nyissa ki a szívét." Kirántotta a karját: Lelkész Úr! Mit akar? Egy bűnöm volt! Azt mondtam neki: Sokkal jobb helyzetben lenne, ha minden este talicskán tolnák magát haza a kocsmából! Akkor lenne bűne? Maga most sokkal rosszabb állapotban van, mint amikor a fogadalmat tette." Nem jött többet templomba, mert csak egy bűne volt! Ez az ember nem undorodott meg magától. Milyen borzasztó dolog, nem kellett neki a bocsánat! Nem undorodott meg, és nem kereste a Krisztus feloldozó szeretetét. Rettenetes, amikor valaki idejut. Boldog ember az, aki eljutott már oda, hogy megundorodik önmagától és tudja, hogy ezt Isten végezte el.

Nézzük meg az Ézs. 48:4-et. "Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak a nyakadban az inak, a homlokod pedig érc," és én kézzel még ide írtam a Bibliámba más helyről idézve "homlokod érc, nyakad vas, szíved pedig kőből van". Ez Izráel fiainak, a választott népnek szól: homlokod érc, nyakad vas, szíved pedig kőből van. Lehet az ilyen emberrel csinálni valamit? Isten mégis megcselekedte. Meg tudja tenni, hogy az érc homlok, a merev nyak, a kőszív egyszerre csodálatosan átváltozik. Meg tud hajolni már, s a szív termőfölddé lesz, nem kőből van már. "Kiveszem belőletek a kőszívet, adok belétek hús szívet", mondja az Úr a próféta által és milyen jó, hogy így van.

Foglalkozzunk még egy kicsit a füllel. "Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené." Az  is csodálatos, amikor a fül megtér, az Úr Jézus vérének tisztító hatalma alá kerül. Egyszer szólott az Isten és én rögtön tudom, azért van mert a hatalom az Istené. Minden egyes pillanatban döntés előtt állok: Kié a hatalom? Azt mondta az Úr Jézus: az Atya szereti a Fiút, mindent az ő kezébe adott. Egyszer ez az ige engem úgy szíven talált.

Ha a tökéletes Atya mindent a Fiú kezébe adott, ki vagyok én, hogy én nem merek mindent a kezébe adni. Adjátok oda a fületeket, a hallást. Ne menjen be oda semmi olyan hang, ami nem felülről való.
Én nem tudom megérteni, amikor látok fiatalokat, rángatóznak, dobálják magukat hatfelé. Rock muzsika, pop muzsika, ilyen muzsika, bim-bum-bam, megy minden, és holt fáradtan mennek haza. Csodálom, hogy kezüket, lábukat megtalálják, amikor vége van ennek a táncmuzsikának és mindenki a maga kezét viszi, és nem a szomszédjáét. Olyan borzasztó. Milyen jó, amikor a mennyei dallamok jönnek be, és az gyógyítja az embert.

A hallásotokat adjátok oda, mert a hatalom, az Istené. Ézsaiás megjövendölte szépen, hogy "Fiú adatik nekünk és az uralom az ő vállán lészen". Hadd legyen így. Jó, ha az ember egyetért vele. Van egy szép ige, és mindenki hozzájárul ehhez, és meg is tapasztalja, aki Bibliát olvas: "Az én juhaim hallják az én szómat és követnek engem."
"Ifjúságodtól fogva szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat, szóltam neked, amikor jól volt dolgod, azt mondtad nem hallom... Háttal vannak felém, nem arccal." (Ézs. és Zof.).

"De népem nem hallgatott szavamra, nem engedelmeskedett nekem. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon és kövessék a maguk tanácsát". (Zsolt. 81: 12-13.) Jól volt dolgod és azt mondtad: nem hallom! Vakmerő válasz.
Nézzünk a kéz a bűneire! Mert a hüvelykujjat is a meg kellett érinteni vérrel. Gondoljuk át! És ha Isten megítéli, ítéljük meg  vele együtt az érintéseinket, a fenyegetéseinket, a mutogatásainkat, a visszavont kezünket. Nem én löktem bele az árokba! Miért húzzam ki? Én löktem bele? Nem én! Elmegyek mellette, hisz nem érek rá. Nem ért rá a lévita sem, a pap sem, azt a nyomorult zsidót felvenni azt út porából.
A kezünknek a bűnei közül az a legborzasztóbb, amikor kezünk Jézus kezét taszítja el. Amikor Jézus kezét tolja félre. Emlékeztek arra a történetre, amikor 2000 sertés veszett el emberek lelkéért. És azt mondták Jézusnak: Menj el a határunkból! Az ördögök eltávoztak. De nekik az nem tetszik, hogy 2000 disznóba került a szabadulás. Názáreti, menj el a határunkból. Itt is vannak, akik kimondták már többször, amikor érezték Jézus közelségét: Názáreti, menj el! Názáreti, menj el az én területemről, menj el a szívem környékéről. Nem nyitok neked ajtót! Pedig a 73. Zsoltárban van egy gyönyörű vers:  "De én  mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz." Ilyen röviden még nem találtam meg sehol leírva az üdvösség útját.  Eldöntöttem, mindig vele leszek, odaadom a kezemet, csak tanácsa igazgat, és biztos, hogy hazamegyek. Szeretem a Zsoltárok könyvét, mert nincs a szívnek annyi húrja, amelyiken meg ne szólalna. Érdemes megjegyezni ezt a bibliai verset.

Watchman Nee életrajzában olvastam. Kínában előfordul, hogy a legközelebbi szomszéd 3000 km-re lakik. Amikor utaznak az emberek a kínai vonatokon, felszerelik magukat mindenféle időtöltésre való dologgal. És a hitetlen ember mit visz magával? Kártyát.  Mert el kell ütni az időt. Mondják neki az útitársai, mert hiányzik egy ember a partihoz, hogy jöjjön ide közéjük.

Azt mondja Nee: - Nincs itt a kezem. - Hol van? - Odaadtam egy Názáreti nevűnek, és most nem akarja visszaadni erre a partira. Olyan jó lecke volt számomra. "Nem akarja visszaadni erre a partira, énrám hiába néztek."

De sokszor kellene ezt tenni, nincs itt a kezem, amikor az ördög kéri azt.

Szeretnék egy kicsit a pénzről beszélni. Kemény lesz, de nem lesz baj, ugye?

Aki megsértődik, menjen haza. Aztán jöjjön vissza! Nem szeretnék senkit elküldeni!

Sok hívő embert megkérdezem már, hogy abból az anyagi jóból, amivel rendelkezik mennyi az Úr Jézusé? Úgy tíz százalék? Hadd mondjak egy példát!

Egy embernek van ezer hold földje, és odaadja azt egy ispánnak. "Gazdálkodjál, gyarapítsd a vagyonomat, aztán majd kérem a jövedelmet." Egy év múlva kérdi az ispán táviratilag, mert távol van a gazda, Uram hova küldjem a tíz százalékot? A többi az enyém! Azt válaszolja a gazda: - Te nem vagy normális, hát nem az egész az enyém? - Nem Uram, csak a tíz százalék!
Sok hívő így él. Uram, tied a tíz, enyém a kilencven. Normális hívő ember az, aki így gondolkodik? - kérdem. Gyógyintézetbe kell vinni, egy jó lelki iskolába a Biblia mellé, aki nem tudja a helyes arányt! Az egész az Úré! Annyi az Övé, amennyit elkér tőlem. Én már régen megtanultam, hogy nincsen tized! Azt kell odaadni, amennyit kér a Gazda. Ő tudja, mennyit kérhet! És olyan jól tudom azt is, hogy sohse késik el a kamatokkal sem. A legjobb befektetés az Úr Jézusnak adni.

Egy özvegyasszony, aki már nem volt fiatal, egyszer elhatározta, hogy a kis két fillérkéjét oda teszi az aranyhalom tetejére a perselybe. Nem látjátok, hogyan fénylik most is? Valahányszor erről beszélek, a szemem be kell csukni, mert vakítóan fénylik az a két fillér. Ez volt az egyetlen egy eset, amikor az Úr Jézus megállította a gyülekezetet a perselynél. Miért? Mert ez az asszony nem mehetett úgy haza, hogy otthon semmije se maradt. Voltak ám ott nemcsak vak farizeusok, hanem jószívű, melegszívű zsidók is. Ma is, itt is vannak melegszívű hívők. Meghallották, hogy megy haza ez az öregasszony és nincs otthon semmije. Na gyerünk, csak gyorsan! Biztos vagyok benne, hogy akkor este annyi minden volt a kamrájában, hogy nem tudta hova tenni. Nyomták a zsákok a kis vityillóját. Jézus gondoskodott róla, visszakapta még aznap a két fillérje kamatát is.
Azóta is mennyit kamatozik, hány helyen mondták el, hány embert indított meg. Azokhoz szólok, akikben élet van. A halottak nem adakoznak! Az élőknek mondom. Gondoljátok meg! Ezt a szabályt nem kellene megszüntetni? A tized az Úré, a többi az enyém.
Végignéztem Erzsébet lányom születését, mert nem volt ott az orvos. A bábával ott küszködtünk a gyermek életéért. Úgy született meg, hogy ing se volt rajta. Semmit nem hozott a világra. S akkor mi az, hogy az enyém. Tessék csak átnézni a pénzkezelést!
Kérdek még valamit.

Hányan kezelitek a családi pénzt?  Tudom, hogy sok helyen úgy van, hogy te kezeled, és még az Úr Jézus, meg az Ördög. Közös a kassza és hárman kezelik. Hát ismertek valakit, aki gyilkos és rabló, meg tolvaj? Jézus mondta róla, hogy azért jön, hogy pusztítson, raboljon és gyilkoljon. Sátánra mondta. Miért engeditek, hogy belenyúljon a kasszába. Miért engeditek ennek a tolvaj gyilkosnak, hogy ő is rendelkezzen a jövedelem egy részével.  Nem öngyilkosság ez? Lehet, hogy tudjuk róla gyilkos, pusztító és roppant hatalommal bír, halálosan gyűlöl minket, a vesztünket akarja, és mégis azt mondjuk neki: rendelkezzél egy részével a pénzemnek! Normális dolog ez? Ne engedjétek meg, hogy ez a gyilkos belenyúljon a kasszátokba. Hadd rendelkezzék ott az Úr Jézus.

Szégyen elmondani, de átéltem.

Milliomos szabolcsi hívő ember meghívott magához ebédre. Nem tudtam nézni, becsuktam a szememet, nem láttam még ennyi ragyogást, annyi minden haszontalanságot. Először is volt 12 meztelen szobor, aztán még sok minden. Beszélgettünk. Kérdem, hogy - Mégis mennyi a jövedelmed? Hat almakertem van, és ha rossz termés van, kétmillió! De ez nem most volt, 15-20 éve! "Ha rossz termés van"?!  Mennyi ebből az Úré? - kérdeztem tőle. Ezzel elég nehéz helyzetbe kerültem, mert a kérdés azt is jelentette, hogy semmit sem fogadhatok el tőle, ha már ezt szóba hoztam.

Azt mondja: - Mit képzelsz Józsikám? A Mindenható Isten mindennel bír, kell neki az én két millióm? - Milyen érdekes? Isten mindennel bír, csak a tieddel nem? Megköszöntem az ebédet, és elmentem. Minden az Úré, de az a két millióm, az az enyém. Normális ez az ember? Nem! Isten megáldotta annyi jóval, és nem tudta, hogy miért kapta. Az is biztos, hogy aki az ördögnek ad kölcsön, hamar megkapja a kamatait is.

Milyen jó lenne, ha követnénk az özvegy példáját. Nem azzal, hogy mindent odaadjunk, hanem mindig azt, és annyit, amit az Úr kíván. Az özvegy, akkor úgy látta, hogy neki annyit kell adnia, amennyije van. Amit az Úrnak adtunk, az nagyon jól kamatozik, és nem is földi valutában.
Még a kézről hadd mondjak valamit. Mózes keze véres volt. Felrepedt egy ember feje, meg is halt. Olyan tenyerei voltak, hogy egykettőre belapátolta a felügyelőt a homokba. De ez a kéz, amikor fel volt imára emelve az amálekiták elleni harc idején, annyira elfáradt a könyörgésben, hogy követ tettek alá, aztán ketten tartották két oldalról. És ez a kéz megvédte az egész Izráelt. Más alkalommal, amikor azt mondta Isten Mózesnek, hogy eltörlöm ezt a népet a bűnéért, és belőled hozok egy új népet, azt mondta: Nem Uram! Engem törölj el! Ez a kéz megállította az Isten haragját az Isten jótetszésére. Odaállt a résre Mózes és a haragot feltartotta, az a kéz, amelyik belül véres volt.  Ha Isten Uralma alá kerül a kéz, akkor megtanul sok minden, és egészen másként csinál mindent, mint addig. Istennek drága, használható, kedves eszköze lesz.

Beszéljünk a lépteinkről. Meg kellett kenni a jobb láb hüvelykujját is. Ez lefoglalja a lábat. Mondd meg őszintén: Biztos, hogy az az út, amelyen most jársz, kedves az Istennek. Az ő akarata szerint járjátok a mostani utat? Mert ha nem, borzasztó vakmerőség imádkozni, áldást kérni, de utána a magam útján járok. Áldj meg engem! -  de a magam útján járok. Bocsáss meg, segíts meg! -  de a magam útján járok!

Mivel a Biblia mindig többet ér minden emberi okoskodásnál, néhány igét olvassunk el, amelyik erre figyelmeztet: 119. Zsoltár 31-32 verse "Ragaszkodom intelmeidhez, Uram, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok." Zsolt. 119:59 "Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom." - hét dátum van ide beírva a Bibliámba. Évről évre újra meg kellett itt állnom és újra döntenem: - "Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat." (60.v.). 119:101 "Nem lépek lábommal semmilyen rossz útra". - Itt is van sok dátum! 119:104-105  "Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyülölök minden hamis ösvényt. Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Ez azt jelenti, hogy a Krisztus vére hatalma  kiterjedt a lépteimre, az útaimra is. A 133. vers: "Szilárditsd meg lépteimet igéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság." Ez nem csak azt jelenti, hogy miután én megindultam a Jézus vére oltalma alatt - "te szilárditsd meg" lépteimet. Milyen érdekes, van ilyen ige is: "Tegyétek a ti elhivatásotokat szilárddá." Sok az emberi tennivalónk, de nem törődünk, de nem tesszük meg. Ezért annyira vérszegény, gyenge sok keresztyén hite, mert mindent Istenre hagy, ő maga nem akar semmit. Ez nem az Isten terve, "félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez." Nagyon sok tennivaló van. Félelemmel és rettegéssel!

Feltűnt az, hogy mi van a szemmel? A fülem, a kezem, a lábam... mi van a szememmel? Hát a szemre nem kellett vért kenni? Nincs benne az igében! Én nem tehetem hozzá. Egyszerűen megálltam a tanulmányozásban és szinte megijedtem. Uram mért nem kéred a szemünket? Rengeteget vétkeztem már a szememmel, és mások is. De így olvassuk tovább - amikor eljön az olajjal való megkenetés -, akkor a megmaradt olajat, ami a pap tenyerében van, rá kell tenni a fejre (nem a hajra!), és innen pedig csorog végig. Az egész fejet, a szemet is betakarja az olaj, vagyis meg akarja szentelni a szemünket, meg akarja szentelni a tekintetünket. Sok baj van a szemünkkel.

Van Nyíregyházán egy kedves hívő asszony, aki most jutott oda, hogy egyik szemében egy daganat keletkezett, megoperálták, szövet minta rosszindulatú, Most rettegve várja mikor jön az utasítás: kivesszük a jobb szemét. Nekünk még a bal és a jobb szemünk is megvan. Nekem át kellett élnem a legidősebb fiamnak a szem operációját, mert robbanó anyaggal kilőtte a jobb szemét, engedetlen volt, Üveg van helyette, egy életen át viseli az engedetlenség következményét.

Ha Isten meghagyta a szemünket, emlékezzünk az igére: Akik őrá néznek, felvidulnak. "Szebb, szebb vagy az emberek fiainál." Nézzetek fel Jézusra. Sokszor kell föltekinteni. Krisztusé legyen a tekintet, mert sok minden rakódik, belejut. Szembe fuj a szél! Hordja a szemetet, homokot, sokmindent. Az ember kinyitja a TV-t akkor csak a szemét, a mocsár árad. Sokszor kell az Úr Jézusra  nézni, és azt kell mondani: Szebb, szebb vagy ez emberek fiainál. Amint látjuk, Krisztus szebb mindenkinél, már nincs bajban a szemünk. De ha nem szebb mindenkinél, és nem kívánatosabb? Kívánjátok az Urat, és az Ő erejét. Amíg ez nem jön el, a szemmel baj van. Úgy emlékszem, hogy nagyon sok finom kis idegvégződés van a szemben, ami a benyomásokat rögzíti, de még több olyan, amelyik az emberi indulatokat kifele vetíti. Mért mondja a magyar nyelv, "ha ölni lehetne a tekintettel"? Mert lehet! Gyilkos tekintettel lehet nézni. Több csatorna van a kisugárzásra, mint a bevitelre. Ez érdekes. Belőlem több csatornán megy kifele az indulat. Meg lehet vigasztalni a bánatos embert egy tekintettel, egy nézéssel, és úgy el lehet törölni, nem is létezel a számomra! Elmegyek mellette. Nem is láttam meg. Jaj de sokat tud vétkezni a szeme tekintetével az ember. De mennyi biztatást is tud adni a szem. De jó, amikor a bűnbánat könnyeivel telik meg, és megtisztul egészen.

Ez az olaj, amit a fejre kent a pap, ez a gondolatokat is lefoglalja, az értelmet is, a nyelvet is, az ajkat is. Boldog, aki tényleg a Biblia szerint, éjjel-nappal az Isten dolgain gondolkodik. Emellett el lehet végezni minden házimunkát. Sokáig voltam teljesen egyedül feleségem halála után, és nekem kellett magamnak főzni, úgy ahogy tudtam. Ha odaégett, akkor másikat tettem fel, de közben állandóan tudtam forgatni az igét. Sokszor le kellett venni az ételt, mert le kellett írnom gyorsan valamit, ami a Bibliából eszembe jutott. Mert ha nem írom le, elvész! Éjszaka is néha fel kell kelnem, mert ha nem írom le, elvész. Hiába fogadom meg, hogy az agyamban rögzítem a félálomban kapott utasítást. Ezt le kell írni, mert reggelre elvész. Olyan jó, hogy az ember forgathatja magában az áldott igét, és amikor bennem forog, védve is vagyok. Isten igéje úgy megvéd.

Meglepő dolog számomra is, hogy amikor elvégezte a pap a gyógyult pokloson a szertartást, a fülét, kezét, lábát, vérrel és olajjal illette, akkor szóról-szóra ugyanazt tette, amit Mózes tett Áronnal, amikor főpappá szentelte. Ugyanazt, amit Áron tett a fiaival, amikor pappá szentelte őket. Vagyis, az az ember, aki halálosan beteg volt, és halálosan fertőző volt, Isten papjává lett. Azt a szertartást kellett a pokloson elvégezni, amit a felavatandó papon. Tehát mindenki, aki átélte az Úr Jézus vérének tisztító erejét, Szentlelkének gyógyító, megszentelő hatalmát, Isten papjává lett! Kálvin nagy igazságot mondott ki, amikor ezt hangsúlyozta! Minden hívő ember, Istennek a papja, "királyi papság" részese.

Szeretném a pap  feladatait  röviden összefoglalni.
- Az első feladat: hirdetni az Isten igéjét, a múltra nézve, a jelenre nézve, és a jövőre nézve. Beszélnem kell a hallgatóm múltjáról. Isten igéjével oda kell világítanom a múltjára, és meg kell neki mondanom, hogy a jelen a tengelye, most dől el minden, a múltra nézve, és a jövőre nézve. Ha én most Jézus mellett döntök, rendben van a múltam, és biztos a jövőm. De ha most nem, akkor a múltam újra érvényes, és rettenetes jövő vár rám. Tehát hirdetnie kell az Isten akaratát.
- A második: közbenjárni. A börtönben nem kaptam újságot 8 hónapon át. Nem tudtam, mi van kint a világban, de kaptam egy parancsot. "Imádkozzál Kínáért szünet nélkül, és a romániai baptistákért." Nem tudtam, miért van ez a parancs, miért nem a reformátusokért, de nem rendelkeztem magammal. Amikor később átkerültünk a lágerbe, akkor már kaptunk újságot. Akkor tudtam meg, hogy azokban a hónapokban rohanták le a vörösök egész Kínát, és gyilkolták a keresztyéneket.  Bedobálták az árvaházban lévő gyerekeket a kutakba. Borzalmas idők voltak. Nagyon kellett az imádság. És az erdélyi románok között ekkor indult egy hatalmas ébredés. Nem az én imádságom szülte, csak része voltam annak a folyamatnak, amellyel Isten megmozgatta ezeket az erőket. És védelmezte, akiket védelmezett. Közben kell járni, kitartóan kell imádkozni.

Elhiszitek, hogy Sámson szüleinek imádsága a szülők holta után megtalálta azt a csavargó, engedetlen  fiút. Ott, vakon a filiszteus börtönben, Gázában, ott a cirkuszban: "Uram, Isten, most az egyszer!" És mi történt? Isten úgy meghallgatta a régen meghalt szülők, régen elmondott imádságát, hogy Sámson bekerült a Zsidó levél 11. részébe a hithősök közé. Nem csoda ez? Nem hiába imádkoztak, mert meghaltak úgy, hogy Sámson ott van Delila karján, vagy ott van a gázai börtönben, de nem hiába imádkoztak. Ne tessék föladni a könyörgést senkiért, soha. Ami embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges.
- A harmadik: a megáldoztatás. Ezt is mondani kell! Pál azt  mondja: "nemsokára kiöntetem, mint italáldozat, a ti hitetek papi szolgálatánál." Ha valaki elfogadja az Úr Jézus keresztjének váltságát, de nem akar megfeszíttetni, az egy haszontalan és csaló. Én akarom Krisztus keresztjének minden áldását, de én nem akarok megfeszítve lenni. A harmadik feladata a papnak, a megáldoztatás. Mindenkinek másképpen van kimérve. Péter másként halt meg, mint János és a többiek. Vértanúhalállal végződött az apostolok élete. Mindegyik máskor, másképpen, de mindegyik megáldoztatott.

Befejezésül néhány biztató szót: Azoknak mondom, akik akarják azt, amit Isten akar. Mennél mélyebbről jött valaki, annál magasabbra törjön! De annál jobban alázkodjék meg az Isten előtt, mennél mélyebbről jött. Pál nagyon mélyről jött, nagyon magasra tört, de nagyon alázatos volt az Isten előtt. "Többet dolgoztam, mint a 12 együttvéve." Így van. Le kellett írnia ezt is: "Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé!" Ki merné leírni, és ki merné mondani? Ő merte, de azt is mondta, hogy "a bűnösök közül első vagyok én." Megszavazta István kivégzését és ujjongott, amikor összetörték a Krisztus drága, hűséges tanúját. Igen! Mennél sötétebb voltál valamikor, annál inkább világíts ezután. Minél jobban szeretted eddig magadat, annál jobban szeresd most a te Uradat. Engem is ez hajt. Hadd olvassak fel egy nagyon ismert zsoltárt. Tudom sokan kívülről is tudják. Én is tudom, de a tudás az sokszor csak olyan, mint a konzerv. A lágerben mindig az volt az igazán jó, hogyha a kívülről tudott kis bibliai lapokat kivehettem a vattakabát rejtekéből, és újra elolvashattam, frissen "megehettem". Újra elolvastam: "Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne pusztuljatok az úton, mert hamar fellángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül." Van, aki már megteheti, csókolhatja a Fiút. Van, aki hozzá menekül. De mind boldog, aki hozzá menekül. Ézs. 30:18. "De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, de még hallgat, hogy irgalmazhasson, boldogok mindazok akik benne reménykednek." Bejöttek ide néhányan holtan, néhányan holtan is fognak elmenni, de nagyon jó lenne, hogyha megértenék, hogy "még vár az Úr, hogy megkegyelmezzen." Nem biztos, hogy  adatik még egy megszólítás, még egy hívás! Ézs. 65:19. "Vigadozni fogok Jeruzsálemmel és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja." Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Ez biztatásképpen is, reményképpen is, Isten szívéből fakadt. Magát vigasztalja az Úr. Járuljunk hozzá, hogy ez beteljesedjék. Ez azoknak szól, akik már élnek és a táborban vannak, akiket megmosott a vér, és megszentelt az ő Szentlelke.

Nézzünk még bele Dániel könyvébe. Van benne egy különös ige, egy különös üzenet, egy olyan jövendölés, amit olyan egyszerűen el lehet olvasni de olyan mély tartalma van. Dán. 12:10. "Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak." (Új ford.) A régi fordítás szerint: "Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek". (Károli fordítás). A helyes fordítás az "istentelen" szó lenne ma is, de az új fordítók nem merték ezzel a szóval fordítani, mert "féltek a király haragjától" a "kádár kormánytól". De tudjuk eredeti értelemben "istentelen"-t jelent nagyon sok helyen a "bűnös"-nek fordított szó. Sokan megtisztulnak fehérek, és kipróbáltak lesznek. Kívánom azoknak, akik még nem tisztultak meg, hogy megtisztuljanak, akik megtisztultak legyenek fehérek.

Egészen más dolog megtisztulni, és megmaradni a régi színben. De aki megfehéredett, annak az alapszíne változik meg, mert minket Jézus valóban "mindennel megajándékozott, ami az élethez és a kegyességre való." Én is érzem ezt. Az életem végét járom már, nem sok időm van már 78. év után hátra. Aki nem gondolkodik, és nem készül hazamenni az nem normális lelkileg sem.
Megfehéredni! Mert még mindig vannak fekete foltok. Az Úr megmos a fekete, a rám fröccsent, sokféle szennytől, kitisztítja, de nem fehér, de megfehéredik.

Tudjátok mi történt a 40 éves pusztai vándorlás alatt? Minden csodánál nagyobb csodát mond el az Ige. Az az ember, aki egy pillanatnyi, felgerjedt dühében egy ökölcsapással agyonütött egy erős egyiptomit, mert nem akárkik voltak a felügyelők, a föld legszelídebb embere lett, a legizgatóbb, legnehezebb 40 év forgatagában. Ott a legmakacsabb, leghálátlanabb, leggonoszabb nép között, minden nap őrlődve, a föld legszelídebb embere lett!  Megfehéredett!

Akik nehéz családi helyzetben vannak, és sok minden őrlődik körülöttük. Ne mondják, hogy Uram nem lehet másképpen. Ilyen vagyok Uram és kész! Ne mondják!
Meg lehet fehéredni! Nem tudott annyit Mózes, mint mi, hiszen sok próféta és király kívánta látni, hallani, de ők nem kapták meg! Mi sokkal többet kaptunk, sokkal többet látunk! Azt is tudjuk, hogy "megfehéredett". A föld legszelídebb embere lett! "Tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok lelketeknek."
Amikor megfehéredik valaki, aztán jön a kipróbálás. Boldog, aki megáll a próbákban. Most azért búcsúzóul, szívemből hadd kívánjam mindenkinek, hadd ismételjem meg "Eljött az óra és az most van, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát. Akik hallják élnek!" És akik élnek, éljenek Istennek egész szívvel, Jézus vérével megtisztítva, Lelkével megszentelve.
Nemsokára otthon leszünk. Olyan boldogok leszünk, és milyen szomorú lesz, ha majd szétnézünk és azt mondjuk:
"Ott ült mellettem, de most hol van?
Velem énekelt, de most hol van?
Imádkozott velem, de most hol van?
Prédikált nekem, de most hol van? "
Hadd legyünk ott is együtt, a Bárány trónusa előtt!

Imádkozzunk!
Áldott légy örökké való Isten a kimondhatatlan ajándékért, a Krisztusért. A drága titkokért, amelyek mind Őbenne lettek nyilvánvalóvá. Köszönjük a hozzánk lehajlott, érthetetlen kegyelmet, végtelen türelmet. Ó Úristen, hadd tudjuk viszonozni, engedelmes szívvel, szófogadással és őrizz meg attól, hogy hallanunk kelljen, hogy "éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom." Szófogadásunkkal, engedelmességünkkel akarunk Téged táplálni, befogadott Urunk. Szolgálni akarunk boldog szívvel, felszabadultan. Szívből mondjuk, hogy legyen meg a Te akaratod. Ámen
Kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, a Jézust! Ámen.

Elhangzott Budapesten,

1995. június 11-én a Salétrom utcai református templomban.

 

 

...

 

Zimányi József: Miért énekel a fülemüle?

Miért énekel a fülemüle?

Egy professzor, aki a madarakat tanulmányozta, észrevette, hogy amikor a kis fiókák kijönnek a tojásból, a fülemüle apuka hat héten át szünet nélkül, éjjel-nappal énekel.

Miért kell éjjel is énekelni?

Fogta magát a professzor, kivett a fészekből két kis fiú fiókát, mert csak a fiúk, a hímek énekelnek. Bent a lakásában 3 hétig táplálta, aztán visszahelyezte a fészekbe. Ez a két kis madárka 3 hétig nem hallotta az apa énekét. Mikor megnőttek, eljött a kirepülés, ivarérés, olyan rikácsoló hangot adtak, hogy a nőstények elrepültek tőlük.

Nincs párválasztás. Nincsen új fészek. Nem jön új nemzedék.

Nekem ez olyan hatalmas lecke volt. Itt vagytok szülők.

Legalább 16-18 évig énekelhettek a gyermekeitek szívébe lelki dallamot. A fülemüle apukának csak 6 hete volt, és tudta, hogy éjjel-nappal fújni kell.

Amelyik megtanulta, megtanulta. Kimegy, énekel, és jön a párja. De amelyik nem hallotta, nem kapott párt. Nincs folytatás.

- Megkérdem még egyszer a szülőket, azalatt a kis idő alatt, 16-17-18 év alatt, ami adatott nektek, beleénekeltétek-e a gyerekek szívébe Jézus szerelmét?

A ti szívetek szerelmét Jézus iránt? Beleénekeltétek? 

- Mindig fájdalommal emlékszem egy kis diáklányra. Debrecenben prédikáltam a gyerekeknek. Odajön, és ezt mondja:  Többet nem jöhetek. Anyukám nem enged.

Ez abban az időben volt, amikor egy kicsit szabadon lehetett élni, de olyan elgondolás volt, hogyha nagyon vallásos egy lány, akkor nem megy férjhez. Nem üldözték a vallást, sőt segítették. 
- Anyám azt mondta, ha mindig bibliázok, senki nem vesz feleségül.
Az anyja bezárta a kislányt a padlásra éjjel-nappalra. Csak úgy engedte le, ha megfogadta, hogy többet nem megy bibliaórára. Ez egy édesanya volt. Később aztán megszabadult szegény leány, hitben élt és hitben halt meg. Az édesanya bezárta a kislányát, hogy ne menjen bibliaórára.

A fülemüle apuka pedig megtanította a kis fiókáit.

Betöltötte hivatását.

Zimányi József

 

...

Tanács az Úr szolgáinak

„Te azonban légy józan mindenekben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat (2 Tim 4,5)

Józan légy!

Sohase építs arra, amit Isten nem ígért meg, de amit megígért, annak is józanul tudakold meg előbb minden feltételét. Az emberektől ne várj többet, csak amennyit egy csalárd emberszív adhat. Ne keserítsen el felébredt, de hitványul visszaesett emberek bűne.

Ne fordulj vissza Egyiptom felé, ha Áron borjút önt, és ne fordulj el az Igéktől, melyeket Isten Mózes által adott. Ne nézd kétségbeesetten a roppant kárt, amelyet felébredt emberek okoztak, vedd józanul tudomásul, hogy a tizenkettő között Isten terve szerint ott volt Júdás is: a veszedelem fia az irgalom fiai között. De ne félj, hogy veled is ez fog történni, te az irgalom edénye vagy. Józan légy! Abban a kegyelemben bizakodjál, amely néked adatott s amelyet nem gyengíthet meg elődeid közül egynek a rossz példája sem. A józanság tartalma a helyes számvetés: mindent a maga mértéke szerint mérni. Sohase engedd összehasonlítani a mulandót az örökkévalóval, mert ez nagy bolondság. Amit te kaptál, ahhoz semmi sem mérhető abból, amit a világ, a test adhat. Józan légy. Ne gondold, hogy tökéletes munkát végeztél, de azt se hidd, hogy erőtelen szolgálatod hiábavaló volt az Úrban. Balgaság lenne azt gondolni, hogy pótolhatatlan vagy, de azt is józanul kell látnod, hogy Jónás helyett senki sem mehet el Ninivébe. Ne végy részt üres szóvitákban, de boldogan tégy vallomást Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról, arról a Jézusról, aki benned él.

Szenvedj!

Amint valaki őszintén belépett a lelki szolgálatba, megkezdődik nagyszerű és szinte szüntelen szenvedése, az Úrban való állandó öröme mellett is. Előbb önmagunktól, alkalmatlan voltunktól szenvedünk, de ezt is józanul tegyük. Minél őszintébbek szándékaid az odaadásra, annál élesebbek lesznek fájdalmaid. De a szolgálatot nem adhatod fel, Ninivébe neked kell elmenned. Gondolj arra, hogy Jónás volt az Ószövetség leghitványabb prófétája, és mégis neki adatott egy egész város, egy pogány város megtérése.

Reménykedj, ha szenvedve viseled is önmagadat. Szenvedned kell sok hetyke, alig elindult atyafi miatt, akiket nem lehet félretenni, noha mindig láb alatt vannak... Egy ideig együtt kell dolgozni a Démásokkal, és az ércmíves Sándorok sokszornagyon ellenünk állnak. De a számunkra terhes atyafiakra nézve is igaz, amit Isten a maradék szőlőről mondott: Ne veszesd el, mert áldás van benne. Sokszor a komoly testvérek is szeretetlenek -segítség helyett ostoruk pattog. Szenvedj! Amikor fejedet nagyon közel hajtod Megváltódhoz, téged is szúrni kezd a neki juttatott töviskorona.

Az evangélista munkáját cselekedd!

Örömhírt mondj azoknak, akik még nem tudnak róla. Szolgálatod munka legyen: hívők ébresztgetése, hitetlenek hívogatása. Megfontolt, alapos, de szabadon, csak Istentől függő, nem érzéseid szerint csapongó. Engedj mindig Uradnak, hanem is érted, hogy mit akar.

Legyen munkád komoly elcsendesedés, amíg megindulnak a patakok a déli földön, s tóvá lesz a délibáb, míg a sziklahasadékában megmutatja neked áldott jelenlétét. Akkor indulhatsz, és van mit mondanod. Sohase gondold, hogy magadnál bűnösebb emberekkel van dolgod. Adj inni a szomjazónak, és az éhezőnek szegd meg kenyeredet, a bujdosó testvért pihentesse meg erős hitednek oltalma.

Az evangélista munkáját cselekedd!

Ne csak mondd az evangéliumot, hanem Isten irgalmából cselekedd is. Változtasd nappalaidat és éjszakáidat munkaterületté, ahol Isten előtted dolgozik. Te csak szedegesd utána a kalászokat, mint Rut. Legyenek álmaid és látásaid, amiről Jóel beszélt, nappal pedig váltsad valóra azokat az álmokat, mert az mind valóság.

Szolgálatodat teljesen betöltsd!

Mindig csak szolgálat, és sohasem uralom! Szolgálat és nem felfelé ívelő pálya. Szolgálat és nem bankbetét. Teljes betöltése éppen egész életedet igényli, minden erődet. Semmid sem marad. Annak örülj, hogy közben egyre hasonlóbb lettél Jézushoz. Teli kalászok vagy kopár mezők jelzik utadat - ne annak örülj, és ne ez búsítson. Örülj annak, hogy nevedet felírta! Kicsoda nyúlhatna ahhoz a Könyvhöz, amelyet csak a Bárány illethet, más még ránézni sem tud.

Pál betöltötte szolgálatát, ezért ajánlhatta ezt másnak is. Életed lesz a legjobb felszólítás mások felé, hogy álljanak be ők is a szolgálatba. Józan légy hát, szenvedj, szeretettel az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat Isten kegyelméből teljesen betöltsd. Ne alkudozz a részletekre, vállald hálásan az egészet!

Zimányi József

...

Timóteus

(lTim6,12)

Mert megvannak a harcai a hitnek:

Vívjad keményen a hit nemes harcát.

Kit kételyek kígyója közelit meg:

az Igazság felé fordítsa arcát.

Csábít világnak ezer csillogása?

Moslékos vályú tárul az út végén.

Visszasiess hát az atyai házba,

és testvéreddel együtt élj ott békén.

Félemlít tán az ordító oroszlán

és tested-lelked száz veszélytől reszket?

Téged megóv, ki magát meg nem óvta

és odatárta karját a keresztnek.

Ha világosság angyalaként kábít,

hogy tőrbe csaljon az ős vesztő szellem:

Rántsd le álarcát Lélek erejével,

Győztesen küzdj a "fehér ördög" ellen.

Sok szív ajtaja ma még kulcsra zárva,

s úgy tűnik, zárva fölötted az ég is?

Mint egykor Illés - utadat csak folytasd.

Kegyelem hordoz - s a hit szava: Mégis.

Akad, akit gőg ejt rabul, pénz szerelme?

Hűtlenek útját fájó szívvel látod?

Példát mutatva pásztorold a nyájad

és senki meg ne vesse ifjúságod.

Vannak bár kemény harcai a hitnek:

te győztes Vezér katonája lettél.

Győzelmi pálmád: Boldog örök élet,

melyre hívattál, melyről vallást tettél.

(Siklós József)