Ez volt a címe annak a csöppet sem álmodozó, hanem nagyon is az emberlétünk lelki és biofizikai valóságán tájékozódó szimpóziumnak, amely mindig új témával, az idén már negyedik alkalommal került megrendezésre a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Posztgraduális Pasztorálpszichológiai Szakjának szervezésében, a Református Kollégium Dísztermében, 2006. március 30-31-ig.

Az ott elhangzottak alapján a teljesség igénye nélkül, előadások gondolatait kiemelve összegezni kívánom azt az álláspontot, ami teológusok és pszichológusok két napos, rendkívül hatékony, közös munkája nyomán körvonalazódott bennem. Teszem ezt református lelkészként egy elsőéves pasztorálpszichológiai hallgató töredékes tájékozottságával, és a minden újra, jóra, és a jézusi többre való nyitottság kálvini lelkületével.
Az álmok megközelítése a teológusok részéről természetesen bibliai alapon történik. A Bibliában találkozunk nagy álmodókkal és nagyon beszédes álmokkal. A Biblia emberének szinte a mindennapi életéhez tartozott nemcsak az álmok jelenléte, hanem az álmokkal való foglalkozás is.
Dr. Marjovszky Tibor egyetemi docens nyitotta meg az előadások sorozatát és hozta az álmok bibliai alapvetését. Nagyszerű előadásában elmondta, hogy az álmok értelmezése olyan, mint egy vékony jégrétegen való járás. Amíg az egyiptomi álomfejtésnek kidolgozott módszere van és minden álomra regiszterszerűen található a megfelelő magyarázat, addig a bibliai álom nem más, mint egy lehetőség. Az ember egy álomban megláthatja mindazt, amit a valóságnak az innenső oldalán még nem értett meg. Az álom a Bibliában nem más, mint az utolsó utáni esély. Ezt erősíti a Bibliának az a szemlélete, hogy a valóság és az élet mindig több, mint amit látunk belőle. A professzor hangsúlyozta, hogy a Biblia nagyon óvatos az álmokkal, mert számol azzal, hogy az álomfejtés el is romolhat, és általa az ember manipulálhatóvá válik. Egyáltalán nem mindegy az, hogy az embert és az álmait, illetve annak megfejtését a mágia, vagy a karizma mozgatja. Ugyancsak bibliai szemlélet az, hogy az álmok lényege nem mindig az álmok megfejtése. Általa Isten fordít, megfordít, jóra fordít dolgokat, mint például a József történetében. A karizmával megmért álom által Isten domesztikálja, alakítja és szelídíti az embert.
Nekünk, teológusoknak egészen újszerű és rendkívül izgalmas téma volt az álom pszichofiziológiás megközelítése. Prof. Dr. Halász Péter, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársa elmondta, hogy az álom nem más, mint egy aktivált agyi állapot, ami sokkal jobban hasonlít az éber állapothoz. Agyunk ősi, agytörzsi részéből az egész agyba egy erős aktiváció történik akkor, amikor álmodunk. Olyan ez, mintha ilyenkor az agyunk önmagával beszélgetne. Az alvási folyamatunk szakaszolható, amelyben a REM-fázisok (álomfázisok) és a lassú hullámú NREM-fázisok (lassú hullámú, mélyebb alvásszakaszok) követik egymást, normális esetben ötször is egy éjszaka folyamán. A NREM-fázisok "kiradírozzák- az álmokat, ezért meghatározó, hogy éppen milyen szakaszban ébredünk föl.
Dr. Bugán Antal, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi docense az álmok szerepéről szólt a különböző pszichológiai irányzatokban. Hangsúlyozta, hogy az álmok és látomások arról beszélnek, hogy az agyunknak létezik egy belső megjelenítő képessége. A pszichológia szerint erre a belső megjelenítésre az agy önállóan képes.
Egy egészen különleges területre, a mesék és álmok világába kalauzolt bennünket Kosztyuné Dr. Nyitrai Erika, a DE Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa. Előadásából kiderült, hogy nagyon szoros kapcsolat van a mese, az álom és a tudattalan világunk között. Ezért nem véletlen, hogy a mélylélektan az álmokkal való munkája során odafordult a mesékhez, mert bebizonyosodott, hogy a modern ember álmának motívumai és a mesék motívumai között sok azonosság és hasonlóság van. Jung szerint a kollektív tudattalanban jelennek meg ezek az ősi fantázia motívumok. Ezekből merítenek a mesék és az álmok. Ez magyarázhatja a hasonlóságot több nép népmeséi között is. A mesék és az álmok mintegy forrásként is szolgálnak arra, hogy azokból a saját szintünknek megfelelő módon merítsünk felismeréseket, élettapasztalatot, bölcsességet. Racionális világunkból azonban száműztük ezt a képességet. Ebből a szempontból könnyebb a helyzete gyermekeinknek, akiknek még nincs szüksége a mesék értelmezésére, mert úgyis lefordítják azokat a maguk nyelvére az érettségük adott szintjén. Nyitrai Erika hangsúlyozta, hogy a mesék, és álmok értelmezésének, az értelem számára való "lefordításának- célja legfeljebb az lehet, hogy segítsen bennünket "visszagyökerezni- az elutasított tudattalan világba. Illusztrálva az elmondottakat, a jól ismert Csipkerózsika mese két változatát értelmezte a különböző pszichológiai iskolák módszereivel. Az előadás teljes anyaga a szimpózium több előadásával együtt a Református Egyház Confessio c. folyóiratának következő számában lesz olvasható.
A szimpózium programjában egy, az embert minden eddiginél sokkal mélyebben érintő téma is helyet kapott. Az, ami sokkal több, mint egy rossz álom, gyakran fájdalmas valóság. Örökítünk. De nemcsak a jó tulajdonságainkat, hanem a kudarcainkat, gyengeségeinket, mindazt, amivel nem tudtunk megbirkózni. Örökítjük ezeket, de nem csupán a genetika, hanem kapcsolati kontextusok útján. A legelső ilyen kapcsolati kontextus az anya-gyermek (szülő-gyermek) kapcsolat. A szülőket valaha ért traumákhoz kötött feldolgozatlan érzelmek, emlékek és ebből kialakult zavarok "átíródnak- a gyermekbe. Ezeket nem is szavak, hanem érzelmek, arckifejezések és gesztusok közvetítik, és ezért szinte észrevétlenül mennek át, majd később az utódban is hatni kezdenek. Dr. Vas József Pál, európai okleveles pszichoterapeuta ezeknek a transzgenerációs traumáknak a segítő gyakorlatban való felismeréséről és kezeléséről beszélt. Jó reménységre adott okot előadásának befejező gondolata, amely szerint ezeknek a nemzedéki, transzgenerációs traumáknak az "átka- szakszerű pszichoterápiával feloldható.
A szimpóziumnak jól megtervezett menetrendjét adta, hogy a pszichológia és pszichoterápia eddigi felismeréseit és módszereit a teológia tudománya nyitotta és zárta be, illetve az én meglátásom szerint meg is koronázta két lépésben.
Először Dr. Hézser Gábor docens (Kirchliche Hochschule Bethel, Seelsorgeininstitut), a DRHE tiszteletbeli tanára arról beszélt, hogyan bánhatunk az álmokkal a lelkigondozói gyakorlatban. Egy olyan módszerről számolt be, amely a mélypszichológia és a rendszerszemlélet elemeit integrálja a segítő gyakorlatba. Számol azzal a realitással, hogy az álomnak a valósággal való közvetlen kapcsolata elérhetetlen messzeségbe került. Az álom tartalma, üzenete több szűrőn át érkezik (kliens kifejezőkészsége, lelkigondozó felfogókészsége, értelmező mechanizmusa). Ezért meghagyja az álmok szabad értelmezését, és így fogalmaz: "Az álom, mint a komplex, sokdimenziós valósághoz megjelenő kommentár értelmezhető.- A szabadon értelmezett álom elsősorban tehermentesít, felszabadít, és nem tulajdonít az álomnak "egyedül helyes- kijelentés szerepet, sem a kliensnek és konzulensnek ilyenfajta értelmezési szerepkényszert.
Ezt a csak madártávlatból körvonalazott előadássorozatot egy olyan valaki zárta be, aki nyitott szemmel álmodott egy jobb világról. Andreas Hess svájci református lelkész, a HEKS Alapítvány munkatársa, az álomnak egy hétköznapi és mégis egészen különleges formájáról szólt. Arról, amikor az ember elkezd álmodni a szabadságáról. Elkezd álmodni arról, hogy több az élet. Az ilyen álmodozás a közömbösség és a halál ellentéte. Előadása végén mintegy hitvallásként mondja el: "...ez az álom maga az örökkévalóság, amit Isten írt bele a szívünkbe.-
Valamit az én szívembe is beleírt az Isten ezen a szimpóziumon, értékes előadások és azt követő tevékeny műhelycsoportok együttlétein: álmodni jó. Újra megszerethetnénk az álmainkat. Mert azt gondolom, az ébredt fel igazán, akinek már /még vannak álmai.

Mátészalka, 2006. tavaszán
Becsei Miklós református lelkész, pasztorálpszichológiai hallgató
(Megjelent az Evangélikus Élet c. folyóirat május 21-i számában)