Írásomban azt a 15 évet próbálom felidézni, amit a gyülekezetünk megbízásából gondnokságom alatt történt események és munkálatok jelképeznek a Jóisten segítségével.

Miután 1992 februárjában kis gyülekezetünk bizalma alapján gondnokká avatott a gyülekezet, minden olyan gyorsan történt, hogy csak utána ébredtem rá, hogy mire is kért fel a gyülekezet és hogy mit is vállaltam.
Tudni kell, hogy az egyházi dolgokban teljesen tudatlan voltam, és egy elidősödött gyülekezetbe csöppentem, amely minden újtól irtózott. Nt. Göőz Bertalan tiszteletes úr elképzeléseit mind kételyekkel fogadták. Miután ő is egy elfoglalt ember volt, sorra elmaradtak a fontosnál fontosabb dolgok, így a gyülekezeti lelki ápolás és a manuális munkák is. Rá kellett jönnöm, hogy személyemmel is vannak egyik-másik gyülekezeti tagnak fenntartásai. Így először ezeket kellett orvosolni, majd a gyülekezet tagjai között egységet teremteni, ami hála Istennek, ha nehezen is, de meglett.
Évek teltek el, mire rátérhettünk a renoválási munkálatok megbeszélésére, ami újabb félreértéseket, halasztásokat hagyott maga után. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy Göőz tiszteletes úr sokat utazott és így a gyülekezet gondjaira kevés idő jutott. Nagy reménységet fűztünk ahhoz, hogy 1994 márciusában megtörtént Nt. Göőz Bertalan beiktatása, és hogy az után több időt tölt köztünk. Sajnos, nem így történt. A változás váratott magára egészen 2000 nyaráig, ugyanis Göőz nagytiszteletű úr más fontos munkát vállalt, és elhagyta gyülekezeteinket. 2000 februárjában Keszegh Ernővel, az anyagyülekezet akkori gondnokával, jó barátommal karöltve, felkerestük Ft. Erdélyi Géza püspök urat, hogy nevezzen ki gyülekezeteink számára új lelkészt. Kérésünket megértette. Ez idő alatt gyülekezetünk lelkigondozását gyülekezetünk tagja, Illés Judit katechéta végezte. 2000 júniusában megérkezett gyülekezetünkbe Nt. Lévai Attila, fiatal lelkész.
Bemutatkozó istentiszteletén kétségek közt hallgattam beszédét, határozott kijelentéseit. Ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy kellett észrevennem és a gyülekezetnek is, hogy az elhatározott kijelentéseit komolyan gondolja és hajtja végre. Elmozdult a gyülekezeti élet úgy a lelki, mint az anyagi oldalon, pozitív változások lettek. A fiatal lelkész, miután látta kis gyülekezetünk elszántságát, megmozgatott minden követ, hogy segítséget szerezzen kis templomunk igencsak rossz állapotának javításához. A Jóisten segítségével és lelkészünk igyekezetével 2003 márciusában nekiállhattunk templomunk addig csak sejtett javításához.
Még a legmerészebb elgondolásunk sem sejthette, hogy mi minden szorul javításra, kicserélésre. Lehet, hogy lelkészünk maga sem tudta, mi mindent kell újra és újra átgondolni majd, de magabiztos fellépése és magatartása nekünk is erőt és bizalmat adott. Pályázatok halmazával, hivatalok felkeresésével, emberek meggyőzésével, fárasztó munkával és elsősorban a Jóisten segítségével végrehajtottuk azt, amiről korábban álmodni sem mertünk. Másfél éves nehéz munkával és egy lelkes, fiatal, olykor makacs lelkész elszántságával ünnepi istentiszteletet tarthattunk a már felújított templomban 2004 novemberében.
Ez a kis történet is bizonyítéka annak, hogy nem az emberi kor mindig a meghatározója a nagy dolgoknak, mert egy fiatal, tenni akaró személyiség is képes nagy eredmények elérésére.
Többszöri felkérés után sikerült meggyőzni fiatal lelkészünket, hogy vállalja most már, mint megválasztott lelkész gyülekezeteink lelkigondozását.
Bízom benne, hogy nagy segítője tudd lenni az elkövetkezendő években szegény, megtépázott gyülekezeteinknek.
Sorsát és sorsunkat Istenre bízva, tisztelettel:
Balázs Kálmán, kolozsnémai gondnok