Lelkipásztor:
Tolvaj László h. lelkész, szalontai segédlelkész

Kántor:
Szűcs Béla, nyugalmazott lelkipásztor

Gondnok:
Kovács László

Presbitérium:
Pap Gáspár
Andrásy Erzsébet
Bódi Róza
Pribék Attila
Sás Juliánna
Szabó Juliánna
Szilágyi István
Balázsi Lajos


A presbiter helye a gyülekezetben

Ki a jó presbiter? Igen sokszor és igen sok helyen megfogalmazódik ez a kérdés. Utána a kérdés tovább folytatódik: milyen a jó presbiter?

Erre a kérdésre részben választ ad ez a vers:

Füle Lajos:Presbiterek

Kinek a lelke vágyik a fényre,
kinek kenyere az Úr Igéje,
és kenyeréből másnak is szel,
az presbiter.

Kinek van szeme a más bajára,
kinek van füle a más jajára,
a tennivalóit így méri fel,
az presbiter.

Ki másnak vermét sohasem ássa,
aki keresztjét nem teszi másra,
a mások terhét így veszi fel,
az presbiter.

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja,
bár mindenütt az Úrra figyel,
az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,
mind presbiter, bár nem az a rangja,
de kedves élet Isten előtt:
megáldja és megszenteli őt.

Ez igen jó iránymutató, azonban a mai kesze-kusza világunkban ez a válasz sajnos nem ilyen egyértelmű. Nem egyértelmű azért, mert a presbiteri szolgálatra való alkalmasság nem határozható meg egy rövidke mondatban, vagy versben. Ennek az alkalmasságnak a megítélésében továbbá vannak olyan sajátos “területi sajátosságok-, hogy az a jó presbiter, aki mindig aktívan kiveszi a részét mindennemű gyülekezetbeni munkában, legyen az kaszálás, vagy éppen udvar takarítás. Ezen munkák elvégzése, ami a gyülekezeti élet szerves része, nem csak a presbiter, hanem minden Egyházát szerető ember szíve kötelessége kellene, hogy legyen. Még véletlenül sem kívánom e munkák nagyságát és fontosságát kisebbíteni, sőt maximális köszönet érte, azonban a presbitert elsősorban, a cselekedetei és a hite teszi alkalmassá a szolgálat ellátására.

Igazán csak az alkalmas a presbiteri szolgálatra, akit erős hite indít e feladatra, és aki példamutató keresztyén életet él. Az igazi keresztyén ember tudja és vállalja, hogy a házfala üvegből van, hiszen a személyes életmód, a Krisztus-követő életvitel mindent elárul a keresztyén emberről.

Minden presbiter számára világossá kell válni, hogy a belső meggyőződés, teljes elszántság, hiteles élet és jól látható Isten hit nélkül semmit nem ér a szolgálat.

A jó presbiter az, aki együtt tudja kezelni a gyülekezetben folyó munkákat a saját példamutató mindennapi életével.

Védi az egyházközséget az előkerülő külső és belső támadásoktól, hiszen a mai furcsa szabadságot élő világunkban annyi-annyi kísértés és csapda fenyegeti a hívők közösségét.

Védeni kell a szokásokat, a liturgiát, a lelkészeket és a híveket. A gyülekezeti ingatlanokat, múltunk szemmel látható örökségét is gondozni, védeni kell, s ezzel együtt kell megvédeni hittestvéreinket az idegen behatásoktól, téves, szektás jelenségektől és evangéliumunkhoz méltatlan tanításoktól.

A presbiter, mint jó világi vezető a lelkész méltó és egyenrangú társa kell, hogy legyen. A jó presbiternek a gyülekezet mozgató rugójának, szervező indítványozó és az újra fogékony emberének kell lennie.

A jó presbiternek úgy kell élnie és elfoglalni helyét a gyülekezetében, hogy méltó legyen, Pál Apostol első levelében a Timóteushoz írtakhoz:

“A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak-

Kalincsák Ferenc