Tanügy, iskola

Ez az ügy a múltban anyaszentegyházunknak mindig szívügye volt, hiszen a nép széles rétegeinek a művelődése a reformációval kezdődik. Az első iskola alapítási éve ismeretlen. Valószínű, hogy mint az egész Nyárádmentén, úgy itt is már a XVI. század végén a reformáció elterjedésével létesült iskola. Erre engednek következtetni az 1630, 1643, 1684 évi egy-házi számadásokra vonatkozó adatai, melyek a lelkészi fizetés mellett a mesteri fizetést is tárgyalják. 1868. szeptember haváig csak egy tanítója volt az egyházközségnek. Az iskolaszoba Lukafalván volt a kántortanítói lakkal egy fedél alatt. A jó ilencfalvi hívek állandóan zúgolódtak amiatt, hogy gyermekeik fél kilométer távolságra kell iskolába járjanak. Egyébként is a rozzantfalú, egészségtelen épület nem volt megfelelő és az egy tanerő az iskola túlnépesedése miatt elégtelen volt. Kiadatott a hármas jelszó: 1. új telek a templommal szemben, hogy a távolság a két falu között egyforma legyen, 2. a kor követelményeinek megfelelő, két tanerős, két lakószobás iskolahelyiség, 3. a második tanerő fizetéséi alapjának a megteremtése.
A terv megvalósításához, miután külső segítségre nem lehetett számítani, két dologra volt szükség: a hívek áldozatvállalására, illetve olyan személyre, aki a hívek áldozatkészségét ösztönözni tudja. Ahogy Szondy írja: "semmi félelmet nem ismerő, bátor lélek, (...) aki újabb és újabb forrásokat találni képes, (...) nem csüggedő, sőt a csüggedőbe is új hitet, reményt, bizo-dalmat önteni képes, ritka isteni adományokkal felruházott vezérférfiú. Ilyen, a szó legteljesebb értelmében "egész férfiúval- áldotta meg az egyházunkat az isteni gondviselés Rákossi Lajos úr személyében.- Kétségbevonhatatlan, hogy az iskolaügy szervezésében övé a páli érdem. Ki több mint 43 évig munkálkodott itt. Emléke élni fog, élnie kell az egyház tagjaiban maradékról maradékra, s a kegyelet ma is ott virraszt érdemei méltatásául, roskadozó sírja fölött.
Az 1863 és 1872 között bővülő telken az épület alapkövét Mikó Mihály királybíró 1868. május 26.-án tette le. Az iskola már ugyanezen év őszétől kezdve használatba is vétetett. Az 1868-1869-ik esztendőben már megkezdhette működését a második tanerő, miután fizetését 11 családapa teljesen megváltotta. A lendületes és bátor kezdés után, egymás után létesülnek híveink verítékező munkájának gyümölcsi képpen a különféle tanszervásárlási alapok, melyeket maga Rákossi Lajos indít meg, mint első alapító. A második tanítói fizetési alap, a mesteri földvásárlási alap, stb., a hívek további személyszerinti hozzájárásával együtt megoldják a nagy problémát, a gyüle-kezet tanügyi, iskolaügyi kérdését.
A (7 elemi osztályos) iskola 1931-ben működési engedélyt, nyilvánossági jogot nyer. Az iskolaépület 1933-ban két nagy tanteremre osztatott, középen két osztályt elválasztó folyosóval. Az 1941. esztendőben a harmadik, 1945-ben a negyedik tanerőt állítják be, Az 1944.-i hadművelet nyomai iskolánkon is rajta hagyják bélyegüket. Számtalan ablak, hat láb ker1tés, fél vagon tűzifa, a kályhák csövei, hat iskolai pad, a híd, kis vagyont megérő iskolai könyvtár, apótolhatatlan iskolai irattár lesz a háború martaléka, pedig bomba, vagy lövegtalálat nem tesz benne kárt. Csak a háborús erkölcstelenség. A háború utáni első, nyugodtabb iskolai esztendőről, az akkori tanügyi állapotokról bizonyságot tesz az 1945-1946-os iskolai év igazgatói jelentésének néhány, kiragadott mondata: "A tanévet négy tanerős iskolánk csak eggyel kezdte meg. (...) Még a nem az egyházközség által fizetett tanító sem kell a presbitériumnak, pedig igen nagy szükség van rá. A tankötelesek száma 205, beiratkozott 127, iskolakerülő 82. Januárban tűzifahiánya miatt kényszervakációt kell tartani. (...)- Egyházközségünk hatalmas önmegadóztatása 1946-ban az összes iskolai hiányokat pótolja.
1948. július 27.-én iskolaépültünket teljes felszerelésével, ingó és ingatlan vagyonával, sőt a kántortanítói lakással és melléképületeivel együtt államosítják. A kántori kanonikát is. Az iskolaalapító, szervező egyháznak nincs többé, mint nevelő tényezőnek helye az iskolában. A hír vételének első bódulatában nagyon fájt a szívünk, azután, ahogy egy kicsit magunkhoz tér-tünk, világosodni kezdtek előttünk hitvallásunk eme sorai: "még csal egy hajszál sem eshetik le a fejünkről az Ő tudta nélkül!- Próbálkoztunk ellenkezni: de mi lesz a gyermekeink lelki nevelésével? Az Isten új utak keresésére ad lehetőségeket, s a Statútum biztosította jogok alapján, megkezdjük gyermekeink között az önkéntes alapon nyugvó katechetikai munkát. A munka elmélyül, sokkal lelkibb, sokkal áldottabb lesz. Sok gyermek ajkán üres szó-lammá vált iskolai rigmus: "Református magyar vagyok, amíg élek az maradok! - helyett a szív mély és kitörülhetetlen, csöndes, de megrázó vallomása ez lesz: "Jézusé vagyok!-, s mi a Gecsemánéban vívódó Jézussal, becsukódó szemünkkel egy könnyet zárva el, csöndesen mondva recitáljuk: "Uram, legyen meg a Te akaratod!-