Atyám, irgalmas Istenem! Szent Fiad Keresztjénél megállva, újra látom, hogy Te akartad ezt a halált és az én hű Jézusom örömest adta magát eszközül erre a Te titokzatos célodra, amit csak Ő ismert, s aminek ujjongott a halál kínjai között. Csak Ő adhatta magát Neked eszközül e célra, mert Ő volt egy Veled szentségben és szeretetben és csak Neked adhatta oda magát, akit egyedül Ő ismert, valamint Őt is egyedül Te ismerted.

Oda adta magát Neked, hogy halálából kinőjön új világod és felfakadjanak az Örök Életnek vizei. Itt a Kereszt alatt ismerlek meg Téged, amíg igazságod égbenyúló sötét hegyein megered és alácsorog Kegyelmed balzsam-zuhatagja.
Ide vezettél a Kereszthez, hogy itt összetörjön a lelkem, és magamra ismerjek, vádoljam és kárhoztassam magam, s a véres porba zokogva vezekeljek. De ugyan ez a Kereszt arra is tanít, hogy itt is így is szeretsz Te Atyám, s az én megszégyenített, legyőzött, összetört lelkem kedves Te Néked, mert Te szánalom, irgalom vagy és bűnt megbocsátó örök Kegyelem.
Nem akarsz elveszíteni, hanem azt akarod, hogy megtérjek és éljek. Azt akarod, hogy régi emberem összetörjék és feltámadjon bennem az új.
Azt akarod, hogy forró hittel elfogadjam felém nyújtott kezed. Nem vagy már haragvó, ítéleted villámai elültek, szivárvány vonja be trónusod oszlopait, és Te úgy bánsz velem, mintha Fiad ártatlansága és szentsége az enyém volna, sőt ennek felette Szent Lelkeddel hathatósan segítesz, hogy lassanként átalakítassam ugyanazon ábrázatra, dicsőségről dicsősségre, úgy, mint az Úrnak lelkéből. ( ll. Kor. 3:18. )
Ámen.