Kelj fel és járj!

Évek óta már Hatvanban szolgáltunk. Nehéz pontosan megmondani okát, de időnként csípő ízületeim annyira begyulladtak, hogy alig tudtam járni. Sokat imádkoztunk gyógyulásért, hogy elviselhetőbb legyen a fájdalom.

A gyulladásos időszakokban a reggeli felkelés volt a legnehezebb.  Előbb finoman be kellett „járatnom" ízületeimet, s csak utána tudtam felkelni.

Mintegy 15 évvel ezelőtt egy éjszaka álmot láttam. Méghozzá két bibliai álmot is egymás után. Az első álom a betesdai 38 éves betegről szólt. Emberünk béna volt, de Jézus meglátogatta nyomorúságában. Ezt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj" (Jn 5,1-15). Hajnaltájban egy másik álmot is kaptam. Péter és János a jeruzsálemi templomba igyekeztek, ahol egy sánta koldus tartoztatta fel őket az Ékes-kapuban. Az apostolok kérték, hogy nézzen rájuk, majd amikor Péter a beteg kezét megfogva felemelte, ezt mondta neki: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!". Erre annak lába megerősödött, felugrott, talpra állt és járt, sőt ugrándozva dicsőítette Istent (ApCsel 3,1-10).

Amikor felébredtem az álomból, biztos voltam abban, hogy Jézus látogatott meg hajnalban, s most hinnem kell szavának. Vállaltam azt, amit már régen nem mertem megtenni: határozottan, minden „bejáratás nélkül", felugrottam az ágyból. Megdöbbenve érzékeltem, hogy többé egyáltalán nem fájt a lábam. Tudom, hogy ott és akkor Isten csodáját éltem át, s azóta is gyógyult vagyok.

Isten érthetetlen szeretetéből néha testileg is gyógyít, mert meg akarja mutatni irgalmát és Jézus feltámadásának erejét így is rajtunk. A feltámadáskor majd minden üdvözült hívő személy meg fog gyógyulni. Akkor majd új testet kapunk. Akkor olyanok leszünk, mint Ő.

Dr. Tatai István