Édesanyámnak megköszönve elmondhatom, hogy már gyerekkoromban Isten közelébe kerülhettem. Apró gyerekként mindig ott voltunk bibliaórán, istentiszteleten, minden olyan alkalmon, ahol Isten üzenetét közvetítették felénk. Lehet, hogy oly kicsiként még nem igazán érti az ember a neki szánt üzenetet Isten igéjéből, de ahogy cseperedtem fel, úgy nyíltak meg előttem Urunk igazságai, felém mutatott kegyelme, segítsége. Serdülőként már magamtól jártam a nyári gyerekhetekre, csendes napokra, és minden olyan alakalomra, ahol egyre világosabb lett számomra, hogy Isten nélkül nincs örök élet.

12 éves voltam, amikor egy nyári csendes hét során döntöttem úgy, hogy befogadom az Úr Jézust a szívembe. Akkor úgy éreztem, "igazi hívő- lettem, de rá kellett jönnöm, hogy meg kell harcolnom a magam harcát emberrel, Istennel, hogy valóban a keskeny úton járhassak.
Sokszor kérdeztem: "Mi a bűnöm, mi a vétkem?-(Jób13, 23), míg felfedeztem, bűneim büntetése mellett megpróbáltatást kapunk Istentől -Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.-(Jób2, 10).
Most visszagondolva eddigi életemre, egy karácsonyeste villan fel elsős gimnazistaként a gyülekezetemben, ahol (szerintem) a mindenki által ismert "Lábnyomok- című verset mondtam el. Akkor én biztattam a hallgatóságot a vers soraival, hogy az Úr Jézus a karjaiban hordoz a nehéz napokban, de én ott nem gondoltam, hogy nekem is lesznek ilyen napjaim.
Ezek a próbák, melyeket még ma is kapok, egyre erősebbé tesznek hitemben, hiszen számtalanszor tapasztalom Isten jóságát, gondoskodását. Újból és újból próbatétel elé állít, hogy teljesen magam mellett érezhessem Őt. Felelevenítve ezeket az időket, hálát érzek, hogy mindig volt Valaki, aki nem engedte, hogy farkasok vermébe kerüljek. Saját két fiamat is így nevelhetem, Isten közelében.
Hálás vagyok, hogy olyan pályán dolgozhatom, ahol a hét minden napján még több gyermek felé közvetíthetem Mennyei Atyánk üzenetét. Hiszen egyre rohanó világunkban felnőttként is nagyon könnyű meggondolatlanul cselekednünk, akkor egy kis gyermek milyen életre számíthat Isten bölcsessége nélkül. Itt eszembe jut konfirmálási igém:

-... gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.-(2 Timóteus 3,15)
Ma már tudom, hogy Isten helyezte a lelkipásztorom szívére ezt az igét, hogy tovább vezessen-elindítson a kegyelem útján.
Nagy Istvánné