Palesztínai nyár

Az Úr az én pásztorom,
Nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
Csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
Nem félek semmi bajtól,
Mert te velem vagy:
Vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem
Ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
Csordultig van poharam.
Bizony jóságod és szereteted kísér
Életem minden napján,
És az Úr házában lakom

A nagykapun túl néhány gyapjas bubifrizurás bárány követi pásztorát. Az első reggeli napsugárban, a pásztor nap mint nap vezeti nyáját, a kapun túl, hogy elérjék a legelőt. A megszokottól ellentétesen, a pásztor ma nem tér haza. Nem fog ágyban pihenni, és a bárányok sem alszanak a bekerített legelőn. A pásztor, ma távoli vidékre viszi bárányait, a hegyek felé vezeti nyáját.
Nincs más választása. A nyáj már tavasszal kopaszra legelte a legelőt, új területet kell keresnie. Könyörület, kívánság és boldogulás vezeti, a hegynek arra az oldalára, ahol bőségesen terem a fű. A pásztor sokszor hetekre eltűnik bárányaival, talán még hónapokra is. Az ősz beálltáig marad távol, amíg elérhető a fű és elviselhető a fagy.
Nem minden pásztor teszi meg ezt a nagy utat, mert az utazás hosszú, és az ösvény veszélyes. Mérgező növények fertőzhetik, sőt vadállatok támadhatják meg a nyájat. Az úton szűk járatok és mély völgyek vannak, ezért előfordul, hogy a pásztorok inkább a kopár legelők biztonságát választják.
Nem így a jó pásztor, aki ismeri az utat, mert már sokszor megpróbálta. Botjával és vesszejével néha oldalba böki nyáját, máskor védelmezi, vagy vezeti őket, el egészen a hegyekig.

Dávid, minden évben, zarándokolt, hiszen ő is pásztor volt, mielőtt Izrael királya lett. A zsoltár szerint, ami a Szentírás egyik legszebb mondata, így motiválta magát: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsoltárok 23: 4).
Jó Pásztorunk úgy bánik velünk, ahogy a pásztor nyájával. Ha elfogy a legelő, Isten magasabb helyre visz, a kapun és a hegyeken túl, ahol dúsak a legelők.
Jó Pásztorunk egy napon minket is elvezet a hegyeken túlra, az Ő házába, a halál árnyékának völgyébe. Ámen

(A bizonyságtétel a Lélekkvarc írójának és szerkesztőjének személyes hitvallása Max Lucado, 2002 Safe in the Sheperd’s Arm c. könyve alapján.)