,,Évfordulónkra”

Három évvel ezelőtt kezdődött minden. Megvolt mindenem, ami ebben a világban számít: párkapcsolat, munkahely, sikerek, barátok, szórakozás! Legbelül mégis sokszor éreztem, hogy valami hiányzik!

Sokszor voltam türelmetlen, elégedetlen, s ilyenkor az érzelmeim uralkodtak felettem, aminek az eredménye sokszor negatív hatással volt környezetemre, kapcsolataimra.

Eljött a Húsvét, amikor a hagyományokhoz illően elmentünk édesanyámmal az ünnepi istentiszteletre, hiszen gyermekkorom óta a hatvani Református Gyülekezethez tartoztam.

De ez más volt, mint az eddigi években. Lelkipásztorunk prédikációja a Húsvét üzenetéről a szívem közepébe hatolt. Isten megszólított, tudtam, ez a történet rólam is szól! Éreztem, hogy itt a helyem! Innentől kezdve olthatatlan vágyat éreztem, hogy minden istentiszteleten ott legyek és gyarapodjon a tudásom! Így is lett. Nekem a hét nem a hétfővel kezdődött, hanem a vasárnappal. Erőt adott az előttem álló hét feladataihoz, egyre több mindenre kaptam választ. A környezetemben élők is észrevették a változást, mert ez szembetűnő volt!

Egy idő után, már a szombati istentiszteletre is elkezdtem járni, hiszen csodálatos volt a változás, ami a személyiségemben és az életemben bekövetkezett. Nem akartam lemaradni egy igehirdetésről sem! Elkezdtem rendszeresen olvasni a Bibliát, melyet még gyermekként vettem konfirmációm előtt, és mindeddig csak a polcon volt a helye. Az igehirdetéseket hallgatva egyre közelebb kerültem Isten üzeneteihez, tervének megértéséhez! Követtem a tanításokban elhangzottakat, mert tetszeni akartam Istennek, és szerettem volna közelebb kerülni hozzá. Vonzott az a tény, hogy Ő mindenkit szeret, és mindenben tud segíteni!

Így teltek a hónapok, mialatt életem központjává vált Isten keresése! Ezalatt azonban élt bennem egy kérdés, melyre még nem tudtam választ adni: Mit jelent az, hogy Jézus ma is él? És hogyan lehet Őt befogadni a szívünkbe úgy, hogy életünk vezetője legyen?   Ebben a kérdésben nehezen jutottam előre. Végre megértettem, hogy csakis Isten segíthet abban is, hogy megismerhessem az Ő Fiát. Elkezdtem imádkozni ezért is, s egyre többet tanulmányoztam az Újszövetséget. Éreztem a szívemben, hogy Isten vezet. Napról-napra bölcsebbé tett az igéken keresztül.

Imáimra álommal válaszolt: a gyülekezetben ültem a párommal, és míg mások a szószék felé igyekeztek - ahonnan fény ragyogott - csak mi ültünk, pedig szerettem volna odatartozni én is. Pontosan megértettem az álmot. Isten azt akarta megmutatni, hogy döntést kell hoznom: hova akarok tartozni?! Így vezetett el 2011 Húsvétjáig, amikor a nagypénteki igehirdetés az 51. zsoltárról szólt. Ez a zsoltár a bűnbánatról és megújulásról szól. Könnyek között hallgattam végig, miközben az ige a saját bűnvallásommá vált a szívemben! Harmadnap, Húsvét  reggel a következő igét kaptam: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." (Jelenések könyve 3,19-22). Az egész lényemmel tudtam, hogy ez az újjászületésem napja. Így indultam az istentiszteletre, ahol az úrvacsora alatt felragyogott nekem is Jézus. Választ kaptam arra, ami eddig kérdés volt: megértettem, hogy Jézus mit tett értem!

Azóta is szeret! Életem legjobb döntése volt, hogy mellette döntöttem, tehát Neki adhattam az életem!

Kívánom, hogy ez a Húsvét a Te döntésed ünnepe legyen!

,,Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek" ApCsel 3, 19-20).

Nagy Zsuzsanna