Összegző gondolatok egy missziói nap margójára

"Keresd az Istent népem, keresd új utakon,
ne üres kegyességben, szelíd áhítaton.
Keresd, amint akarja, feledve megszokást,
hogy megjelenjen arca és hozzon gyógyulást.-
Kádár Ferenc

"A mai Magyarország beteg. Nagyon beteg.-- kezdte gondolatait főtiszteletű Dr. Csiha Kálmán püspök úr, aki Sütő András író temetése miatt ugyan nem vehetett részt személyesen a 2006. október 7-én Mátészalkán rendezett missziói konferencián, de videóra mondott üzenetében köszöntötte a megjelenteket. Így folytatta: mint egy amnézia, olyan ez a betegség. Elfelejtettük, hogy testvéreink vannak. A 2004. december 5-i népszavazás megmutatta: nem egy nemzet, hanem csupán lakosság él a jelenlegi Magyarországon. Sokat mond a valós állapotról az is, ahogyan a magyar anyák még méhükben ölik meg az új nemzedéket, -néhány évtized alatt mintegy 6 millió meg sem született életet -mondta püspök úr. Régóta imádkoznak értünk, itteni magyarokért. Sokan kérdik tőle: hogyan jöhet ki a magyarság szorult helyzetéből, gazdasági és erkölcsi válságából? Ő, aki megjárta a romániai börtönöket, aki látta az erdélyi magyarság elmúlt évtizedeit, így fogalmazott: akkor, és most is, az egyház a nemzet megtartó ereje. Ahol Erdélyben az emberek magyarul tanították imádkozni gyermeküket, ahol az Ige alapján tanították őket élni, ahol vasárnap a templomban együtt voltak, ott ma is magyarok élnek, nem lehetett őket átnevelni. A mai Magyarországon sokféle eszme, tan terjed, amelyek mint Dániel idejében próbálják átnevelni fiainkat. Csak az egyház képes arra, hogy Istentől kapott üzenetét átadva, megélve, a nemzet megtartó ereje legyen.
Be tudja-e tölteni küldetését egyházunk? Nagytiszteletű Sípos Kund Kötöny esperes úr igehirdetésében a terméketlen fügefa példázatának története kapcsán mondta el: Isten gyümölcsöt keres életünkön. A Jelenések könyvének Krisztusa a gyertyatartók között járva tisztogatja népét, hogy az világosság legyen. Jaj nekünk, ha elmarad a gyümölcs. Ne gondoljuk, hogy az egyház "megússza- az ítéletet, ha terméketlen marad. Valós megtérés nélkül nincs ébredés.
P. Tóthné Szakács Zita lelkésznő, a Zsinat Missziói Irodájának vezetője összefoglaló képet mutatott arról, milyen az a közeg, ahol az egyháznak meg kell élnie küldetését. Ebben segít az élő Ige, hitvallásaink tisztasága, a közösség megélése, és a megújulást maga is kívánó és munkáló Istenünk.
Délután nagytiszteletű Bartha Gyula a Szatmári Református egyházmegye esperese és a három egyházmegye missziói előadói szóltak a három legkeletibb egyházmegye életéről, örömeiről, kihívásairól és lehetőségeiről. Ebben a három egyházmegyében van arányiban a legtöbb református: 241.551 fő. Ami meglepő: ennek a fele nem szerepel nyilvántartásunkban, az elmúlt években nem értük el őket, de akiket nyilvántartunk, azoknak is 90 %-a névleges egyháztag. Többször előkerült a nap folyamán, többek között Nyíri János gergelyiugornyai lelkipásztor előadásában: szükség van újraértelmezett evangélizációkra, mert ezek olyan alkalmak, amikor kifejezetten a még újonnan nem születetteket, gyülekezeteinkhez nem tartozókat szólíthatjuk meg. Ez a helyi gyülekezetek felelőssége, nem a közegyházé. Mátészalkai embereket a mátészalkai, a botpaládiakat a botpaládi gyülekezet tudja leginkább megszólítani. Tény az is, hogy a népességfogyás miatt fogynak gyülekezeteink is. Számukra megoldásként fogalmazódott meg az összefogás. Amit egy kis gyülekezet nem tud megvalósítani, 8-10 talán már igen. Városi gyülekezeteink a rétegalkalmak tartásával tudják legközvetlenebb módon elérni az embereket /baba-mama kör, házaspári alkalom, húszasok-harmincasok köre/ -számolt be Némedi Gusztáv beosztott lelkipásztor fehérgyarmati tapasztalatai alapján. Észre kell vennünk: az egyház átköltözött. Vidékről városra, egyik településről a másikra -hívta fel a figyelmet nagytiszteletű Dr. Gaál Sándor professzor úr összefoglalójában. Amíg egy falusi lelkész mintegy 500 főt
pásztorol, addig egy városi akár 5000-et. Megoldást jelenthetne e tekintetben új gyülekezetek céltudatos alapítása, nagyok áttekinthetőbbé tétele. Törődnünk kell a cigánysággal is. Hozzájuk is vinni kell az evangéliumot, de másképpen. Fel kell fedeznünk újra református örökségünket: fontos lesz a ránk következő időkben a tanbeli tisztaság, hiszen sok minden kínálja magát üdvözítőnek. Szükség lesz tiszta látásra, vonalak éles meghúzására: mire mondunk igent, mire nemet. Nagy hangsúlyt kell kapnia a jövő gyülekezetében az istentisztelet közösségi erejének és a puritán életvitelnek.
Meg kell találnunk az utat a ma emberéhez. Azzal, hogy az új formákat keressük, még nem a tartalmat változtatjuk meg. Az a Jézus segít bennünket ebben, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Új énekeket a mátészalkai gyülekezet énekkara tanított, az ebédet a kórház ebédlőjében fogyasztottuk el. A szervezők munkáját ezúton is szeretnénk megköszönni.
Jó volt abban megerősödni, hogy Isten ma is az Ő népének ereje. A világ urai jönnek, mennek, de Ő megmarad úrnak mindörökre.
Nagy György
lelkipásztor - egyházmegyei missziói előadó



Balázsi Ilona

AZ ÉLET KENYERE

Ha már megettétek kenyeretek javát,
Azért ne dobjátok el a maradékát!
Szükség van arra az utolsó morzsára,
Ami lehullik az élet asztalára.

Az élet is olyan, mint egy egész kenyér.
Az nem számít, hogy milyen, barna vagy fehér.
Friss, ropogós, puha, mikor megkezdjük,
Száraz, kemény, morzsás, mikor befejezzük.

Pirospozsgás, pufók a csecsemő arca,
Később is oly gyorsan változik kacajra.
Növekszik az ember, egyre gazdagodik,
Észben, erőben és számban gyarapodik.

Ahogy a kenyér, ott, a közepe táján,
Egyre nagyobb és szebb szeletet kínálván
Csillapít éhséget annál, aki eszi,
Az ember is a dolgát mindjobban teszi.

Fiatalon tervez, előtte az élet,
Később pedig már mindenre visszanézhet.
Akkor meglátja pontosan: mit rontott el?
Végigjárta az életét becsülettel?

Élete teljében vígan, egészségben
Él a sok munka közt családja körében.
Ahogy a kenyér is egyre keskenyedik,
Az ember élete is lecsendesedik.

Lassabb a járása, szereti a csendet,
Elszunyókál este már a TV mellett.
De ha az unokák verik fel a házat,
Az csak felvidítja mamákat, papákat.

Bár, ha fogy is a kenyér, ha vékonyodik,
Meg kell becsülni úgy is, ha zsugorodik.
Ha ráncos az a két kéz - még megsimogat.
Ha fáradt is a nézés - még mosolyoghat.

Elfogy a kenyér az utolsó morzsáig,
Eljut az ember is a megbocsátásig.
Ahogy áldást kérünk mindig a kenyérre,
Úgy szálljon áldás az idősek fejére!

Mátészalka, 2005. december 10.


ISTENFÉLŐ SZÍVVEL... A sírnak innenső oldalán száműzetésben élünk - a másik oldalán polgárok vagyunk; ezen az oldalon szolgák - a túlsó oldalon fiak, ezen az oldalon foglyok - a túlsó oldalon szabadok; ezen az oldalon félreállítottak, ismeretlenek - a másikon oldalon nyilvánvaló lesz, hogy Isten fiai vagyunk. (H.W.Beecher)