Dr.Szászi István

Mit ír a hazád...
Elhangzott a TinTa ifjúsági napon

Kedves fiatal barátaim, szeretettel köszöntelek benneteket. Sokat gondolkodtam arról, mivel is indíthatnám mai előadásomat. Számos ötlet elvetése után természetesen a Bibliában találtam rá, a szerintem leginkább idevágó nyitó gondolatra.

Gondolom, mindenki számára ismerősek Mózes II. könyve 20. részének 12. versében olvasható Igék: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked.-

Az Ige szavai szerint Magyarország, a hazánk nem más, mint Isten adománya, ajándéka ennek a népnek. Vajon véletlen-e, hogy annyi évszázados vándorlás után éppen itt, a Kárpát-medencében telepedtek le őseink? Gondolkodtatok-e azon, hogy miért nem álltak meg előbb, vagy miért nem mentek tovább nyugatra, északra vagy délre. Hiszem, hogy ez nem véletlen. A Teremtő ezt a helyet jelölte ki népünk számára, az Ő akarata, hogy itt éljünk. A Szózat sorai jutnak eszembe:

-A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely.
Áldjon, vagy verjen sors keze,
itt élned s halnod kell.-

Ez persze nem jelenti azt, hogy sohasem hagyhatjuk el hazánkat, hisz megtették ezt korábban élt nagyjaink is. Elmentek tanulni, tapasztalatokat szerezni idegen országokba, s onnan visszajőve kamatoztatták tudásukat itthon. Végleges távozásra - legalább is tömegesen - csak a gazdasági világválság, vagy véres diktatúrák idején volt példa. Ezen honfitársaink életéről olvashattunk Mikes Kelemen leveleiben, s erről a nehéz sorsról írta Márai Sándor a HALOTTI BESZÉD című versét, amit most nem olvasnék fel, egyrészt, mert hosszú, másrészt, mert nem elég egyszer hallani, vagy olvasni. Azt sem tartom véletlennek, hogy néhány nappal ezelőtt ez a vers az írásbeli érettségi feladatok között szerepelt.

Az Ige másik üzenete az apák és anyák tiszteletére int. Gondolkodtatok-e azon, hogy ezek a sorok csak a közvetlen családtagok tiszteletére intenek, vagy annál többet jelentenek. Szerintem jóval többet. Magában foglalja ez a honfoglaló ősök, az első keresztény magyarok, államalapítóink, hitvalló őseink tiszteletét is.

Gondolkodjunk el azon is, mit értük a haza fogalma alatt? Ezt a kb. 93 000 négyzetkilométernyi területet? Vagy a 10- 15 millió magyar embert? Netán a kettőt együtt? Vagy annál is többet?

Igen, szerintem sokkal több a haza az előbb felsoroltaknál. Magában foglalja az egész magyar történelmet, függetlenül attól, hogy honnan eredezteti népünket, az Uráltól, vagy Belső - Ázsiából, függetlenül attól, hogy egy, vagy többlépcsős honfoglalást vall-e.

Tartalmazza a több ezer éves magyar művészet és kultúra egészét a kezdetektől apáink dalaival, táncaival bezárólag. Legszorosabban hozzátartozik a keresztény hit, kultúra és egyház, az államalapító István királytól, reformátor őseinken át, egészen a ma élő hívőkig.

II. János Pál pápa mondta egyszer: A magyarok legyenek büszkék arra, hogy államalapító nép. Ezt több, nálunknál jóval nagyobb nép nem mondhatja el magáról a világon.

És ezt a történelmet, ezt a hazát vállalni kell. Nemcsak akkor, amikor eldicsekszünk azzal, hogy amikor a germánok még állatbőrökben éltek, akkor a honfoglaló magyarok már zakót hordtak és alsóneműt viseltek Nemcsak akkor, amikor megveregetjük saját vállunkat azért, mert megvédtük a keresztény Európát a töröktől. Nemcsak akkor, amikor hazánkat, a polgári forradalmak utolsó bástyájaként emlegetik, de akkor is, amikor történelmi tévedéseket, vagy bűnöket követtünk el. Az is történelmünk része, hogy ne mondjam jellemzője, hogy több esetben belső viszálykodás miatt sodródott hazánk végveszélybe. Kölcseyt hadd idézzem:

"Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre.-

Vállalni kell a legújabb korban elkövetett hibákat, bűnöket is. Nemrég emlékeztünk meg a holokauszt áldozatairól és a kommunista diktatúra halottairól. Ezek a rémtettek önvizsgálatra intenek nemcsak minket, magyarokat, de a többi nemzetet is.

Mégis, amikor elszomorodunk a Sorstalanság című regény és film kapcsán elődeink vétkein, e témában jusson eszünkbe az is, hogy Magyarország volt az utolsó, aki a náci Németország nyomására életbe léptette, az un. Zsidótörvényeket. Ez a tény persze nem mentesít a felelősség alól, de hozzá tartozik a teljes igazsághoz.

Sokszor került már hazánk nehéz helyzetbe történelme során. A nemzet nagyjai többször leírták a nemzethalál vízióját is. Kölcsey, a magyar irodalom talán legpesszimistább versében a Zrínyi második énekében így ír:

Te lásd meg ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.
A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedül,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl.

Mai valóságunkat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy nemzetünk ismét sorsfordító időket él. Gazdasági, pénzügyi politikai, bizalmi, morális, közösségi, világnézeti és még ki tuja hányféle válság jelei mutatkoznak.

Ma, nekünk, nektek keresztyén fiataloknak nem szabad közömbösen viselkednünk nemzeti kérdésekben, mert ha közönyösek leszünk, valóra válhatnak Kölcsey sorai:

Áldást adék, sok magzatot honodnak,
Mellén kiket táplál vala,
S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?
Önnépe nem lesz védfala?
Szív, lélek el van vesztegetve rátok,
Szent harcra nyitva állt az út,
S ti védfalat köréje nem vonátok,
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut.

Sokan ma is másoktól várják a problémák megoldását, például az Európai Uniótól.

Én azonban egy másik alternatívát kínálok nektek a nehéz helyzet kezelésére. Ezt a megoldást egy igeszakasz és egy versrészlet adja.

Az Ige a Jelenések könyve 2. részének 10. verséből szól így:- Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját-

A versrészlet pedig Reményik Sándor: Templom és iskola című versének utolsó versszaka:

"Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe bíztatás, vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot
A templomot, s az iskolát!

Mit ír tehát nemzetünk?
Mit vár el tőlünk, tőletek? Először is az Ige szavai szerint hűséget, mely hűségnek ÉLET a jutalma. Nincs új a nap alatt, nem Vörösmarty találta ki a Szózat alábbi fél versszakát.

"Légy híve rendületlenül
Hazádnak ó magyar,
Ez éltetőd...-

A további elvárásokat a versidézetből következtetem. Elődeink mellett ülve, nyomdokain haladva mit ne hagyjunk? Mit ne engedjünk?

A TEMPLOMOT, azaz a keresztyén hitünket, értékrendünket, erkölcsi tartásunkat, gyülekezeti közösségeinket.

AZ ISKOLÁT, azaz a munkát, a tanulást, s azt a hitet, hogy ez által válunk jobbá, teljesebbé, értékesebbé, s szolgálhatjuk mind eredményesebben hazánkat.

Amikor ezeket mondom, két szó jelenik meg szemem előtt a Debreceni Református Kollégium faláról: ORA ET LABORA.
Imádkozni és dolgozni.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.