belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Szakács Gergely

Lassíts!

Van, amit nem lehet száguldozva…


Édesem, csak lélegezz,
Mint a túlvilág.
Táncba csalt s most így szuszog,
Szép, de fáj a tánc.

Gyorsul úgyis mindenem,
Mint az ölelés,
Épp a vége egy rövid
Görcsberepülés.

(…)

Jobbra lassan, balra lassan,
Ritmus halkan ring a hajban...

 

Ghymes: Tánc a hóban

 

Egyre több gondom van az életritmusommal. Közhelyszerűen engem is elkap a gépszíj, a pörgés, amit sokszor érzek inkább üresben túráztatásnak, mint sebességbe kapcsolt kipörgetésnek. Aztán amikor beteszem egyesbe, felengedem a kuplungot, a kerék kipörög, csikorog és meglódul az egész...
Egyre feljebb kapcsolok. Élvezem a sebességet, dinamikusan előzöm a nálam lassabbakat. Már nem tudok feljebb váltani, csak taposom a gázpedált, a motor veszettül bőg, szinte üveghangon. A navigációs program automata hangja állhatatosan ismétli: ön túl gyorsan hajt, ön túl gyorsan hajt, ön túl gyorsan hajt... Kísértem a sorsomat, ahogy közeledik a kanyar. Mérlegelek, mekkora sebesség az, amivel még be tudom venni, de csak keveset kelljen ehhez lassítani. Ha jól döntök, minden rendben lesz, száguldhatok tovább, de ha nem... 

Egy lovas embertől tanultam a bölcsességet: az ember lelke olyan gyorsan halad, ahogy a ló poroszkál. Ezért van az, hogy nem tudunk igazán megérkezni célunkhoz, ha száguldunk. Ha lóháton indulsz neki, te is meg fogsz érkezni, nemcsak a lovad. Egy szerzetestől pedig a jelenlétet tanultam. Mindig legyél ott, ahol vagy, minden érzékszerveddel, érzéseiddel, gondolataiddal. Ez bennem egy szóba sűrűsödött össze: LASSÍTS! 

Tetszik, ahogy Jézus vándorol faluról falura, városról városra. Gyalogol. Lassan, ráérősen. Igazából nem a megérkezés, a cél hajtja, hanem jelen akar lenni azokkal, akik vele együtt mennek. Ha kell, meg-megáll. Sok tanítás, beszélgetés, gyógyítás történik útközben. Jézus minderre ráér. Az ő célja mindig az, aki mellette van, vagy épp szembe jön vele.
Ahogy látom Jézust haladni, odaképzelem magamat mellé. Hozzá képest én veszettül rohanok. Mindaz, ami hajt, amit el akarok érni, ami fontos, amit kitűztem magam elé, űz, hajt, nem hagy nyugodni. Rádöbbenek, hogy ez a hajtás azt eredményezi, hogy hiába érek célba, még igazából meg sem érkeztem, már rohanok is tovább. Furcsa mód nem lemaradok Jézusról, hanem ő nem tud utolérni engem. Eltűnök a szeme (?) elől. Túl gyorsan hajtok. Még azt sem hallom meg, ahogy utánam kiált: LASSÍTS! 

Néhány napja meghalt egy friss jogsis motoros. Elbízta magát, ezért az életével fizetett. Úgy élek, mintha az élet minden területére lenne jogosítványom, és közben török-zúzok. Másokat és magamat. Csak egy dolgot kellene tennem a biztonságos közlekedésért: visszakapcsolni, hagyni, hogy a motor önmagát fékezze, lágyan a fékre taposni, felvenni a kényelemes utazótempót, és közben minden pillanatban a másikra, a többiekre figyelni. Így nem okoznék balesetet, legalábbis kevesebbet, mint ész nélkül száguldozva.
Valahogy mégis nehéz lassítani, nehéz beismerni, hogy nem jó a túl nagy sebesség. Alázat és belső szabadság kell hozzá. Mégis érdemes a másikhoz, érdemes Jézushoz lelassulni, felvenni az Ő tempóját. Így könnyebb figyelni arra, amit mond. És könnyebb figyelni arra, aki szembe jön velem, arra, aki jön mellettem. Könnyebb figyelni önmagamra. Végre van időm rádöbbenni, ha lassan haladok, többet látok, tapasztalok, élek, mint száguldozva az élet autópályáján.

            

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Boldogabb Új Évet?
Min múlik 2012?

Imahét

Dr. Tokics Imre
Veszteség?
Változás amit Jézus hoz

Dusicza Ferenc
Lett-e Békességed?
Megjelenik a zárt ajtók mögött

Khaled A. László
Látható és hallható
...nem lehet kisebb küldetésünk.

Makláry Ákos
Az apostolok közösségéről
Kell-e szebb érv?

Várady Endre
Felnőni Jézushoz?
Az egyenes út a legrövidebb

Réz-Nagy Zoltán
Egy hét ima
Melyik az eredeti, kell-e eredeti?

Hegyi Balázs
Közösen forgatott ceruza
Tovább...együtt?

Gondolkorzó

Dull Krisztina
Külföld pro és pro?
Kérdés a magyar pályakezdés örök dilemmájáról

Felszín

Pete Violetta
Fék, kuplung, vissza kettes!
Kivel ildomos tartani az iramot?

Szakács Gergely
Lassíts!
Van, amit nem lehet száguldozva…

Magasság

Király Levente
A másfajták és az egységkörök falva
Szekértáborok az ökumené körül

Tóth Sára
Lehet-e változni?
Az igazi növekedés csendes és észrevehetetlen

Mélység

Bölcsföldi András
A hivatal esete a birodalmi lépegetővel
avagy megrögzöttségeinkről és a megújulás akadályairól

Miklya Luzsányi Mónika
Visszakapcsolás
Az elengedés művészete a gyereknevelésben

Teljesség

Koczor Tamás
Jánostól Jézusig
Személyek, mozgalmak, üzenetek útján

Üzenet

B. Tóth Klára
Almás pite a lélek mérlegén
Kell-e részecskegyorsító ahhoz, hogy észrevegyük Istent?

Süll Mária
Most már indulhatunk
Időtlenség és Időhiány összevesznek

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Egy haldokló angyal
Biutiful – az élet tökéletlen szépség

Hancsók Barnabás
A változás szélcsendje – Moszkva tér
Segített-e Széll Kálmán?

Miklya Zsolt
„Ott jön az álomlátó!”
Perspektívaváltó színek és álmok – Ferenczy Károly József-vásznáról

Riport

Hajduk Zsófia
Amikor elmarad a gyermekáldás
Történet a gyermekvárásról az Istenbe vetett bizalom tükrében

Látogatóink száma a mai napon: 2037
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374251

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat