Pünkösd

Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe. Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon kapott helyet a naptárban. Így a húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.
A pünkösd a keresztyén világban fontos ünnep. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének. Keresztény tartalmáról Lukács evangélista tudósít az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvének második fejezetében, mely bibliai könyv bizonyságot tesz a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről, ami szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelent meg az apostoloknak. A Szentírás tanúsága szerint erő töltötte el őket a magasságból, mely arra hatalmazta fel a tanítványokat, hogy nyilvánosan tegyenek tanúságot Jézus Krisztusról, majd ezek a bátor hitvallók megkereszteltek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel vette kezdetét az egyház történelme, így a pünkösdöt az anyaszentegyház születésnapjaként tartjuk számon.
A pünkösdi esemény csodájában benne van tehát mindaz, amiről Jézus Nikodémusnak beszélt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába (János 3: 5). Itt hangzik el a pünkösd legitimitása, alátámasztva azt a missziói parancsot, amit az Úr Jézus mennybemenetele előtt mondott tanítványainak: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében (Máté 28: 19). Jézus azt kérte tanítványaitól, hogy kereszteljenek és gyarapítsák az Isten országát. Csakhogy a mások általi bizonyságtétel és a víz általi keresztség nem vezet el az Isten országának titkához. „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint a Lélek dolgaival. A test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség” (Róma 8: 5-6).

Pál azt mondja, amit Jézus mondott Nikodémusnak, hogy a Krisztus követésének alapja, az újjászületés csodája. Ez az újjászületés, az Isten Lelkének kitöltekezésével, vagyis a pünkösd ünnepével vált mindenki számára elérhetővé abban az ünnepi órában, amikor a tanítványok közös hittel és egy akarattal dicsérték az Istent. A megnevezett ünnepi órában Péter bizonyságtételére megkereszteltek háromezer embert, jóllehet Péter beszéde semmilyen retorikai szempont szerint nem volt kiváló. Péter beszéde egyedi és bátor volt, melyet a kiáradt Szentlélek legitimizált, aminek elmondása után a római hatalom bosszújának rettenetében élő emberek, fel merték vállalni hitük bizonyságát. Ahogy Pál mondja a Római levélben: „ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (Róma 8: 13-14). Nos, Istennek Lelke vezérelte ott és akkor, a csoda szent pillanatában Péter apostolt és a mintegy háromezer lélek életét. Ami a hit általi megerősítés és a bátor kiállás mellett, perzselően hatott az emberek szívére, akik közös hittel és egy akarattal dicsérték az Istent, és abban az órában gyülekezetté váltak.
Istennek Lelke ma is vezet bennünket. Hiszen mi is komolyan vesszük az Úr Jézus Krisztus missziói parancsát. Vállaljuk a keresztséget, imádkozunk és szolgáljuk a ránk bízottakat, végezzük a misszió áldott ajándékát. Vajon imádkozunk-e eleget újjászületésért? Azért a Lélek általi megerősítésért, ami felhatalmaz a Krisztus ügyének hiteles szolgálatára. Vettünk-e Szentlelket? – kérdezhetnénk, hiszen maga a feltámadt Jézus lehelt rá tanítványaira és mondta nekik: „Vegyetek Szentlelket!" (János 20: 22). És közben el is bizonytalanodunk, mielőtt választ adnánk, mert pontosan nem is értjük, mit jelent Szentlelket venni.
Megkereszteltek minket, még ifjú korunkban konfirmáltunk, úrvacsorával rendszeresen élünk, imádkozunk és szolgálunk, mégsem értjük mit jelent venni Szentlelket. Bizony, amikor részt vállalunk Isten országának építésében, tesszük a dolgunkat a mindennapi életben, akkor nem mindegy, hogy milyen lélek lakozik bennünk. Nem mindegy, hogy eljutunk-e az evangéliumig, Isten földig hajló szeretetének bizonyítékával. Nem mindegy, hogy hogyan éljük meg Istennek testet öltött szeretetét. Mert úgy vagyunk, hogy minden akaratunk, jó szándékunk és igyekezetünk ellenére, mégis előfordulhat, hogy nem elég a mi életünk szolgálata. Pedig mi mindent megtettünk! – gondoljuk sokszor. Sőt, értetlenek vagyunk, miért nem úgy, nem azzal az eszközkészlettel, nem olyan eredménnyel, vált nyilvánvalóvá az Isten szeretete kezeink munkájában. Bizony Isten országában van olyan, hogy a minden mégis kevés, és amiről azt gondoljuk, hogy nem elég, arról később kiderül, hogy tetszett az Istennek megáldani és engedni, megteremni a sokszorosát.
Azzal válunk Isten fiaivá, ha folyamatosan könyörgünk a Lélek ajándékáért, ha nemcsak, tervezünk, szeretünk, imádkozunk és szolgálunk, hanem közben teljes odaadással könyörgünk életünk Istenben való megformázásáért. Imádsággal kérjük Istennek Szentlelkét, hogy áradjon ki életünkre, elevenítsen meg minket szívünkben és gondolatainkban, hogy Isten ügyének odaszánt emberek, felelős gondolkodású hitvallók lehessünk, amihez szükséges a Szentlélektől való újjászületés. Elhagyni a bűnben, emberi gyengeségben és hatalom által részeggé tett óemberi életünket és felölteni az új ember Krisztusban megnyert arcát, „Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk” (Róma 6: 7-8). Krisztussal együtt élni a legtisztább és legszentebb élet, amikor a kimondott szó és a szolgáló élet ugyanazzal a jelentéssel bír. Szentlélek által újjászületni azt jelenti, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis értjük egymás szavát, hiszünk az Úristen cselekvő szeretetében. Milyen nagy szükség lenne a közös akaratban érlelt hitvalló életek cselekedeteire! Nos, ezt a lelkiséget és ennél sokkal többet, közösséget, anyaszentegyházat, adott az első pünkösd ünnepe.
Ezzel a lelki közösséggel meggazdagodva töltsük be a Krisztus törvényét életünkben, és gondoljunk így az ünnep örömének szent áhítatában saját gyülekezetünkre, családunkra, szeretteinkre, hiszen valamennyien azzal a bizonyságtétellel veszünk részt a misszióban, hogy bizonyságot tegyünk az Úr Jézus Krisztusban elkészített megváltás és új élet öröméről. Ehhez az igazi örömhöz kívánok minden kedves testvéremnek Isten Lelke által megélt újjászületett életet!