2009. június
12. szám
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek?
Hol vannak az én fényeim, csillagaim?
Fiam növekedése során három éves koráig a sötétség a játék helye volt. Örömmel fedezte fel a tárgyak változását, s semmi gondja nem volt sötétben közlekedni a lakásban. Arra gondoltam, hogy mennyire közeli még neki az anyaméh „sötétsége", amely a biztonság, a növekedés, a védett állapot helye volt. Esténként elbúcsúztunk, s mindig egyedül aludt el.
Nehezen éltük meg a váltást, hogy félni kezdett a sötétben. Egyik napról a másikra ragaszkodott hozzá, hogy ott maradjunk vele, hogy valamilyen fény világítson a feje felett. Visszaemlékeztem saját gyermekkoromra, a sok félelemre, amellyel szüleim szobájában az utcai lámpa által formált árnyékok között rémisztő alakokat véltem felfedezni. Be is kellett hunyjam a szemem, hogy ne lássam őket. S ahogy a fal felé fordultam, el is aludtam.
Fiunknál ez nem ment ilyen könnyen. S egyre több és több félelem lett konkrét, vagy csak sejtett formában megfogalmazva, ott az ágyban összebújva. Csodálkoztunk, honnan vette? Mit látott, mit hallott? Honnan lopakodott elő belőle ez a sötét valami, s hogy félni kell? Mi adtuk át a magunk félelmeit?
Azután rájöttünk, hogy eddig az utcán sem félt, a magasságtól sem, azaz semmilyen önvédő félelme sem volt, ami szükséges, hogy az ember „életben maradjon". Tehát valahol „normális" az, ami történt, ez az életszakasz jött el - meg kell birkóznia a félelemmel, hogy a szükséges félelem visszatartsa az önveszélyeztetéstől is.
Így elfogadtuk, mint növekedésének részét, a félelmeket, s tanultuk együtt az esti imádságot, s beszéltünk neki a mennyei Atyáról, aki vigyáz a gyermekekre. Megértettük, hogy ahol fény van, ott árnyék is.
Kaptunk egyik barátunktól megvilágítható csillagokat, melyekkel teleraktuk az ágya felett, mellett a falat, s azóta boldog ragyogásban alszik el.
Férjem ekkor talált rá egy Gyökössy Endre idézetre:
Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb.
Amire nézek, az vagyok.
Együtt mondjuk el esténként, s felnézünk a csillagokra. S keressük a csillagok teremtőjét.
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim? Emlékszem a gyönyörű nyári estékre, amikor lánykoromban a csillagos ég olyannak tűnt, mint egy hatalmas paplan, tele világító csillagezrekkel, s meg voltam győződve, hogy azért vannak csillagok, hogy ne féljünk, ne érezzük, hogy egyedül vagyunk, hogy milyen félelmetes a körülöttünk gomolygó sötétség. A csillagok távlatot adtak, hogy aki gondot visel a sok millió fényévben mérhető messzeségre, ő helyezett el bennünket is valahová, s adta meg lehetőségeinket s határainkat egyaránt. Kezében tart, óv. S minden éjszaka - mint valamikor az anyaméhben - megpihenhetünk, növekedhetünk, készülhetünk, mert Valakinek a védelmében vagyunk.
A sötétben fény ragyog, hiszen a Nap világít akkor is, ha elfordulunk tőle. De nappal nem láthatjuk a „másik" valóságot, mert a hatalmas fényáradat betölti a szemünket. Mert megvannak a „sötétség kincsei" (Ézs 45), titkai is, s talán ettől lesz a világosság még világosabb, s ragyog fel az árnyék mögött a fény.
Hova nézünk? Hova nézel?
Pete Violetta
A látogató
Mindennap ugyanaz. Nincs különbség napok, hetek hónapok között. Szinte idő sincs.
Pete Violetta
Menj közelebb!
Bármelyikünk ülhetne abban a bizonyos kerekes-székben...
Kovács Szilvia
Otthonaink fénye
A fény, a világosság arról ad hírt, hogy a környezetében bizony élet van.
Turcsik Ferenc
Filozófiai outdoor
Egy ókori hasonlat szabad-on értelmezve
Réz-Nagy Zoltán
Ne csinálj sötétet!
„Sötétben félek, világosban gyanakszom."
Nagy László
Fényt vinni a sötétségbe
A segítő foglalkozás olyan, mint az éjszakai vadles.
Nagy László
A szeretet fénye
„A világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget..."
Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
...vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?
Turcsikné Révész Judit
Kinek a fénye?
Fölötted ott ragyog az Úr... meglátszik rajtad...
Pete Violetta
What Would Jesus Do-s karkötő helyett
Nem mind arany, ami fénylik, de minden arany fénylik
Fekete Ágnes
A Nap
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"
Czapp Enikő
Fény, ihletettség
Bár merész a mondat, de a Lélek munkája ez.
Pete Violetta
Tűz körül
A sötét világ kívül reked.
Szerkesztő
A küldetés bizonyossága
Sokféle módon tapasztaljuk az Isten világosságát...
Szerkesztő
Csillagok, ha találkoznak
A színhely itt is Debrecen, a dátum is 22-e, de a téma más!
Szerkesztő
Május 22-e
Megható pillanatok, Isten áldásáért fohászkodó lélek...
Bölcsföldi András
A templom megtelt
Egyáltalán nem szeretjük eltemetni a múltat. Pedig...
Fekete Zsuzsa
Debreceni fény-képek
Egy szív, egy lélek, sok - sok ember.
Látogatóink száma a mai napon: 8316
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57380526
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.