A horvátországi reformátusok többsége az ún. Baranyai-háromszög (a Dráva, a Duna és a horvát-magyar határ közötti terület) és Kelet-Szlavónia falvaiban él. Ezen a vidéken hirdették először Isten igéjét a nyugati egyetemekről hazajött reformátoraink, akik közül talán Sztárai Mihály és Szegedi Kis István neve cseng a legismerősebben. Az 1576-ban itt, a hercegszőlősi zsinaton elfogadott, ma egyháztörténeti és irodalmi szempontból is egyaránt értékes kánonok nem csak Baranyában, de a Dunántúlon is hosszú ideig szabályozták az egyházi életet, és biztosították az egyházi élet és oktatás fennmaradását a török hódoltság ideje alatt. Később egészen 1920-ig gyülekezeteink a Dunamelléki Egyházkerülethez tartoztak, majd Trianon után 10 évvel alakulhatott csak meg törvényes keretek között a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház. A délszláv háború alatt tovább darabolódott a délvidéki reformátusság, s 1993-ban szerveződtek jogilag önálló egyháztestté a Horvátország területén élő gyülekezetek. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház ma mintegy 2000 tagot számlál.