Nyomtat Elküld Olvasási nézet

„Nekünk kell reájuk gondolnunk...”

Beszélgetés Szabó Marikával

– Kérjük, mutatkozzon be, mutassa be családját!
– Visai születésű vagyok. 1974-ben kerültem Kolozsvárra, az Élelmiszeripari Szaklíceumba, majd ugyanitt végeztem el a mesteriskolát. Férjem széki, két leányunk van: Izabella, elsőéves a matematika-informatika szakon (Babes-Bolyai), Kinga pedig a Báthory István Elméleti Líceum 7. osztályos diákja, gyülekezetünkben pedig konfirmációjára készül (az elsőéves csoportban). 1986-tól vagyunk a Tóvidéki gyülekezet tagjai, akkor költöztünk a Marasti negyedbe.
– Úgy tudjuk, vezető beosztásban dolgozik. Hogyan sikerül Krisztus parancsának engedni, hogy tudniillik aki közöttetek nagy, mások szolgája legyen?
– Mint Paniro (péksüteményes üzlet) egység vezetője, gyakran tapasztalom, hogy a beosztottak közötti feszültségek megoldása, kezelése meghaladnak. Még ha a türelmemet el is vesztem, egyáltalán nem szeretném azt az általános gyakorlatot alkalmazni, miszerint a főnök fenyegetéssel, kiabálással, káromkodással próbálja a rendet helyreállítani.
Számomra az erőtartalékaim feltöltődését jelentik a vasárnapi istentiszteletek. Szükségét érzem, hogy jelen legyek a gyülekezetben családommal együtt, és ezt akkor is gyakoroljuk, ha a vasárnapi ebéd rovására megy! (Nem mindig tudom elkészíteni az ebédet a vasárnapot megelőző napon). A szolgálat a szeretettel kapcsolatos, és ezt kérnem kell, hogy Isten ajándékozzon meg vele.
– A gyülekezet karácsonyi adakozásairól (a finom kalácsokról) is ismerheti Marikát. Milyen elgondolásból gyakorolja, milyen áldását tapasztalta, és hogyan buzdítana másokat is az adakozásra?
– Szóra sem érdemes, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Az Isten iránti hála, úgy gondolom, hogy ilyen formában is meg kell hogy mutatkozzon. Idős, tehetetlen gyülekezeti tagjaink vannak, akik nem tudnak a gyülekezetben velünk együtt ünnepeli, nekünk kell reájuk gondolnunk konkrét formában, és én ezt ilyen módon kívántam gyakorolni. Egyszerűen örülök, hogy ezt tehettem, és másokat is buzdítanék arra, hogy tapasztalják meg azt az örömöt, mely az adásból származik: „jobb adni,mint kapni.”







Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".
  • 2018. október 10., szerda

    „Van küldetésünk, missziónk, és nem félünk a világtól" – Földváryné Kiss Réka történész, professzor előadása a Lónyay történetéről.
  • 2018. október 10., szerda

    A Missziói Iroda a Missziói Bizottság támogatásával lelkigyakorlatra hívja a református lelkészeket.