Gyülekezetünk szilveszter esti együttlétén "Egy kérdés - Három felelet- játékot játszottunk. Az egyik kérdés így szólt: Mi a presbiter szó jelentése?

A 3 felelet pedig:
1. Pre-s-biter, étkezés előtt fogyasztott, keserű füvekből készült ital, ókori aperitiv;
2. Presbitus, efézusi gyülekezeti elöljáró nevéből, a gyülekezet vezetőségének neve.
3. Görög szó, jelentése: "vénebb-. A gyülekezet elöljáróit hívták így az ősgyülekezetekben.
Remélem, ha mást nem is, azt megtudjuk az előadás végére, hogy melyik válasz a helyes a három közül.
A kérdés aktualitása
Református egyházunk törvényei szerint a presbiteri megbízatás hat évre szól. A jelenleg működő presbitériumok 2000. január 1. óta töltik be hivatalukat. Tehát a második félév folyamán a Magyarországi Református Egyház minden gyülekezetében presbiterválasztást kell tartani.
Megszoktuk, hogy a dolgok nélkülünk dőlnek el. Most, mint gyülekezeti tagok, ha szerepel nevünk valamelyik gyülekezet választói névjegyzékében, ott választók, és választhatók leszünk. Ez egy olyan esemény, amikor aktívan beleszólhatunk közösségünk életébe - legalább egy szavazattal mind a jelölésnél, mind a választásnál.
Aki nem vesz részt a választásban, az is szavaz. Az azt fejezi ki, hogy nem érdekli, hogy mi történik a gyülekezetében. Aki úgy szavaz, hogy nem ismeri a "játékszabályokat-, az nem a saját véleményét fogja kifejezni szavazatával, hanem azét, aki megszervezi, levezeti a választást. Különösen aggályos ez akkor, ha nem pusztán választók, hanem presbiter-jelöltekként választhatók leszünk! Ismerjük meg hát, hogy mi a presbiteri szolgálatról Isten terve, és ismerkedjünk meg avval is, hogy milyen törvények szabályozzák a presbiterválasztást, és a presbiteri munkát!
Helyzetkép
A legutóbbi népszámlálás alkalmával kb. 1,6 millió ember vallotta magát reformátusnak. A vallásszociológiai felmérések mintegy 17 százalékra teszik azok arányát, akik ebből az egyház tanítását többé-kevésbé követik is, és kb. 5-10%-ra azok számát, akik valamilyen rendszerességgel látogatják a gyülekezeti alkalmakat. Így a másfél millió feletti szám hamar leapad egy-két százezer körüli értékre, ami 1200 gyülekezet között oszlik meg, vagyis átlag 100 - 200 fővel lehet reálisan számolni a legtöbb gyülekezetben. Ha még a férfi/nő arány 50/50 % lenne is, ami közel sem igaz, akkor is gyülekezetenként alig néhány tucat férfi közül kellene kiválasztani a presbitérium tagjait.
Ilyen körülmények között nagyon illuzórikusnak tűnik az előadás kérdés feltevése, hogy BÁRKI LEHET-E PRESBITER? Helyesebb lenne úgy feltenni a kérdést, hogy van-e realitása a presbiterválasztásnak?
Valljuk meg őszintén, hogy sok helyen az a gond, hogy nincs, aki vállalja. Úgy kell "lasszóval fogni-, rábeszélni egyháztagokat, nem pedig a válogatás gondja nehezedik a gyülekezetekre.
Ilyen realitások mellett vizsgáljuk a kérdést, de mégis avval a meggyőződéssel, hogy nem a követelményeket kell addig lefelé szállítani, amíg elegendő számú vállalkozót találunk, hanem a változatlan isteni mértéket szem előtt tartva kezdjünk reformációt református egyházunkban. Lelkileg megújult presbitériumok (és lelkipásztorok) nélkül aligha várhatjuk, hogy megújulás induljon meg gyülekezeteinkben!

A presbiterség bibliai alapjai
Ószövetségi háttér:
Papság
A Sinai hegyi törvényadás után elkülönült a papság és a nép. A papi rendhez születési alapon lehetett tartozni. Lévi törzsének - a lévitáknak - a feladata volt a templom körüli szolgálat: vagyis a Szent Sátor, később pedig a Templom gondozása, őrzése, az áldozati szertartások körül munkák - és Lévi törzsén belül Áron háza (szintén születési alapon) volt a papi rend. Lévi törzse nem kapott birtokot a honfoglalás után, mert az ÚR papi szolgálata az ő örökségük. - olvassuk Józsué könyvében (Józs. 18,7)
Tehát az ószövetségi korban a templomkörüli szolgálat Lévi törzsének volt a feladata, és anyagi szükségleteiről a többi törzs népe gondoskodott.
A nép vezetői
A nép vezetői a többi törzsből kerültek ki, és általában tekintélyes családfők voltak, akik nem csak saját házuk népét igazgatták, hanem mint testület, a nép vagy a település közös képviseletét is ellátták. Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit - mondja Mózesnek az Úr - És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához. (Móz. 3,16; 18).
A "hetven férfi Izráel vénei közül- számos esetben szerepel a pusztai vándorlás idején is úgy, mint a nép képviselete, mint a nép elöljárói (2Móz. 24,1; 4Móz. 11, 16; 5Móz. 21,2; stb.). A honfoglalás után a város ügyeit a vének intézték a kapuban (Ruth 3,11; 4,11; Zsolt. 69,13; 127,5; JSir. 5,14; stb.), de a király tanácsosai is a vének voltak (1Kir. 12,8).
Újszövetség:
Egyetemes papság
Jézus Krisztus halálakor a Templom kárpitja kettéhasadt - megnyílt az út az Atyához. Nincs többé születési alapon elkülönült papi rend. Nincs többé emberi közbenjáró, nincs áldozat-bemutatás, mert egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus (1Tim. 2,5) és egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. (Zsid. 10,14)
Ezért valljuk reformátor elődeinkkel az egyetemes papság elvét:
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt. 2,9)
Ebből következően Isten népén belül nem hierarchikus rend, hanem funkcionális rend uralkodik. Egyik ember sem több vagy kevesebb Isten szemében, csak ki-ki más feladatra kap elhívást.

Kovács Sándor rajza

A gyülekezet felépítése
Első megállapításunk az, hogy a népegyházi gyülekezet, tehát egy-egy egyházközséghez tartozó gyülekezeti tagok, és a királyi papság, (Isten tulajdonba vett népe) közé nem lehet egyenlőséget tenni. Így a gyülekezet nem azonos az Eklézsiával, vagyis a különböző felekezetekből és gyülekezetekből Krisztushoz tartozók közösségével, amelynek Krisztus a feje. A gyülekezetet hívők és keresők, hitetlenek és hagyomány-követők vegyes csoportja képezi. A gyülekezet Istennek egy-egy háznépe, ahol ugyan az Atya és az Egyszülött Fiú a tulajdonos, de a háznéphez tartozó örökbefogadott gyermekek, szolgák, béresek, és jövevények különböző módon kötődnek a ház urához, s így különböző feladatokra alkalmasak.
Második megállapításunk, hogy a gyülekezet a világban él. Az egyes egyházközség területén lakóknak csak egy töredéke tartozik a gyülekezethez.
Az előzőekből következően a gyülekezetnek többirányú szolgálata van:
- A hitre jutottak lelki gondozása, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. (Ef. 4,12)
- Az evangélium hirdetése a még hitre nem jutott egyháztagoknak (gyülekezeti misszió).
- Az egyháztól elidegenedett egyháztagok felkutatása, hívogatása (belmisszió).
- A Krisztusról még soha nem hallottaknak az örömhír megvitele (külmisszió).
Ennek a gazdag feladatnak az ellátását kell tükröznie a gyülekezet felépítésének, szolgálatának, benne a presbiteri szolgálatnak is.
A presbitérium a gyülekezet vezető testülete
Térjünk most már rá konkrétan a presbiteri szolgálat kérdéseire!
Az Úr Jézus Krisztus menybemenetelekor missziói parancsot adott tanítványainak, hogy erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig. (ApCsel. 1,8) Ők pedig elindultak, és bizonyságtételük nyomán gyülekezetek alakultak mindenfelé. Az apostolok nem időztek hosszan sehol, hanem véneket, elöljárókat választottak, akik attól kezdve gondot viseltek a "nyájra-.
Pál például Milétoszból elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit (ApCsel. 20,17), és így búcsúzott tőlük:
Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. (ApCsel. 20,28)
Egyértelmű ebből az igéből, hogy a presbiteri szolgálatra a Szentlélek hív el. Az elhívás végrehajtását viszont az apostolokra és az evangélistákra bízta. Titusznak például ezt írja Pál:
Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked. (Tit. 1,5)
A presbiteri elhívás és kiválasztás
A Szentírás mértéke szerint a presbiterséget isteni elhívás előzi meg. A gyülekezetnek a gazdája és feje az Atya Isten, és a Fiú Úr Jézus Krisztus, aki Szentlelke által kiválaszt szenteket a szolgálat végzésére.
Mi következik ebből?
Először is az, hogy Isten terve szerint a presbiter csak újjászületett, élő hitű ember lehet, mert aki lelkileg halott, az képtelen Isten akaratát meghallani, és annak engedelmeskedni.
Másodszor, nem minden újjászületett embert presbiteri szolgálatra hív el az Atya. A gyülekezet élő szervezetében számos szolgálati terület van, ezek egyike a presbiteri szolgálat.
És ő "adott- némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. (Ef. 4, 11-12) - mint ahogy már korábban idéztük.
Az elhívás mindig személynek szól, és általában meghatározott időre vonatkozik. A ház urának jogában áll bármikor más szolgálatba küldeni, vagy csak egyszerűen kivonni a szolgálatból.
Ezért a presbiter elsősorban Urának tartozik elszámolással.
A személyes elhívás mellett szólnunk kell a kiválasztásról is. Ugyanis, bár az elhívás mindig az Egyház Urától származik, a kiválasztást a földi gyülekezetének tagjaira bízta. Sem az ősegyház gyakorlatában, sem a mai választási törvényben nem olvashatunk önjelöltségről. A közösség, vagy annak vezetői, Isten előtt elcsendesedve, imádságban kérik el, hogy egy-egy feladatra kit válasszanak ki. Ezt az imádságos lelkületet nem helyettesítheti a józan megfontolásokra, gazdasági és tekintély szempontokra alapozott presbiterválasztás.
A presbiter valóban elöljárója a gyülekezetnek, de ez nem érdem, kitüntetés, hanem szolgálat, mint ahogy Jézus oktatta a tanítványait, hogy aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok (Mk. 10,43). A presbiteri szolgálat sáfárság, márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. (1Kor. 4,2)
A presbiterség újszövetségi előfordulásai
Szoros értelembe véve a presbiter szónak a görög presbüterosz felel meg, ami szó szerint vénet jelent, de jelentését tekintve inkább hitben érett, tekintélyes, elöljáró jelentésű. Mint láttuk, egy-egy gyülekezet vezető testületének tagjait jelölték a presbiter szóval.
Van azonban egy másik kifejezés is, amelyet majdnem szinonimaként használ a Szentírás, ez pedig a püspök, görögül episzkoposz, melynek jelentése felügyelő, őrködő.
Az apostoli időkben a gyülekezetek élére püspököket és presbitereket választottak.
A presbiterosz szóval találkozunk számos alkalommal az evangéliumokban egyrészt úgy, mint a "régiek- (pl., miért hágják át a tanítványok a régiek rendeléseit {Mt. 15,2; Zsid, 11,2}) másrészt ószövetségi értelemben, mint a korabeli nép tekintélyes vezetői (pl., Jézus kijelenti, hogy szenvednie kell majd a vénektől és a főpapoktól {Mt. 16,21}). Hasonló értelemben találkozunk a szóval az Apostolok cselekedeteinek első fejezeteiben is (2,17; 4,5;8;23; 5,21; 6,12).
Először olvassuk úgy a presbiterosz szót, mint a keresztyén gyülekezet vezetőit, amikor Anthiokiából elküldik Pált és Barnabást a jeruzsálemi gyülekezet véneihez (ApCsel. 11,30). Az ApCsel. 15 írja le az első apostoli zsinatot, ahol többször említi Lukács az "apostolok és vének- kifejezést.
Azt, hogy az egyes gyülekezetek vezetésével a presbiterek vannak megbízva, először az ApCsel. 14,23-ban olvassuk: Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. További helyek: 1Tim. 5,1;2;17;19; Tít. 1,5; Jak. 5,14; 1Pét. 5,1; 2Ján. 1,1; 3Ján. 1,1;
A Jelenések könyve a presbiterosz szót a mennyei dicsőségben az Úr trónja körül álló vénekre alkalmazza. (Jel. 4,4;10; 5,5-14; 7,11-13; 11,16; 14,3; 19,4)
Az episzikoposz kifejezés először az ApCsel. 20,28-ban szerepel, amikor Pál elbúcsúzik az efézusi vénektől. Ez a történet úgy kezdődik, hogy magához hívatta a véneket (presbiterosz), és a beszélgetés végén intette őket, hogy viseljenek gondot a nyájra, amelynek őrizőivé (episzkoposz) tette őket a Szentlélek. További helyek: Fil. 1,1; 1Tim. 3,2; Tít. 1,7; 3,15; 1Pét 2,25. E legutóbbi említés (Péter első leveléből) a püspököt Jézus Krisztusra vonatkoztatja: de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez (episkoposz-ához).
A presbiterség bibliai kritériumai
Az Újszövetség több helyen is egyértelműen beszél arról, hogy milyennek kell lennie a presbiternek. Leggyakrabban az 1Tim. 3,2-7-re szoktunk hivatkozni, ahol nagyon részletes felsorolást találunk, ezért ezt idézzük szó szerint is:
Szükséges tehát, hogy a püspök legyen
- feddhetetlen,
- egyfeleségű férfi;
- megfontolt,
- józan,
- tisztességes,
- vendégszerető,
- tanításra alkalmas;
- nem részeges,
- nem kötekedő, hanem megértő,
- a viszálykodást kerülő,
- nem pénzsóvár;
- olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?
- Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék.
- Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
A másik hasonló felsorolás a Tit. 1,5-9 -ben olvasható, ezt is idézzük szó szerint:
Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.
Látjuk, hogy gyakorlatilag ugyanazokkal a követelményekkel első esetben püspökökről, második esetben presbiterekről/püspökökről ír Pál apostol.
Bár Isten kijelentése a teljes felsorolás, tehát nem a mi jogkörünk hozzátenni vagy elhagyni belőle, mégis hadd tegyek hangsúlyt néhány olyan jellemvonásra, melyben nem csak a gyakorlat, de szinte az elvek szintjén is eltért református egyházunk a Szentírás mértékétől.
- egyfeleségű férfi: két dolgot is jelent. Éljen házasságban, éljen együtt a feleségével, gyermekeivel, legyen a családja egy egészséges sejtje a gyülekezetnek, tehát ne legyen például nőtlen fiatalember. (Következik ebből, hogy ne legyen özvegyember se? Nem tudom, de úgy hiszem, hogy nem következik.)
Jelenti másrészt azt is, hogy Isten terve szerint a presbiter férfi legyen. Mint említettük, a gyülekezetben számos szolgálat van, de a presbiterséget - Isten tudja miért - a férfiakra bízta. Meggyőződésem, hogy református egyházunk erőtlensége összefügg a teherhordó, hitben járó férfiak hiányával.
- tanításra alkalmas: Az eredeti szöveg alapján egyértelmű, hogy nem arról van itt szó, hogy tanítható (vagyis alkalmas arra, hogy tanítsák), - bár ez is fontos, - hanem arról, hogy tudjon tanítani. Az képes a tanításra, aki maga is ismeri az igét, és tudakolja annak jelentését. A mai presbiteri gyakorlatból szinte teljesen hiányzik a tanítás, mint feladat. Sajnos a presbitérium tevékenysége gyakorlatilag csak a gyülekezet gazdasági, anyagi ügyeire korlátozódik, és többnyire a lelkipásztorok sem szorgalmazzák, hogy tanításra alkalmas munkatársaik legyenek.
- nem részeges: jártam olyan gyülekezetben, ahol a presbitérium az úrvacsorai közösség után a megmaradt bort a lelkésszel együtt szépen elkortyolgatta a lelkészi hivatalban. Magyarországon több mint egymillió alkoholista van! Ítélet a gyülekezetén a részeges presbiter, mint "példányképe a nyájnak.-
- viszálykodást kerülő: sokan nem is tekintik bűnnek, hogy tartós haragban élnek szomszédjukkal, vagy a gyülekezeti tagok egymással. Pedig boldogok a békesség-szerzők, - így a presbiternek nem csak kerülni kell a viszálykodást, hanem egyenesen a békességen munkálkodónak kell lennie.
- a maga háza népét jól vezeti: jelenti ez a feleséget, gyerekeket, de az anyagi ügyeket is, és az otthon rendjét is. Ehhez a tulajdonsághoz tartozik a gyermeknevelés és a szomszédok jó véleménye is.
- aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez: Sok presbiternek nincs világossága. Nem ismeri Isten igéjét, és nem tudja megkülönböztetni a "bárányt a farkastól-. Így nem tud a nyáj őrizője lenni, hisz nem ismeri fel a tévtanítást.
- Ne újonnan megtért ember legyen: Utolsóként említem, de szintén fontos. Az újonnan megtért embernek rögtön kell feladatot adni. Kell éreznie mindenkinek, hogy Isten országának rendje a szolgálat. De mielőtt elöljáró lesz valakiből, először meg kell ismernie a gyülekezetet, és a gyülekezetnek is őt.
Zárszó
Arra a kérdésre kerestük a feleletet, hogy lehet-e bárki presbiter. A rövid válasz az, hogy NEM.
Mind a Szentírás, mind egyházi törvényeink korlátozásokat tartalmaznak. Ezek a korlátozások az isteni kiválasztástól és elhívástól, a jellem-tulajdonságokon és emberi kapcsolatokon keresztül, egészen az adminisztratív feltételek teljesüléséig terjednek.
A gyülekezet választójogú tagjainak felelőssége, hogy Isten akaratát előzetesen imádságban tudakolva, olyan személyeket jelöljenek és válasszanak meg, akiknek a rátermettsége és készsége már korábbi gyülekezeti szolgálataik során nyilvánvalóvá vált - és ismereteik szerint nincsenek kizáró tényezők.
A jelölt személy felelőssége pedig az, hogy vizsgálja meg magát, hogy valóban isteni elhívás birtokában, de saját akaratával megegyező módon vállalja - esküjével is megerősítve - a presbiteri szolgálatot. Vizsgálja meg továbbá, hogy a készségen túlmenően képességeit is figyelembe véve tudja-e vállalni mind időigény tekintetében, mind fizikai-, és szellemi képességeit tekintve ezt az egyházközségi tisztséget.
Végezetül, és minden emberi megfontoláson felül valljuk:
Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Fil. 2,13)
Fontos Kérdések. 2005. március 13.
Dr. Viczián Miklós