Bibliatanulmány a Doktorok Kollégiuma újszövetségi szektiója ülésére; Debrecen, 2005. augusztus 23.

János 7, 37-39.

37 Az ünnep utolsó, nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: -Hogyha valaki szom-jazik, jöjjön énhozzám, és igyék!- 38 Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. 39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.

Tartalmi magyarázat.

Három nagy ünnep volt Izráelben: a páska a kovásztalan kenyerek ünnepével; a pün¬kösd ünnepe, vagy aratási hálaadási ünnep (hetek ünnepe); és lombsátrak ünnepe. Ez utób-bi a mi naptárunk szerint október 15-vel kezdődött. - Minden felnőtt zsidó férfinek kötelező volt a részvétel az ünnepeken, aki Jeruzsálemtől 30 km-es körzeten belül lakott.

1. Az igében felolvasott események a lombsátrak ünnepén történtek. Az ünnep hét napja alatt lombsátrakban laktak. A kunyhó fala ágakból volt, a tetejét szalmával fedték úgy, hogy éjjel láthassák a csillagokat. Mindez emlékeztette őket arra az időre, amikor atyáik otthontalanul vándoroltak a pusztában. Minden évben így ünnepeltek, ahogy azt a IIIMóz 23, 40-43.ban leírva találjuk. - Ilyenkor, az őszi betakarítás után a hálaáldozatukat is elhozták az Úr elé.
Az ünnep arról beszélt az embereknek, hogy munkájukon és annak gyümölcsén túl töb¬bet is kaptak az Istentől: Isten kegyelmét és gondviselését, amely asztalt terített szá¬mukra a pusztában, és vizet is adott a népnek a forrásból. - Isten kiválsztotta népét magá¬nak, szövetséget kötött vele, örömöt ajándékozott szívébe. Élhet ajándékaiból.
Bennünket is erre figyelmeztet az Úr: "Több az élet, a tápláléknál, és a test a ruhá-zatnál.- (Luk 12, 23) - Isten, aki az eledelt és a ruházatot kirendelte, elkészítette nékünk ezt a többet is. Ne elégedjünk meg a kevesebbel: "Ne veszendő eledelért fáradoz¬zatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd néktek.- Ján 6, 27).

Az Ósz-i sátoros ünnep hét napig tartott. Előbb visszafelé tekintettek, Istennek a múltban elvégzett munkájára. Aztán előre néztek, a jövendőbe, várva a megígért Messiást. Az ünneplés a 7. napon érte el a csúcspontját. A főpap vezetésével levonultak a Siloám ta-vához. Az Ézs 12, 3-at idézték: "Örvendezve fogok vizet meríteni a szabadulás forrásá¬ból.- A főpap az aranykorsót tele merítette vízzel, és azt a nép hangos ujjongása és zenélése köz-ben az oltárhoz vitte, és az ezüst csészékbe öntötte. A hallél zsoltárokat énekelték. Em¬lékeztek arra, hogy Isten a pusztában a sziklából vizet fakasztott. Az utolsó nap hétszer is¬mételték meg e jelenetet, emlékezve arra, hogy Jerikót is hétszer kerülték meg, míg falai leomlottak. - Az öröm az ünneplés során ekkor a legmagasabb fokra emelkedett. Azt mondják, nem látott még örömünnepet az, aki nem látta a lombsátor ünnepét.

2. Jézus ekkor szól bele az ünneplésbe. Nem akar ünneprontó lenni. De éppen az ün¬nephez kapcsolódva mondja el, hogy az, akinek jótetteire emlékeznek, akinek eljövetelét várják, az itt van közöttük. Ő a megígért Messiás. Őnélküle kiüresedik a múltra való emlé¬kezés és hiába való lesz a jövőre való figyelés. - Hálát adnak a víz adományáért, amely csillapítja a szomjúságot, és felüdíti a testet. Jézusban még többet kaphatnak: a lelki békes¬séget, az igazi örömet, új életet. -
Ünnepi pillanataink is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nekünk Jézus Krisz¬tusra van szükségünk. Ő itt van, elérhető távolságba érkezett el közénk. Ő volt ott a múl-tunkban, "sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett.- Őreá van szükségünk a jö-vendőben is. - "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék- - hangzik Jézus kiáltása. Nem csak a templomig, ünneplésig kell eljutni, hanem egészen Jézusig kell menni! Egye-dül Jézus tudja megelégíteni szomjúságukat. Az ószövetségi áldozat csak előképe volt az Ö tökéletes áldozatának. Jel volt, amely Őreá mutatott előre. Isten minden földi és mennyei áldását Jézusban adja e világnak. -
De miért kiáltott Jézus? Azért, mert a nép nemcsak szomjas volt, hanem süket is: a Pásztor szólítja a nyáját, ők pedig nem ismerik fel pásztoruk hangját. Füves legelőkre terel-getné, és csendes vizekre vezetné nyáját, ők pedig az állott víznél akarnak maradni. - Jézus kiáltott, mert ez a nép vak is. Mert Ő a megígért messiási jeleket cselekszi: Hiszen "meg-nyitja a vakok szemeit, fölegyenesíti a görnyedezőket,- (Zsolt 146, Ézs 29, 18) de ők nem látják meg e jelekből, hogy kétség nélkül elérkezett hozzánk az Isten Országa; hogy Jézust adta nékünk az Isten üdvösségül és váltságul. - Kiáltani kell Jézusnak, mert a jó hírnek el kell jutni minden szomjazó szívhez, minden vakhoz és sükethez. Ahogyan kiáltásra biztatta az Úr már Ézsaiás prófétát is: "Kiálts, ne sajnáld s torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt!- (Ézs 58, 1)
Amikor Jézust Samária falvaiban nem fogadták be, csendben fogadta a kiutasítást, a hábor-gó tanítványait is csitította: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek.- Luk 9, 55 Igaz volt rá Ézsaiás szava: "Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.- Ézs 42, 2. De amikor az alvó népet kellett felébreszteni, a lelki vakságból látóvá tenni, akkor kész kiálta-ni, ostort fogni.
Jézus kiáltó szava megbotránkozást kelhetett. A hallgatóknak választaniuk kellett, hol kere-sik az üdvösséget: az ün¬neplésben, vagy a jelen lévő Messiásban, Jézusban. - E válasz¬tás előtt áll minden ember: Keressük Őnála boldogságunkat!

3. De hogyan fakadhat fel Jézus személyéből, művéből az élet vizének folyama felénk? - Annak idején a pusztában, a szikla mellett a nép szíve kese¬rűséggel telt meg, mert nem volt mit inniuk. De Isten Mózesnek adta azt a kegyelmet, hogy a sziklára ráütve, abból víz fakadt a szomjas népnek. - Jézus élete, műve is ilyen hatalmas szikla a számunkra. An-nak megnyitására, Jézus gazdagságának megismerésére nem képes emberi elme, akarat, csak a Szentlélek Isten. "Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a Benne hívők fognak kapni.- (39.v.) Jézus szikla, belőle életnek vize árad, ami oltja emésztő szomjunkat. De a Szentlé-lek munkája nélkül nem nyílik meg szemünk előtt e gazdagság, nem részesü¬lünk szomjat oltó áldásaiból. Csak a Lélek tudja azt megnyitni előttünk, és csak a Lélek munkája által részesülhetünk abból.
A Szentlélek munkája által bővizű patakként áradhat reánk Jézus áldása. Az áldás eme bőséges áradásának azonban nagy ára van, amelyet Jézus fizetett meg helyettünk. A kereszten az Ő testéből "vér és víz jött ki- (Ján 19, 34). Megváltónk áldozattá lett értünk, hogy bennünket a megváltás gazdagságában részesíthessen.

4. Sok ember csodálja Jézust, nagyra tartja Őt; csak éppen nem él az élő víz ajándé-kával. Őt nem csodálni kell, hanem élni azzal a kegyelemmel, amit Ő hozott. Ahol Ő munkálkodni kezd, ott megtérés, újjászületés történik, ott a megigazulás és megszentelődés útján halad előre az ember a megdicsőülés felé. - Munkája életünk belsejében kezdődik el, ami aztán kihat külső életvitelünkre is: "élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.- (38. v.)
Az élő víz, a Jézustól nyert áldás, az új életben való járás ereje nem marad belül, az élet mélyén, a Lélek templomában, hanem kiárad onnan, hatalmas bőségben, és élővé formálja a körötte lévő pusztaságot. Ézsaiás így ír erről: "Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyel-ve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.- (Ézs 35, 5-7) Ezékiel próféta is erről ír: a víz templomból kiárad, és mindent termékennyé tesz maga körül (Ez 47). - Aki meglelte élete békességét Jézusnál, az mások boldogságán fog fára-dozni.

Debrecen - Gergelyiugornya, 2005. augusztus 23.

(Nyíri János)
lelkész