Bizonyságtételek

Az Úr hangja ma is megszólít

Az elmúlt időben nagyon tele volt a szívem félelemmel és keserűséggel. Nem igazán tudtam bízni abban, hogy jöhet még valami jó az életemben. Barátnőmmel beszélgettem, és ő keményen megfeddett dolgaimmal kapcsolatban. Bűnbánatot tartottam, de itt nem ért véget a történet.

Az Atya trónusa elé borultam és kérdeztem, hogy hol vannak még bűnök az életemben, mert szeretnék alázatban Ő elé járulni. - Az én drága testvéreim ekkor már több hete imádkoztak értem négyen, és a gyülekezetem is, hogy helyre álljon lelki egészségem. - Ahogy ott térdeltem az Atya előtt, különös érintést kaptam. Ezután felálltam és szívből elkezdtem énekelni, ujjongani és táncolni előtte. Az volt a szívemben, hogy ki kell lépnem az életbe hittel, hogy Isten kiemelhessen állapotomból.

Az igazi változás akkor kezdődött, amikor augusztus 5-én az Atya megszólított és azt mondta, hogy mától vége a bánatnak, búskomorságnak és a gyötrődésnek. Az ezután következő hetekben teljesen máshogy kezdtem el imádkozni: újra szenvedéllyel, tűzzel és hittel. A Szentlélek betöltött túlcsorduló módon, és már biztonságban éreztem magam. Nem féltem, azt éreztem, hogy leemel Isten minden terhet rólam, reménységgel telik meg a szívem. Az Úr előtt kedvessé vált áldozatom, mert azt mondta, hogy alamizsnáim eljutottak Hozzá, és az imáimat meghallgatta. A szemem felnyílt az igazságra. Mintha csak egy szemellenző hullt volna le rólam, azt tapasztaltam, hogy egyre csak nő bennem az éhség Isten igéjére.

Az Atya teljesen átformálta látásmódom, gondolkodásom és a szívem. Azt hiszem, más emberré lettem. Hitem, ajándékaim és talentumaim is teljes egészében visszanyertem. Az Úré minden dicsőség! Az összes imádságot köszönöm. Köszönöm, s mindazt, amit értem tettetek.

Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy soha ne adjuk fel a harcot egymásért, szeretteinkért és a gyülekezetért. A következő igével zárom bizonyságtételem:

"És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek."

Az Úr szeretetével:  Balogh Mónika

--------------------------------------------------

„Minden gondotokat Őreá vessétek...!"

A hit szempontjából érintetlen testvéremet - költözésekor - egy hétre otthonunkba fogadtuk. Mint minden reggel, így a nálunk töltött napjaiban is, hálaadással vettem kezembe a Bibliámat előtte is. Testvérem kávézgatás közben csak nézte, mi is az első reggeli teendőm, de eleinte nem szólt semmit.

A következő napon folytattam az Ige olvasását. Ekkor már megkért, hogy olvassam hangosan. Én örömmel tettem eleget kérésének. A harmadik napon már együtt mondtuk az Úrtól tanult imát. Így telt el a hét, amelynek minden napját hálaadással fejeztük be. Időközben megértette, hogy Isten NAPONTA bebizonyítja jelenlétét életünkben, amiért NAPONTA hálával tartozunk Neki.

Elköltözködéskor nem esett az eső, az ügyintézők pedig igen kedvesek voltak velünk. Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy együtt imádkozhattam a testvéremmel, és kértem őt, hogy új lakhelyén látogassa a gyülekezeti összejöveteleket és az istentiszteletet. - „Az Úr az igazak lakóhelyét megáldja" (Péld 3,33).

Kaizer Györgyné (Jobbágyi)

---------------------------------------------------

A morzsa

Szombaton arról hallottunk a gyülekezetben, hogy fontos a bőségesen terített lelki asztalunkról egy-egy morzsát adnunk az éhezőknek (Luk 16,21). Ezúttal én kaptam "morzsát".

Húsz éve, hogy megtértem a hatvani református templomban. Azonban évek óta nem jártam már az alkalmakra. Nagyon leterhelt lettem, sem energiám, sem kedvem nem volt ahhoz, hogy templomba járjak.

Sajnos, tavaly novemberben elváltam és nehéz időszak következett. Nagyon el voltam keseredve.

Vasúti jegypénztárban dolgozom. Egy alkalommal egy utas a pénz mellé egy kártyát is tett, amire egy ige volt írva: "Akik az Urat szeretik, azoknak minden a javukra válik" (Rm 8,28). Nagyon elgondolkoztatott ez az ige, és újra elővettem a Bibliát. Újra kezdtem bízni, és remélni, hogy Isten a rosszat is jóra tudja fordítani az életemben. Visszatértem a hívő életemhez, és azóta megint járok a gyülekezetbe is.

Lukács Erzsébet (Boldog)

----------------------------------------------------

Az ellenőrzés és Isten Országa

Egy idősek szociális otthonában dolgozom. Nemrégiben ismét a munkámat ellenőrizték, amire mostanában elég gyakran kerül sor.  Az eddigiek folyamán mindig mindent rendben találtak, így soha nem kellett különösebben aggódnom. Nem árt azonban résen lenni! Ilyenkor mindig mindent átnézek, ki tudja, hátha valami még sincs rendben. Ki is derült, hogy egy fontos dokumentum hiányzik, amit mihamarább pótolnom kellett. Egy egyszerű közérzetet felmérő kérdőívről volt szó. El is készítettem mind a húsz emberrel, és örömmel tapasztaltam, hogy a megkérdezettek közül heten fokozottan érdeklődtek a Szentírás iránt. Megint csak bebizonyosodott, hogy Isten mindenhol ott van, és amikor nem gondoljuk, akkor is a segítségünkre siet. Most hetente a „revízió" gyümölcseként, „hivatalos keretek között" közösségi felolvasást tartok hét idős testvérnek, János evangéliumából.

Rákóczi Ferenc Lőrinciből

-----------------------------------------------------

Ron és Jeannie

Ugye nem kell bemutatni Ron Seck michigeni tiszteletes urat? A nyár folyamán már második alkalommal láttuk vendégül Jobbágyiban. Korábban egy bibliaórán találkoztunk vele, most azonban elhozta feleségét, Jeannie-t  is. Tolmácsolta gyülekezetük tagjainak üdvözletét, megemlítette: többen szerettek volna elbújni úti poggyászukban, és eljutni hozzánk. Mint mondta, olyan sok kellemes emlékkel érkezett vissza az első látogatása után, hogy mindenkit kíváncsivá tett, milyenek is vagyunk a valóságban.

Augusztus 9-én istentisztelet alkalmával fogadtuk Ront és Jeannie-t az új gyülekezeti házunkban. Csényi György tiszteletes úr igehirdetése után következett Ron tiszteletes úr „előadása". Azért mondjuk, hogy előadása, mert olyan erőteljes gesztikulációval adta elő mondandóját, hogy szinte olyan színházban érezhettük magunkat, ahol egy egyszemélyes dráma került színre. Csak néhány kifejezést ismertünk angolul, mégis majdnem mindent megértettünk, mielőtt még Pádár Zoltán tolmácsolta volna. Ron tiszteletes úr példabeszédében hétköznapi események említésével szólt a szeretetről, az imáról, az Istennel való találkozásról, a hitvesi szeretetről, a célok kitűzéséről és a munkánkról.

Az istentisztelet után a vendégek megcsodálták az épület fagerendás mennyezetét és vályogból épített falait. Tetszettek nekik további felújítási terveink is. Örömünkre, szívesen fogadták a felszolgált üdítőket és süteményeket. Lelki felüdülés volt számunkra a látogatás.

Köszönjük Pádár Zoltán teológushallgatónk tolmácsolását és koordinációs munkáját. Felesége, Juditka személyében nagyon kedves segítőnkre találtunk.

„MariVica" Jobbágyiból