Gyémánt-Gyurma II.

Előjött a „miért pont én" érzés és megkérdőjeleződött bennem az isteni szeretet.

A „...teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz."/Zsidó levél 12.27-29./

A miértekre pedig nem mindig kapunk választ, jóllehet folyton kutatjuk (a mi esetünkben: fertőzés, genetikai ok). Szinte mindenki ezt kérdezi tőlünk először... Mert ha van ok, akkor van mire kenni, hibáztatni valakit, vagy valamit. (Egyébként erre a mai napig nincs válaszunk, pedig nagyon kutattuk. De nem is ez a lényeg.)

Ha Isten nem ad választ a miértjeinkre, azt azért teszi, hogy felfedje az Ő nagyságát életünkben.

„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?" /Római levél 9: 20-21./ Úgy éreztem, hogy Isten jó erősen összegyúrta azt, ami addig voltam, és valami mást akar kihozni belőlem.

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." /Jeremiás 29: 11-13./ Ez az ige tartotta bennem az életet: „békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek". /Jeremiás 29: 11./

A titok Istenben van elrejtve.

Az első időszakomban kedvenc olvasmányom volt, a keresztre feszítésen kívül, Jób könyve. (Depi a köbön, amit más nehéz helyzetbe került embertől is hallottam.) Jób története megdöbbent, ahogy a Sátán megpróbált egy istenfélő, igaz embert.

Na de miért hagyja ezt Isten?

Azt gondolom, hogy a világ legnehezebb terhe, amikor valakinek a gyerekével történik valami rossz, és lát egy csöpp gyermeket szenvedni. Az rendben van, hogy nem büntetés, „csak" próba, no de mégis miért (?). Az ember ilyenkor hajlamos elmerülni saját fájdalomban, hogy a világon neki van a legnagyobb terhe. Csak ül és sajnálja az egész elveszett életét, javait, megbánja, hogy megszületett, sokszor vádaskodik, hogy inkább meghalna.

Igen ám, de Jób története meglepő fordulattal végződik. Az Úr megszólalt a viharban és számon kérte Jóbot, majd megkérte, hogy oktassa Őt. Hiszen hol volt, amikor a mindenséget teremtette, a világosságtól a vadállatokig. Oktassa Jób az Urat, hogyan működik a teremtett világ. A történetben Jób fölismerte törékeny emberi természetét „és ezt mondta az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. /Jób 42:1-6./

Jób barátai nem tudták megfejteni barátjuk szenvedéseinek okát, de Jób felismerte Isten nagyságát, hogy minden az Ő kezében van, még hajunk szálait is számon tartja, a mindenség Ura. Isten leradírozhatta volna Jóbot a létezés mezsgyéjéről, mégis lehajolt hozzá, és megértette vele nagyságát. Sőt ahelyett, hogy haragjában megemésztette volna, Jób bűnvallása után, megáldotta életét és többszörösen visszaadta neki mindazt, amije volt.

Fontos üzenet ebben a történetben, hogy Jób nem büntetés áldozata lett, hanem a Sátán kérte el, hogy hitét megpróbálja. Jóbról ma azt mondanánk, hogy depressziós lett, akinek nem voltak jó tanácsadói. Számon kérte Istent, aki nem eltiporta, hanem megtartotta, és lázadása miatti bűnbánata után, gazdagon megáldotta. „...legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."/I. Péter 5:5./

Jézus ígéretet tett Péter tanítványának, mielőtt még megtagadta volna: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." /Lukács 22:31-32./      (Péter lesz az az apostol, aki pünkösd után hirdeti az evangéliumot, akinek igehirdetésére tömegek válnak Jézus követőjévé.)

Micsoda ígéret ez! Jézus látta, hogy mi vár ránk, ezért imádkozik ma is értünk! Mert Jézus jól tudja, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." /I.Péter 5:8./ „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni." /I. Korinthus 10:12-13./

Fontos látni, belátni, hogy mi apró részei vagyunk egy nagy történetnek. Így én az isteni rendnek csak az egyik szereplője, és nem a főszereplője vagyok. Isten az, aki az egészet szemmel tartja.

Ha az ember képes saját magát távolról nézni, és fölfelé tekinteni, akkor észreveszi, hogy mások is ott vannak körülötte. Sőt még azt is meglátja, hogy másnak is van bőven nehézsége. Ha fölfedezi a másik ember életében a nagyobb terhet, még hálás is tud lenni azért, hogy az ő terhe csak éppen akkora, amekkora.  Ehhez azonban idő kell. Nekem sok idő kellett.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket."/II. Korinthus 1:3-4./

(A novellát Kiss Virág képe illusztrálja.)

Imatéma:
1. A gyermek testi-lelki egészségéért.
2. Adjunk hálát szülei gondoskodó szeretetéért.
3. Az orvosi segítségnyújtás hatékonyságáért.