Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Az egyházfegyelem

Az elmúlt évben gyülekezetünk elöljáró testülete, gondnokok és presbiterek a lelkipásztorok irányításával havonként egyszer presbiteri bibliaórákat tartottak. Az elmúlt esztendő témája az egyházfegyelem volt. Ahol az Isten Igéje elegyítetlenül hirdettetik, ott helye van a fegyelmezésnek is. A bibliaórákra visszaemlékezve számol be Maneszes Márton presbiter atyánkfia.

Meggyőződésem, és talán kevesen vannak, akik ellentmondanak annak a kijelentésnek: megkeményedett és hitehagyott világot élünk. Nincs embertelenebb világ az Istentől elhagyott világnál. E korban szüksége van az egyháznak arra, hogy az egyházfegyelem krisztusi tanításához visszatérjen.
Az egyház ma belső erkölcsi krízisben szenved. Ilyen körülmények között az egyházfegyelem nagyon fontos, mert a Példabeszédek könyve is tanítja, hogy „minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de aki a lelket vizsgálja, az Úr az.” Anániás és Safira története is arra tanít, hogy az Úrnak szentelt adományt szeretetben és igazságban oda kell szentelni, mert ha nem, megcsaljuk a Szentlelket és annak szomorú vége lesz.
Az egyházfegyelem módozatai között a szelídtől az egészen szigorúig több változatot találunk, amelyeket már az ősegyház gyülekezetiben is gyakoroltak. Intés – meggyőzés, négyszemközt vagy nyilvánosan, feddés, dorgálás, elítélés és kiközösítés. Az egyházfegyelem szigorú gyakorlása azonban megoszthatja a gyülekezetet. Igen, megoszthatja, de a Szentírás következetes prédikálása is hasonlóképpen megoszthatja. A legfontosabb az, hogy inkább az Igének engedelmeskedjünk, minthogy saját kényelmünkért és előnyeinkért fáradozzunk.
Legyünk olyan Istenben bízó egyháztagok, akik eleget akarunk tenni Jézus Krisztus törvényének: szeressük egymást úgy, ahogy Ő, Jézus szeretett minket. Zárom e pár sort a 474. Ének soraival:
„Siessetek hamar lejár
kegyelme már régóta vár,
ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt.” Ámen.








Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".
  • 2018. október 10., szerda

    „Van küldetésünk, missziónk, és nem félünk a világtól" – Földváryné Kiss Réka történész, professzor előadása a Lónyay történetéről.
  • 2018. október 10., szerda

    A Missziói Iroda a Missziói Bizottság támogatásával lelkigyakorlatra hívja a református lelkészeket.