Egykor Feketeegyház, majd Feketity, Feketits, Feketehegy, Crno Brdo, Feketić és Feketics. Régi település Közép-Bácskában, a Telecskai-dombok között, a Krivaja patak mentén. Egy falu, amely kiállta a történelem próbáit, egy település, ahol a különböző nációk hosszú évek során megtanultak békében egymás mellett élni. Korábban a magyarok a németekkel, később pedig a szerbekkel és a montenegróiakkal laktak együtt. Ha ez a kapcsolat nem is volt mindig súrlódásoktól mentes, idővel kiismerték egymást, s megtanulták közös erővel elsimítani a nézetkülönbségeket.
A nemzeti és vallási türelem megvalósításában nem csekély szerepük volt az itteni egyházaknak, elsősorban a református eklézsiának, amely kezdettől fogva, ma már több mint két évszázada híveit békességes tűrésre, a krisztusi szeretet gyakorlására buzdította. Ebben élen jártak a gyülekezet vezetői, akik számára a lelkészi szolgálat nem csak egyszerű hivatást jelentett, hanem mindenek előtt Istentől való küldetést. A rájuk bízott nyájat igyekeztek úgy pásztorolni, hogy az valóban az Úr népe legyen, s fő erényük a szelídség, a béketűrés legyen. Mint kiderült, ezekre a tulajdonságokra nagy szükségük volt az ittenieknek, hogy megbirkózzanak azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek gyakran próbára tették őket.
Korábban a Telecskai-dombok déli nyúlványainál egy ősi település húzódott meg: Feketeegyház. Középkori iratok 1465-ben említik először. Ekkor, de még 1476-ban is a Maróthiak birtoka volt, a szomszédos Fehéregyházzal, Szegegyházzal és Kétsofronyával együtt. Később egy II. Ulászló korában szerkesztett oklevél szerint Mátyás király Feketeegyházat Fehéregyházzal és Boziabokor-pusztával együtt Belmosevics Milosnak adományozta. A török defterek (adókönyvek) szintén nyilvántartották: a szabadkai nahijébe tartozó települést 1580-ban és 1590-ben 28 adózó házzal említik, de már nem az eredeti nevén, hanem Feketehegy név alatt.
A Feketics elnevezés okiratban először 1652-ben bukkant fel. Ekkor a Wesselényi család birtokát képezte, 1652-ben Wesselényi Ferencé, 1655-ben Wesselényi Ádámé. Egy 1703-ban felvett jegyzőkönyv a tőle délkeletre fekvő Félegyháza kapcsán tett róla említést. Az 1768. évi Kovács-féle kamarai térkép Feketity néven pusztaként tüntette fel a Krivaja mentén egy régi templomhellyel. A török pusztítást követő években elnéptelenedett, a kulai uradalom egyik pusztájaként tartották számon. II. József rendelete értelmében 1785-ben a Nagykunságból kunhegyesi és tiszaburai református telepesek érkeztek ide, akik az egykori Feketeegyház közelében újraalapították a mai Bácsfeketehegyet.