Ezen az oldalon presbitereink rövid bemutatkozását olvashatjuk.



Presbiterek


Bakonyi Lajos

A Magyar Államvasutak biztosítóberendezési szakszolgálatánál dolgozom. Két gyermekem van. Lányom ez évben kapta meg agrármérnöki diplomáját. Szeretne még tanulni több kiegészítő képesítést. Péter fiam szakközépiskolába jár közlekedés-üzemvitel szakra.
1966 óta élek Rákoshegyen. Ebben a gyülekezetben konfirmáltam, itt jártam ifjúsági alkalmakra. Gyermekeim is itt konfirmáltak. Több évet szolgáltam presbiterként. 2002-től egyházközség gondnoki teendőit látom el.

Bodnárné Boda Dorottya

Bodnárné Boda Dorottya vagyok, 45 éves közgazda. Apám székely, anyám erdélyi magyar. 1964-ben települtek át Magyarországra, Kazincbarcikára. Négy gyermekük közül én vagyok a legidősebb.
Iskoláimat helyben, majd Budapesten folytattam. 1983 óta dolgozom, mint kutató, gazdaságszociológiával foglalkozom. Férjemet, Bodnár Ottót az egyetem szakkollégiumában ismertem meg. Ő is közgazda, pénzügyi vonalon dolgozik. 1994 óta élünk Madárdombon, családi házban. 1988-ban és 1989-ben szültem a két nagyot, Flórát (aki a gyülekezeti ifi tagja) és Domonkost. Ők most gimnazisták. 2001-ben született Laura, aki óvodás és - fiatal kora ellenére, vagy éppen azért, - rendszeres templom-látogató.
Annak ellenére, hogy apai nagyapám kántor-tanító volt és nagyanyám rendszeresen járt templomba, én nem kaptam vallásos nevelést. Miközben mindig is szerettem volna megtalálni valamilyen hitet, sokáig nem találkoztam a kereszténység hiteles és számomra vonzó formájával. Mint a korombeli, "racionális- elvek szerint neveltek többsége a vallásban leginkább erkölcsi kódexet, a bibliában történelmi és műveltségi forrásmunkát láttam csupán.
1996 táján, egyszer-kétszer majd egyre rendszeresebben eljöttem a rákoshegyi templomba. Megkönnyítette a dolgomat az akkor esedékes lelkészváltás. Kedvesen fogadtak, és rögtön komolyan vettek a gyülekezetben az idősebb urak, és hölgyek. A fiatalok akkor kezdtek el visszatérni, és jöttek újak is. Ebben a gyülekezetben konfirmáltam, és nagyon sok lelki- hitbéli és közösségi élményben volt részem. Szolgálhattam gyermekmunkásként és részt vettem karácsonyi előkészületekben. Nagyon sok jót kaptam az Úrtól, s azon vagyok, hogy a rosszat is el tudjam fogadni.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy presbiter jelölt vagyok. Azért fogadom el a megbízást mert remélem, hogy a gyülekezet hasznára válhat az a látásmód, ahogyan én látom a különböző korosztályokat és csoportokat, ahogy én gondolom el egy egyházi szervezet vezetőinek és híveinek kapcsolatát, a köztük lévő feladat-, és felelősség megosztást.

Kóródi József

Budapesten születtem, 34 éves, nős, két fiúgyermek édesapja vagyok ( Máté 7 éves, Gergő 3,5 éves). Feleségem Zellei Veronika, akivel a gyülekezetben ismerkedtem meg, és kilenc éve vagyunk házasok.
A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Légzőkészülék Műhelyének a vezetője ként dolgozom, helyileg Újpesten.
Családommal Rákoshegyen, a Melczer u.36sz. alatt élünk.
A gyülekezetbe 1992-93 óta járok. 24 évesen, édesanyámmal együtt, saját elhatározásból konfirmáltam, mert szükségesnek éreztem, hogy vallást tegyek a hitemről mind az emberek, mind pedig Isten előtt. Az istentiszteleteken, illetve a gyülekezet életében lehetőségemhez képest igyekszem részt venni.
Jelenleg is presbiter vagyok, és amennyiben a testvérek megválasztanak, a gyülekezet érdekeit szem előtt tartva közreműködöm annak vezetésében.
Számomra fontos az Úrral való kapcsolat, mivel már számos esetben megtapasztaltam, hogy "Ő az egyedüli reménységünk, és vigaszunk.-
Célom a gyülekezeti életben való aktív részvétel, látva, hogy mindanyiunknak szüksége van közösségre, ahonnan támaszt, bátorítást, és segítséget kaphatunk, akikkel megoszthatjuk örömeinket és bánatainkat.


Kurdi Ildikó

Kurdi Ildikó vagyok, 40 éves. Azóta élek Rákoshegyen családommal. Szüleim nem neveltek vallásosan, csak megkereszteltettek: "Hátha felnőve szeretném ezt az utat járni.- Isten kegyelme 15 évesen talált meg, akkor konfirmáltam a rákoshegyi gyülekezetben. Pár hónappal később elfogadtam Jézus Krisztust Megváltómnak. 2 év után a rákoscsabai gyülekezetbe kerültem, ahol 17 évig voltam gyülekezeti tag, ezen belül 7 évig gyülekezeti diakónus. Elvégeztem 2 diakónusképző tanfolyamot: 1988-ban Debrecenben, 1994-ben Nagykőrösön. Isten engem az idősek gondozására hívott el: 1986 óta vagyok közöttük. Dolgoztam a református egyház Schweitzer Albert Szeretetotthonában (5 évig), a Gödöllői Női Otthonban (2 évig). Jelenleg az evangélikus egyház szeretetotthonában dolgozom 3 éve.
4 éve kapcsolódtam be újra a rákoshegyi gyülekezet életébe. Presbiterré választásom esetén diakóniai szolgálatot kívánok végezni: a gyülekezet rászorult tagjainak felkutatását, számontartását, látogatását, lehetőség szerinti segítés megszervezését. Ehhez azonban az Úr Isten mellett a gyülekezeti tagok segítségére is szükségem van.


Lovász Csaba

Lovász Csaba vagyok, 35 éves. Több szakirányú végzettségem van. Jelenleg vagyonőrként dolgozom a Posta Elszámoló Központban. Feleségem, Lovászné Dénes Judit. 2 gyermekem van, Csaba 12 éves, Eszter pedig 2.
Felnőttként kerültem kapcsolatba a Rákoscsabai Református gyülekezettel. Itt találkoztam Jézus Krisztussal és lettem hívővé. 1994-től a Kálvin téri gyülekezetbe, illetve ennek felnőtt ifjúsági csoportjába jártam. 30 évesen itt is konfirmáltam. 2000-ben kezdtem ide a rákoshegyi gyülekezetbe járni, amit mára teljesen a lelki otthonomnak érzek. Megtiszteltetésnek és egyben szolgálatnak fogom fel a presbiterséget. A rám bízott feladatokat Krisztus segítségével és legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint fogom végezni. A bizalmat és a támogatást előre is köszönöm.

Mucsi Gyula

bemutatkozás hamarosan...


Rácz Erika

1966 óta, születésemtől kezdve élek Rákoshegyen. Ebben a gyülekezetben konfirmáltam és itt ismerkedtem meg Isten személyével is. Kisebb-nagyobb megszakításokkal látogattam az istentiszteleteket is. Jelenleg gyermek- és gyülekezeti munkásként tevékenykedem.
Munkanapjaimat az OTP Informatikai Igazgatóságán töltöm, mint adatbázis adminisztrátor. Ez a munka sok esetben 7x24 órás munkaidőt jelent. Igyekszem emellett családi-, gyülekezeti és baráti kötelezettségeimet is ellátni.
Szeretném kérni a gyülekezet tagjait, hogy segítsenek a "lelki otthonunk- földi mását igazi otthonná tenni. Ehhez az kell, hogy ténylegesen az otthonunknak fogadjuk el a templomot, a gyülekezetet. Ne várjunk a másik testvér megmozdulására a tennivalók elvégzésében. Ha mindenki csak egy dolgot végez el, már sokkal előrébb vittük Isten dolgát.

Tóth Csaba Csongor

1970-ben születtem Budapesten. Testnevelés-földrajz szakos tanár vagyok. Feleségem, dr. Csohány Ágnes orvos, házasságunkat Isten 4 gyermekkel áldotta meg. Valóban nagy örömmel és áldásként fogadtuk és vártuk a ma már 9 éves Noémit, 7 éves Gergőt, 5 éves Bendegúzt és a második évéhez közeledő Borbálát.
A szülői otthonban vallásos nevelést kaptunk két testvéremmel, így számomra természetes volt a családi közös imádság, az istentiszteletek látogatása, a gyülekezeti közeg.
Néhány évvel ezelőtt költöztünk Rákoshegyre, és akkor kapcsolódtam bele az itteni gyülekezeti életbe.
Mikor lelkipásztorunk megkeresett ezzel a kéréssel, hogy vállalnám-e a presbiteri tisztséget, nagy megtiszteltetésnek éreztem. Ugyanakkor ott volt az "érem másik oldala-, családi és hivatásbeli sok elkötelezettségem mellett hogyan tudok eleget tenni ennek a feladatnak? S most, amikor sok vívódás után igent mondtam, arra kérem a kedves Testvéreimet, hogy segítsenek abban, hogy valóban betölthessem szolgálatomat. Szeretnék e kis közösség hasznára munkálkodni a nekem adott talentumok szerint. Ehhez kérem mindenekelőtt Isten megerősítő kegyelmét és a Testvérek együttműködését.





Pótpresbiterek


Richter Mihályné

Richter Mihályné (szül. 1939.Tolna megye, Kajdacs).
Szüleim földművesek voltak. Már gyermekként elvesztettem Őket. Haláluk után nagyszüleim neveltek hitben és szeretetben.
14 éves koromban konfirmáltam. 16 évesen Budapestre költöztem nagynénémhez, akkor a rákosligeti ref. gyülekezetbe jártam. Ott keresztapám presbiterként szolgált.1957-ben férjhez mentem. Egy gyermekem született. A budapesti fürdővállalatnál dolgoztam 18 évig. Szakmát ott tanultam. 1973-ban a XVII. kerületi SZTK dolgozója lettem, mint fizikoterápiás szakasszisztens. 1994-ben, unokám születésének évében nyugdíjba vonultam. 47 éve itt élünk a kerületben lányommal és unokámmal. Férjem sajnos 1992-ben meghalt.
2000-től a mai napig a rákoshegyi gyülekezet tagja vagyok.
Szeretném munkámmal Istent és az embereket szolgálni. A gyülekezeti rendezvények lebonyolításában részt venni.
Kérem a gyülekezet tagjait, hogy aktívabban segítsék a lelkipásztor és a presbiterek munkáját. A lelkipásztor és a presbiterek részletes információt továbbítson a tagság felé. Fontosnak tartom az emberek közötti kapcsolatok erősítését, több közös rendezvény létrehozását. Kívánom, hogy minél több ember megismerhesse az Istenhez vezető utat gyülekezetünk segítségével.

Udvardy Tiborné

1946-ban születtem Fábiánházán, ez egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisközség. 1972 óta vagyok rákoshegyi lakos. Ettől kezdve vagyok a Rákoshegyi Református Egyház tagja. De a lelki tagságom kezdete lényegesen távolabb van ettől az időtől. Jelenleg nyugdíjas vagyok. Lányommal és vejemmel élek együtt.
Ha bizalmat kapok a gyülekezettől, akkor szeretném a legjobb tudásommal és odaadásommal a gyülekezetet szolgálni. A Lelkipásztort minden segítséggel támogatni, Ő is úgy tudja végezni a munkáját, hogy a gyülekezet lelki épülésére szolgáljon.
Eddigi szolgálatom a gyülekezetben a diakónia volt. Ebben kérném a testvérek segítségét, ha tudnak olyan testvérekről, akik betegek vagy hosszabb ideje nem látogatják alkalmainkat, hívják föl rá a figyelmüket. Ez nagy segítség lehet ebben a szolgálatban.



Vissza a nyitólapra