belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Czapp Enikő

Sárkánnyá lenni

A világ legbagatellebb és leghősiesebb kalandja ez.

„Ha össze akarjuk kötni az eget a földdel,
Ahhoz valamilyen tiszta, mindent eldöntő tettre van szükség.
Sárkánnyá kell válni és forgószelet kavarni,
Szét kell szakítani a sötét fellegeket,
Felmászni az égbe és megmártózni a Napban."

Az idézet és a film, amiben a fenti sorok szerepelnek, a héten jutottak el hozzám. Bár e néhány sor az antik drámák heroikus hőseinek világát idézte meg bennem, éreztem, tudtam, értettem, hogy egy örökké forgó, örökké aktuális dráma ez, amit így vagy úgy sokan eljátszunk az életünk színpadán.

A világ legbagatellebb és leghősiesebb kalandja ez: önmagunk valódi énjének megtalálása. A pszichológusok ezt a lélektani folyamatot a középkorra teszik, s mid-life krízisként beszélnek róla.

Bár az idézet mondatai önmagukért beszélnek, szakmai ártalomból (vagy/ és másból) mégis boncolgatni kezdtem őket.

„Ha össze akarjuk kötni az eget a földdel" - hangzik az első gondolat.
Csak a szomjazó ember, a föld és ég egységét valóságosan soha nem élő és érző ember lelkében születik meg egy ilyen mondat. Megszületik, mert bár fölötte az ég, s talán még az Istenről is sejt valamit, de valamiért eddig csak a Föld valóságában élt, s a tapasztalat, a megérzés, a lelkének kereső nyugtalansága túlmutatnak ezen.

Megszületik, mert többek vagyunk, mint evés és ivás, szeretkezés, pénz, vélt, vagy valós sikerek. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy az Ég nem véletlen ölel át minket védelmezően, s Nap sem véletlen süt. Valóságos létüktől kezdve az élettani szerepükön át szimbolikus üzenetei is jelentőséget nyernek: nem csak a lenthez, de a fenthez is közünk van.

Ezt a megérzést épp a hiány, s az abból táplálkozó keresés kelti életre bennünk.
De hogyan induljunk el homályos megsejtéseink nyomán?
Mi az a tett, hol van az az út, ami felfelé vezet?

„Ahhoz valamilyen tiszta, mindent eldöntő tettre van szükség. Sárkánnyá kell lenni és forgószelet kavarni," - szól a tanács.

Miért pont sárkánnyá? Hány fejűvé? És a legkisebb királyfi? Nem kell félnünk tőle? Vagy ez egy másik történet? Itt a sárkány győz?

Lehunyom a szemem.
A mesefilmek élénk sárkányképei mögött gyermekkorom fantáziabeli sárkányát keresem. Talán olyan volt, mint Jankovics Marcell illusztrációiban. Hatalmas és erős. Zöld színű (a zöld a remény színe). Jártas volt a Földön, de szinte mindig repülni képzeltem. Ég és Föld között.

Tüzet okád, testének része a tűz, a fény. A fegyvere is. Megriaszt vele minden ellenséget. Kettős állampolgár. Mint mi. Csak ő tudja. Mi meg elfelejtettük.
Esélytelenekké, törpékké leszünk, ha lent ragadunk. Repülni kell!
Lerakni mindent, ami ólomsúllyal nehezedik ránk, amit tarisznyáinkba tettek, vagy összegyűjtöttünk az életünk útján, és használni a szárnyainkat!

Ez az a pillanat, amikor minden tudás, ismeret, szokás leomlik rólunk. Amikor kilépünk azokból a képekből, amiket mások hisznek rólunk, mások várnak el, ezek hatására megrajzoltunk magunkról, s meztelen lelkünk nem kíván már többet ruhakacatokat aggatni magára. Még sincs szégyen. Csak egyértelműség.

Hatalmas ez a harc. Mint a forgószél, amit kavar. Nem maradhat meg semmi. Különben örökre megmaradnak felettünk a sötét fellegek. Azoknak viszont el kell tűnni. Mert nem kevesebb a feladat, amiért sárkánnyá lettünk, mint
„Szétszakítani a sötét fellegeket és megmártózni a Napban."

A sötét felleg félelmetes. Azt ordibálja felénk, hogy nincs is Nap.
Mindig a világban, a nehezen elfogadható történésekben, a másik emberben határoztuk meg a sötét felhőt. De a sötét felleg mi magunk vagyunk. Nem a világot, nem a másikat, hanem önmagunkat kell legyőznünk, hogy láthatóvá legyen az Ég, s rajta a Nap.
S akkor már nincs más hátra, mint
„fölmászni az Égbe és megmártózni a Napban."

Újjászületni.
Nem vitatom a Napot mindig látók, a világosság evidenciájában élők harcnélküli tudását és egyértelműségét.
Valakinek az egyértelműség, valakinek a küzdelem.
Mindkettő ugyanaz: kegyelem.

Cikkek ebben a számban:
2019. december 06., péntek,
Miklós napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
A látogató
Mindennap ugyanaz. Nincs különbség napok, hetek hónapok között. Szinte idő sincs.

Pete Violetta
Menj közelebb!
Bármelyikünk ülhetne abban a bizonyos kerekes-székben...

Kovács Szilvia
Otthonaink fénye
A fény, a világosság arról ad hírt, hogy a környezetében bizony élet van.

Magasság

Turcsik Ferenc
Filozófiai outdoor
Egy ókori hasonlat szabad-on értelmezve

Réz-Nagy Zoltán
Ne csinálj sötétet!
„Sötétben félek, világosban gyanakszom."

Mélység

Nagy László
Fényt vinni a sötétségbe
A segítő foglalkozás olyan, mint az éjszakai vadles.

Teljesség

Nagy László
A szeretet fénye
„A világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget..."

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
...vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Turcsikné Révész Judit
Kinek a fénye?
Fölötted ott ragyog az Úr... meglátszik rajtad...

Pete Violetta
What Would Jesus Do-s karkötő helyett
Nem mind arany, ami fénylik, de minden arany fénylik

Üzenet

Fekete Ágnes
A Nap
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Áthallások

Czapp Enikő
Fény, ihletettség
Bár merész a mondat, de a Lélek munkája ez.

Pete Violetta
Tűz körül
A sötét világ kívül reked.

Riport

Szerkesztő
A küldetés bizonyossága
Sokféle módon tapasztaljuk az Isten világosságát...

Szerkesztő
Csillagok, ha találkoznak
A színhely itt is Debrecen, a dátum is 22-e, de a téma más!

Szerkesztő
Május 22-e
Megható pillanatok, Isten áldásáért fohászkodó lélek...

Kitekintés

Bölcsföldi András
A templom megtelt
Egyáltalán nem szeretjük eltemetni a múltat. Pedig...

Fekete Zsuzsa
Debreceni fény-képek
Egy szív, egy lélek, sok - sok ember.

Látogatóink száma a mai napon: 586
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45892837

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat