Barátainkkal megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba és megnézzük az első igazán nagy reformátor életéről szóló filmet. A kezdetet, ahogy a Reformáció elindult. Csodálatos film volt, pedig nem volt benne túl érzelgős rész, sem durva öldöklés. Egyszerűen rólunk szólt: azokról a gondolatokról, kísértésekről, hitről, amelyek már Luther korában is megvoltak. A filmben fiatalemberként ismerjük meg Luthert. Ő, mint katolikus teológus az Ige fényében látta meg, hogy változtatni kell a rossz egyházi tradiciókon, mert ezek nem Isten ügyét szolgálják. Luther gondolatai rendkívüli feszültséget okoztak egyházán belül. Gondolkodásával sokan egyetértettek, de kimondani, cselekedni nagyon kevesek voltak hajlandók. A kimondott szavak Luther számára is szenvedést hoztak, hiszen nem rombolni akart, csak jobbítani, de ezek a szavak már nem fértek bele a megkövesedett egyházi törvénybe. Luther belső vívódása érezhető a filmben, nehéz döntést kellett meghoznia: merjen-e szólni a rossz vallási gyakorlat ellen, s ezzel akár az egyház szakadását is előidézni, vagy hallgasson és élje tovább a papi élet mindennapjait? Luther nem tudott hallgatni, beszélt róla, az ellentmondásokról, amely Isten törvénye és az egyházi törvények között húzódott. Beszélnie kellett a bibliai tudás birtokosainak féltékenységéről, amely nem megmenteni akarta a bűnöst, nem átadni akarta az örömüzenetet, hanem hatalmat és irányítást szerezni a tudatlanságban és félelemben tartott emberek fölött. De ő nemcsak beszélt, hanem kemény szellemi munkával lefordította a Bibliát, hogy olvashassák azok is, akik nem értenek latinul.

Rossz belegondolni, mi lett volna Luther nélkül velünk, bűnösökkel, de Isten terve szerint, az Ő embere segítségével most mi is olvashatjuk az Igét, lelki kenyerünket, és lehetővé vált, hogy eljusson az Ige mindenkihez a végítélet előtt.
A Széles család.
Több érdekességet is megtudhatsz a filmről a www.luther-film.com oldalon