2012. január
43. szám
Kell-e szebb érv?
Emberi életünk attól szép, hogy folyamatos változásban van.
Testünk, szellemünk az időben alakul és formálódik, fejlődik.
Akkor vagyunk boldogok, ha gyermekünkön látjuk a fejlődést, azt, hogy „növekedik bölcsességben és okosságban Isten és az emberek előtt”.
Az ajándékba kapott élet öröme az Isten felé való növekedésben van.
Nem rekedhetünk meg a gyermeki hitben és imádságban, ahogyan az emberszerető Istenről alkotott képünk is változik életünk során, úgy változik a Vele megélt kapcsolat is. Gondoljunk az apostolokra, akik három év alatt kíváncsiskodó követőkből életüket is feláldozó hitvallókká, igazi tanúkká váltak.
Kapcsolataink is változnak, az arra érdemesek mélyülnek és életünket gazdagítják, annak értelmet adnak, mennyei kincsekké válnak. Legyen így a keresztény felekezetek között is! Legyen a különbözőségek elfogadása és megélése a szeretetben történő növekedés lehetősége! Szeretem a másik felekezethez tartozót, ahogyan Péter is tudta szeretni Mátét, János Bertalant, Pál a többieket, annak ellenére, hogy nagyon különbözőek voltak személyiségükben, hitükben és Krisztushoz fűződő kapcsolataikban.
Mégis életüket adták Érte! Kell nekünk ennél szebb és nyilvánvalóbb érv
az ökumenizmus megéléséhez?
Makláry Ákos
parochus
Budai Görög Katolikus Egyházközség
Czapp Enikő
Boldogabb Új Évet?
Min múlik 2012?
Dr. Tokics Imre
Veszteség?
Változás amit Jézus hoz
Dusicza Ferenc
Lett-e Békességed?
Megjelenik a zárt ajtók mögött
Khaled A. László
Látható és hallható
...nem lehet kisebb küldetésünk.
Makláry Ákos
Az apostolok közösségéről
Kell-e szebb érv?
Várady Endre
Felnőni Jézushoz?
Az egyenes út a legrövidebb
Réz-Nagy Zoltán
Egy hét ima
Melyik az eredeti, kell-e eredeti?
Hegyi Balázs
Közösen forgatott ceruza
Tovább...együtt?
Dull Krisztina
Külföld pro és pro?
Kérdés a magyar pályakezdés örök dilemmájáról
Pete Violetta
Fék, kuplung, vissza kettes!
Kivel ildomos tartani az iramot?
Szakács Gergely
Lassíts!
Van, amit nem lehet száguldozva…
Király Levente
A másfajták és az egységkörök falva
Szekértáborok az ökumené körül
Tóth Sára
Lehet-e változni?
Az igazi növekedés csendes és észrevehetetlen
Bölcsföldi András
A hivatal esete a birodalmi lépegetővel
avagy megrögzöttségeinkről és a megújulás akadályairól
Miklya Luzsányi Mónika
Visszakapcsolás
Az elengedés művészete a gyereknevelésben
Koczor Tamás
Jánostól Jézusig
Személyek, mozgalmak, üzenetek útján
B. Tóth Klára
Almás pite a lélek mérlegén
Kell-e részecskegyorsító ahhoz, hogy észrevegyük Istent?
Süll Mária
Most már indulhatunk
Időtlenség és Időhiány összevesznek
Miklya Luzsányi Mónika
Egy haldokló angyal
Biutiful – az élet tökéletlen szépség
Hancsók Barnabás
A változás szélcsendje – Moszkva tér
Segített-e Széll Kálmán?
Miklya Zsolt
„Ott jön az álomlátó!”
Perspektívaváltó színek és álmok – Ferenczy Károly József-vásznáról
Hajduk Zsófia
Amikor elmarad a gyermekáldás
Történet a gyermekvárásról az Istenbe vetett bizalom tükrében
Látogatóink száma a mai napon: 15760
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57862956
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Szerkesztő - 2012-01-20 10:10:46
A napokban egy gimnáziumi osztályban próbáltam a közösség erejéről, az együtt megélhető öröm, szeretet lehetőségéről beszélgetni. A reakciók többnyire a vállvonogatásban, fintorokban, keserű beszólásokban öltöttek formát, sok sértettség, megbántódás húzódik a kapcsolatok hátterében. Ennek ellenére, hogy így élünk, a nagy keresztény/keresztyén egyház közösségében is: sértettség, megbántódás, szálka- és gerendahegyek között, a látásunk tisztulhatna, ha mindezt félretéve, mernénk hinni a Krisztushoz tartozók közösségében. Mindegy hol, melyik egyházban, milyen liturgiát gyakorolva, de a Megváltó Krisztus gyermekeként testvérek vagyunk.
Géczy Katalin (református egyháztag)