Vers a gyülekezeti tagok tollából:

Ériné Bornemissza Zsuzsanna:
Öreg templom nagy harangja


1.
Öreg templom nagy harangja
Ugye te is tudod.
Húsz éven át nem hallottam
Szelíd kedves hangod.
2.
Ismerősök vagyunk
Pedig mi egymásnak.
Te hangod és én sóhajom,
Egy faluba szálltak.
3.
Úgy tudom, hogy első szavam
Éppen meghallottad.
És reá válaszolva
A delet kongattad.
4.
Szólott szelíd hangod
Mi annyit jelentett,
Egy szerencsétlen élet,
Éppen most született.
5.
Később szelíd hangod
Szólt keresztelőre.
Te láttad ki tartott
Engem keresztvízre.
6.
Hívott iskolába
Hangod minden reggel,
Betűt vetni tanulni
Sietve gyere el.
7.
Szent ház tetején lakom
Vigyázz el ne feledd.
Gyere nyisd be ajtaját
Vasárnap ezt verted.
8.
Hívtál templomodba
Gyakran el is mentem.
Barna szín padjára
Hullott fájó könnyem.
9.
Mindhiába a sors
Irányító keze.
Kegyetlenségével
Elűzött messzire.
10.
Most hogy a sors ismét
Gondoskodott rólam.
Újra ide terelte,
Fordította utam.
11.
Meghallottam újra
A kedves szelíd hangot,
Szememből a jó érzés
Öröm könnye hullott.
12.
Most már egy faluban
Lakunk mi örökre.
Míg az örök álom
El nem jön szememre.
13.
Öreg harang! Ha eljön
Az utolsó este.
Amelynek számomra
Már nem lesz reggele.
14.
Megpihen a testem
Nem dobál sors keze.
Nem fáj a gyűlölet
A megvetés ereje.
15.
Nem hallom már többet
Kedves szelíd hangod.
Mikor már te nekem,
Utószor kongatod.
16.
Konduljon a szavad
Alázatos csendbe,
Nekem aki voltam
A porszem legkisebbje.

A vers a templomunkról (Füzesgyarmati Református Templom) harangjáról szól. /Szerk. megjegyzés./