Azt hiszem többünk nevében állíthatom, hogy egy nagyszerű előadásnak lehettünk részesei október 13-án 17.00-kor a gyülekezeti teremben. Közel tizenkét év kihagyás után újra körünkben láthattuk Sipos Gyöngyvért, akit elkísért sváb származású férje, Ede Luz is. Négy évet töltöttek Ecuadorban, most egy évre jöttek haza, itthon több helyen örömmel számolnak be Isten általuk végzett munkájáról.

Számomra különösen kedves volt a találkozás velük, mivel én egy régi nyári gyerekhéten ismertem meg Gyöngyvért és hatására szántam rá magam az Úrral való kapcsolat kialakítására.
Gyöngyvér elvégzett a Németországi Liebenzellben egy négyéves bibliaiskolát és férjével együtt a Liebenzelli Misszió keretein belül vállalták a munkát választott országukban, Ecuadorban. Pár hónap alatt elsajátították a spanyol nyelvet, és egy házi bibliaolvasói körből végül négy évi tervszerű kemény munka után egy több, mint száz főt számláló gyülekezetet sikerült létrehozniuk.
Egyik céljuk az amúgy igen vallásos társadalmon belül az ottani kissé dogmatikus, néha talán félrevezető egyház mellett a másra vágyóknak egy új lehetőséget is kínálni Jézus és az élő ige megismerésére. Nagy hangsúlyt fektettek a vezetőképzésre, így a gyülekezet távozásuk után is megáll a lábán. Mindenki megtalálhatta a számára testreszabott feladatot (beteglátogatás, gyerekfelügyelet, asszonyok sütése-főzése gyülekezeti alkalmakra, gyülekezeti zenekar, alkalmak megszervezése stb.)
Egy érdekes, modern technikával készült, sok képpel és zenével aláfestett színes beszámolót láthattunk erről a sokarcú, életvidám népről, az ottani nehézségekről, és hogy hogyan sikerült az akadályokon túllépniük.
Az előadók kedves, néha egyfajta iróniával átszőtt beszámolója, miként küzdötték le a megpróbáltatásokat, és hogyan láthatja meg és töltheti be az ember a legkülönfélébb élethelyzetekben is keresztyéni segítőkészségét, példaértékű volt. A vidám és tanulságos történetek, valamint a Gyöngyvér által németről fordított áhítat sokunknak buzdítást, felfrissülést adott. Érdekességként kis ajándékot és tipikus ecuadori tárgyakat hoztak magukkal.
Az előadás befejeztével valami örömteljes büszkeség járt át a velük való beszélgetés során is. Remélem máskor is eljönnek hozzánk mesélni, tanítani!

Pintér Zsuzsanna