Ma, amikor annyiféle közösség létezik, és nem feltétlenül egyházi vagy lelki közösségek, ma, amikor annyi közösség felbomlik, megszűnik, vajon melyek azok az összetartó, vagy éppenséggel széthúzó erők, amelyek működtetni, vagy értelmetlenné tudnak tenni egy közösséget?
Most azon gondolkodom, mi az, ami gyülekezeti ifjúságunkat összetartja.
Vannak közösségek, amelyeket múltbeli emlékek tartanak össze. Vannak közösségek, amelyeket különb érdekek működtetnek, olyanok, amelyeket valamilyen szellemi erő tesz értelmessé, de vannak lelki közösségek is.
A mi közösségünk, tudom, hogy ilyen lelki közösség, amelyet Isten Lelke tart össze, az Ő gondviselése működtet és kegyelme ad értelmet neki. Nekünk vannak emlékeink: felejthetetlen nyári táborok, gyülekezeti fellépések, sportösszejövetelek, olyan alkalmak, amelyek egy testté, Krisztus testévé kovácsoltak minket. Ifinknek is vannak érdekei, szent es önzetlen érdekek, amelyek által másokat is megnyerni kívánunk Krisztus ügyének, ezáltal növelve közösségünket. Alkalmainkat mindig ugyanaz a szellemi erő járja át, a Szent Szellem bölcsessége, amely által csodák válnak számunkra
érthetőve vagy sokszor addig magától értetődő dolgok kérdésessé. Így, ebben az állandó próbálkozásban, a komoly igeolvasás és a felszabadult hitgyakorlás jegyében próbálunk munkálkodni, mert nincs nagyobb öröm annál, amikor lélekben együtt készülhetünk húsvét szent ünnepére, Jézus feltámadására, de mindig úgy, hogy másoknak is örömet szerezzünk.
Az ifjúság nevében kívánom gyülekezetünknek, hogy épüljünk igazi lelki közösséggé, hogy ez a feltámadás ünnepe legyen mindannyiunk számára.

Kovács Tibor