belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Menj közelebb!

Bármelyikünk ülhetne abban a bizonyos kerekesszékben...

Egyházon kívül vagy belül, utcákon kinn, várókban benn, sokszor akad össze a járókelő ilyen-olyan mértékben sérült emberekkel, fogyatékkal élőkkel. A legemberibb reakciók mutatkoznak ilyenkor meg az embereken - akkor is, ha ez sokszor elítélendő. Elzárkózás, félelem, esetleg undor... Valószínűleg ugyanezen érzelmek juttattak a Taigetoszra kisdedeket. És bár a rendszerek váltása vagy nem váltása óta sok bili borult, ezt a tabut nem sikerült feloldanunk. Nem úgy, mint a szexualitás témájában, elvégre bármelyik felvilágosult ovis bármely délutáni műsort elemezve el tudja mondani, mi is történik, amikor a néni és a bácsi...

Illetve talán annyiban mégis hasonlít a két téma, hogy létükről tudunk, mégsem alakult ki kulturális válaszreakció. Most már nem kell meghamisítani a statisztikákat, el lehet ismerni, hogy léteznek ilyen olyan nehézséggel együtt élő emberek. Van is már egy-két munkatárs, aki képes velük dolgozni, őket segíteni, foglalkoztatni. Azonban a társadalom nem tud hogyan gondolni rájuk.

Először mindannyian elfehéredünk egy fehér botot, egy mankót, egy tolókocsit vagy egyéb eszközt látva. Először is csak azért, mert ritka. Egyszerűen mert a társadalomnak egy kicsiny rétegéről beszélünk, akikkel nem találkozunk össze minden sarkon. Ám az első megpillantást és meglepődést követően is vannak reakcióink bőséggel:

Szánalom, félelem, talán még bűntudat is. Félelem, mert ezek az emberek szembesítenek azzal, hogy az élet sérülhet, hogy talán még véges is, sőt, bármelyikünk ülhetne abban a bizonyos kerekesszékben. Bűntudat, mert valahol mélyen az emberben talán még él az a felfogás, hogy a bűneinkért való büntetés egy-egy ilyen sors. Tudjuk jól, hogy ez ellen a gondolkodás ellen éppen Jézus lép fel. De következő gondolatként az jut eszünkbe, hogy akkor is, hogyan engedheti Isten, hogyha nem a bűnön múlik?

Nos, ez komoly disszonancia, amire nem hiszem, hogy ezen a földön lehet választ lelni, inkább csak békességet az ügyben. Ajánlott olvasmány ebben a helyzetben leledzőknek Jób könyve. Talán amiatt is bűntudatunk van, hogy nem tettünk még semmit egy-egy ilyen emberért. Nem ajánlottuk fel az egy százalékunkat, nem vezettük át az úttesten, nem ajánlottuk fel, hogy vigyázunk a szomszédunk sérült kisgyerekére stb. ...

Ahogyan az a téma kapcsán az évfolyamomban is felmerült, hogyha valakinek a hozzátartozója, szerette kerülne ilyen helyzetben, ki vállalná a gondozást, és ki adná inkább az illetőt intézetbe. Nos, ez a kis eszmefuttatás is sok-sok bűntudat szülője lett. (Én mindenesetre értékeltem a mérhetetlen őszinteséget, amivel kimondták a válaszaikat.)

Nem tudom, hogy vajon a mi zsidó-keresztény kultúránkban mennyire őrződött meg a fejekben a tisztátalanság kifejezése.  Az ószövetségi elgondolás szerint aki beteg, azon gyakorlatilag már a halál vett erőt. A halál állapota egyet jelentett a kapcsolatnélküliséggel, ebben megegyezett a betegségekkel is, hiszen a rokkant, beteg emberek a városokon kívül éltek, elszigetelve a társadalomtól.

Volt már alkalmam foglalkozni idős emberekkel, betegekkel is, siketekkel, vakokkal is kicsit, éppen csak belekóstolásnyit. Az első megtapasztalása az embernek, hogyha időt tölt ilyen közegben az, hogy ezeknek az embereknek ugyanolyan értékes teljes élete van, mint nekem. Örülnek, éreznek, humorosak, élnek. Kötődnek, szeretnek, de tudnak haragudni is, pont úgy, mint mi, „normálisak" a szónak a természetes értelmében, és pont olyan hibáik is vannak, mint más embernek. Nem kellett, nem is lehetett volna közöttük segítést, vagy együttérzést színlelni, vagy szánalmat érezni, hiszen egy voltam közülük. Éppen olyan természetes, és természetemnél fogva tökéletlen, mint ők.

A második már egy sokkal kevésbé pozitív tapasztalat. Mégpedig az, hogy: miért nekem rajzol ez a kisgyerek? Hol van az édesanyja, a húga, az összes többi, aki a szeretetére jogosan igényt formálhatna, miért pazarolja rám, egyszer látott idegenre? A válasz az, hogy mert talán velük sincsen több kapcsolata, mint velem. Ez a tragédia. Meg az, hogy azt a jóképű siket srácot otthagyta a barátnője.

Mégiscsak ma is elszigeteltség, kis halál az ilyen dolog.

Ebben a kishalálban napfényre kerül minden belső érzésünk, motivációnk azokkal kapcsolatban, akik másként kénytelenek élni, mint mi. Talán merészen hangzik, de javasolnám mindazoknak, akik még nem tudják, mit is éreznek, vagy miért is ódzkodnak, hogy menjenek közelebb. Nyugodtan menjenek el egy közösségbe, próbálják ki, hogyan tudnak közöttük mozogni. Közhelyszerűen mondogatják, és én sem tudom máshogyan kifejezni, hogy a szeretet, amely ezekből az emberekből árad, az valami nagyon maradandó tapasztalat. A szeretet azért, mert éppen nem kezelted máshogyan, mint mást. Hogy egy kis napfényt vittél egy intézeti srác, egy fogyatékos, egy sérült ember életébe, és megtapasztaltad a viszontragyogását.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
A látogató
Mindennap ugyanaz. Nincs különbség napok, hetek hónapok között. Szinte idő sincs.

Pete Violetta
Menj közelebb!
Bármelyikünk ülhetne abban a bizonyos kerekes-székben...

Kovács Szilvia
Otthonaink fénye
A fény, a világosság arról ad hírt, hogy a környezetében bizony élet van.

Magasság

Turcsik Ferenc
Filozófiai outdoor
Egy ókori hasonlat szabad-on értelmezve

Réz-Nagy Zoltán
Ne csinálj sötétet!
„Sötétben félek, világosban gyanakszom."

Mélység

Nagy László
Fényt vinni a sötétségbe
A segítő foglalkozás olyan, mint az éjszakai vadles.

Teljesség

Nagy László
A szeretet fénye
„A világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget..."

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
...vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Turcsikné Révész Judit
Kinek a fénye?
Fölötted ott ragyog az Úr... meglátszik rajtad...

Pete Violetta
What Would Jesus Do-s karkötő helyett
Nem mind arany, ami fénylik, de minden arany fénylik

Üzenet

Fekete Ágnes
A Nap
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Áthallások

Czapp Enikő
Fény, ihletettség
Bár merész a mondat, de a Lélek munkája ez.

Pete Violetta
Tűz körül
A sötét világ kívül reked.

Riport

Szerkesztő
A küldetés bizonyossága
Sokféle módon tapasztaljuk az Isten világosságát...

Szerkesztő
Csillagok, ha találkoznak
A színhely itt is Debrecen, a dátum is 22-e, de a téma más!

Szerkesztő
Május 22-e
Megható pillanatok, Isten áldásáért fohászkodó lélek...

Kitekintés

Bölcsföldi András
A templom megtelt
Egyáltalán nem szeretjük eltemetni a múltat. Pedig...

Fekete Zsuzsa
Debreceni fény-képek
Egy szív, egy lélek, sok - sok ember.

Látogatóink száma a mai napon: 3322
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375535

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat