"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;- (Ef. 2,8)

Elődeim apai ágon reformátusok, anyai ágon pedig katolikusok voltak. Két testvéremmel együtt katolikusnak kereszteltek bennünket. Sajnos, szüleimtől az erkölcsös nevelés mellett nem kaptunk hitbeli nevelést. Gyermekkoromban a nyarak egy részét nagyszüleimnél töltöttem, ahol lefekvés előtt mindig imádkoztunk, ez akkor gyermekfejjel olyan kötelező dolognak tűnt. Azokban az időkben és még utána hosszú évekig nem hallottam Istenről. Soha senki nem beszélt nekem a bűnről, a bűnbánatról és Isten szeretetéről. Bár utólag visszagondolva mindig is jelen volt életemben az isteni gondviselés, amely olyan sok rossztól megóvott fiatalként. 1994-től Mátészalkán kezdtem el dolgozni. Három évvel később megismertem egy fiatal lányt, aki később a feleségem lett. Ő volt az első, akitől hallottam, hogy valamennyien bűnös embernek születtünk, de van Valaki, aki azért jött a földre, hogy megváltson bennünket, és ne kelljen a bűnben élnünk és a kereszthalála által örök életünk van. Elkezdtem rendszeresen olvasni a Bibliát és rendszeresen részt vettem ifjúsági bibliaórákon. Ezeken az alkalmakon lelkileg sokat épültem. 1997 nyarán egy hetes ifjúsági alkalmat szerveztek az ifisek, ahová meghívták öt évre visszamenőleg a konfirmált fiatalokat, és meghívást kaptam én is az alkalmakra. Itt kezdtem el ismerkedni a hit igazságaival és láthattam életeket, amelyek Jézus hívására elindultak.
Az éneklés mindig közel állt hozzám, az igehallgatás és az Ige melletti beszélgetések mindig közelebb és közelebb vezettek az Úrhoz. Egy ifjúsági bibliaóra végén elénekeltük az "Atyám, két kezedben- című éneket.

"Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom. Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod. Boldogság, hogy itt van otthonom!

Atyám, két kezedben teljes az öröm, Ajándékodban gyönyörködöm.
Tékozlóként éltem, tárva most karod, Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Atyám, két kezedben bátran sírhatok, Fájdalmaim hordozod, tudom.
Ott fönn a kereszten, áldó két kezed. Bűneimmel én szegeztem fel.

Refr.: Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!-

Előtte már sokszor énekeltük ezt az éneket, de akkor ott úgy éreztem, hogy ez nekem és rólam szól. Mélyen megérintett, és válaszolva az Úr hívására befogadtam a szívembe Jézus Krisztust és átadtam neki az életemet. Igazi testvéri közösségre találtam a gyülekezetben, ahol konfirmáltam is. Igyekeztem kivenni részemet a szolgálatokból is. 2000 augusztusában összeházasodtunk feleségemmel, Illés Évával. Isten egy leánygyermekkel ajándékozott meg bennünket. Az ő kicsi élete által is tanít az Úr nap, mint nap, még inkább tudom, milyen hatalmas az Atyai szeretet.
Nagyon fontosnak tartom, hogy életem minden területén meglássam Isten akaratát.
A nyírcsaholyi közösségi ház felújítása alkalmából tartott hálaadó istentisztelet után ismét az Ef.2,8-ban megírt Igét kaptam.
Az Úr egy másik Igét is a szívemre helyezett:
"Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?- (Mk. 4,21)
Ezek alapján az Igék alapján és az Úr vezetését imádságban kérve tettem eleget a presbiteri szolgálatra való felkérésnek.

Ezzel az Igével kívánok minden kedves testvérnek áldott Pünkösdöt!
"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel,
hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.- (Róm. 15,13)

Bakti Zsolt
presbiter