A Kálvinizmus 5 pontja sorozatból a harmadikat közöljük:

KORLÁTOZOTT ENGESZTELÉS

Harmadik tételünk nemcsak hogy a legfontosabb az öt közül, hanem - mivel Krisztus kereszthalálának célját firtatja - egyben az evangélium központi igazságához vezet el minket. Ez nem véletlen. A reformáció igazságait védelmezve az arminiánus támadás ellen, az említett teológusok a Biblia segítségével, logikusan gondolkodva fogalmazták meg tételeiket, s immár elérkeztek az üdvösség sarkalatos pontjához. Elsőként a következő kérdést tették fel: "Kit kell üdvözíteni?- A válasz ez volt: "Az embert-. Ám a Biblia tanítása alapján bebizonyosodott, hogy természetes állapotában az ember képtelen megváltani önmagát. Így fogalmazták meg a Biblia tanítását az emberről: teljes romlottság vagy teljes elveszettség. Másodszor: bizonyos emberek kétségkívül üdvözülnek, tehát nem más, mint maga Isten üdvözíti őket, elválasztva őket az emberiség többi részétől. Ez a kiválasztás: "... hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon...- (Róma 9,11). Mindazáltal ez a kiválasztás - Spurgeon szavaival élve - csupán jelölte, "melyik házba szálljon be az üdvösség-. Ettől ugyanúgy szükség volt a teljes, tökéletes és kielégítő jóvátételre vagy engesztelésre, hogy Istent ne csak Megváltóként, hanem "igazságos Istenként és Megváltóként- tisztelhessük. Senki sem vitatja, hogy ezt az engesztelést Krisztus végezte el, amikor önként alávetette magát a kereszthalálnak, elszenvedvén az igazságos Isten ítéletét és megszerezvén a megváltást, amelyet, mint Megváltó eleve Ő maga rendelt el. A kereszten tehát - és ezt minden keresztyén kétségtelenül elfogadja - Krisztus elhordozta a büntetést és üdvösséget szerzett. Ezen a ponton felvetődik a kérdés: kinek a büntetését hordozta, és kinek szerzett üdvösséget? Háromféleképpen gondolhatjuk el ezt:
1. Krisztus halála megkülönböztetés nélkül minden embernek üdvösséget szerzett.
2. Krisztus halála általánosságban szerzett üdvösséget.
3. Krisztus halála bizonyos embereknek szerzett üdvösséget.
Az első nézetet az univerzalisták vallják. Krisztus halála minden embernek üdvösséget szerzett, s ebből igen logikusan arra következtetnek, hogy minden ember üdvözül. Amennyiben Krisztus megfizette a bűn árát, minden embert üdvözített, mindenkiért életét adta, akkor minden ember üdvözülni fog.
A második nézetet vallják az arminiánusok , az- az hogy Krisztus potenciális üdvösséget szerzett minden embernek. Krisztus meghalt a kereszten, mondják, és megfizetett bűneinkért, de váltságműve csak akkor lép érvénybe, amikor az ember "dönt Krisztus mellett-, s ez által üdvösséget nyer. Az engesztelésről vallott harmadik nézet a kálvini teológia sajátja. Eszerint Krisztus valóságosan és hatékonyan meghalt azért, hogy megmentsen bizonyos számú pokolt érdemlő bűnös embert, akiket az Atya már annak előtte szabadon, szeretetből kiválasztott. A Fiú e választottakért fizeti meg a váltságdíjat, s eleget téve az Atya igazságos ítéletének, a saját igazságát tulajdonítja nekik, hogy ily módon őbenne, a Fiúban teljességre jussanak. A három nézet közül csak az egyik lehet igaz. Krisztus vagy azért halt meg, hogy mindenkit üdvözítsen, vagy azért, hogy általánosságban üdvösséget szerezzen, vagy hogy bizonyos embereket üdvözítsen. A harmadik nézetet vallják a kálvinisták, s ezt szoktuk korlátozott engesztelésnek vagy partikuláris megváltásnak nevezni. Krisztus azért halt meg, hogy egy bizonyos számú bűnöst üdvözítsen, azokat, akiket kiválasztott magának "a világ teremtése előtt- (Ef. 1,4-Újford.) azokat, akiket az Atya a világból néki adott (Jn 17,9) mint Ő maga mondta, azokat, akikért vérét ontotta: "ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára-. (Mt 26,28). Meggyőződésünk szerint ez az utolsó nézet képviseli híven Krisztus földre jövetelének és kereszthalálának célját: "nevezed annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből-. (Mt 1,21) Itt nyilván nem a zsidókat kell értenünk, hiszen a zsidók nem népként üdvözülnek. Jézus "szerette az egyházat, és önmagát adta azért-. (Ef 5,25) "Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.- (Róm 4,25) Vajon kire utalt a Szentlélek ezzel a szóval: "mi-? A világra? Ha így van, akkor az univerzalistáknak van igaza, hisz akkor Krisztus "a /világ/ bűneiért halálra adatott. És feltámasztatott a /világ/ megigazulásáért-, ennél fogva, a világ megigazult Isten színe előtt. "Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.- (l Kor 15,22) Tehát itt is azt látjuk, hogy Ádám minden utódja meghal Ádámban, s ez igaz is ("a halál minden emberre elhatott- Róm 5,12): viszont Krisztus minden utódja -az Egyház, akiért önmagát adta- életre kel Őbenne. Miért? Kétségkívül azért, mert érettünk adta halálba magát! "...ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli-. (Ézs 53,11) És amint Ő a kereszten szenvedve elvégzi ezt - írja Ézsaiás prófétai könyve 53. részében - "lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik-. Lelkét áldozatul adja bűneinkért, s szenvedéséből az ő nevének dicsősségére lelki gyermekek születnek, és Ő megelégszik, midőn látja művének beteljesedését. Tény, hogy bizonyos bibliai helyek a "világra- hivatkoznak, és sokan ezt tekintik kiindulópontnak a megváltás kérdésében. Ám a különböző bibliai szövegeket összevetve mégis arra jutunk, hogy a "világ- szó nem jelenti szükségszerűen azt, hogy "a világon minden ember-. "Íme, mind e világ őutána megy- (Jn 12,19)-mondták Jézusról, mégsem látjuk, hogy "minden ember- Krisztus után "ment- volna. A kifejezés itt "mindenféle embert- jelent - azaz mind a pogány, mind a zsidó. Elsőként mindig is azt kell megvizsgálnunk, mi Isten szándéka. Üdvözíteni akar e minden embert, avagy nem? Amennyiben Isten nem akart kivétel nélkül minden embert üdvözíteni, hanem csak a választottakat, akkor Krisztus váltságműve dicsőségesen beteljesíti e célt, és joggal hihetjük: "Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön...- (Jn 6,37-Újford.) Amennyiben viszont Isten szándéka az volt, hogy az egész világot üdvözítse, akkor Krisztus engesztelő áldozata óriási kudarcnak tekinthető, hisz töméntelen ember nem jutott üdvösségre. Krisztus kifizette adósságunkat! Kinek az adósságát? A világét, vagy a választottakét? Nyilván ha egy embert egy kezes kivált, akkor az általa megszegett törvényt a kezesének kell a nevében kielégíteni.
Ha már leróttad tartozásomat
És a jogos harag reád szakadt,
S Te hordtad önként értem-
Isten nem fogja kétszer is a bért
Behajtani, vérző kezesemért:
Tőled előbb, majd tőlem.