450 éve született és 410 éve hunyt el Balassi Bálint, a magyar nyelvű reneszánsz költészet legnagyobb egyénisége

A magyar nyelvű irodalom első klasszikusa, világirodalmi szintű képviselője, a magyar reneszánsz legnagyobb költője, Balassi Bálint (1554 - 1594) nemcsak a magyar szerelmi líra, az udvari színjáték, hanem az istenkereső költészet megteremtője is. Ha életútját, sokszor szokatlan életvitelét, periratait nézzük, megzabolázhatatlan személyiség tűnik szemünk elé. Fergeteges életének ujjongásaiból-kínjaiból születik meg a magyar lírai költészet. A gyermekkorában magába szívott ókori és új-itáliai kultúra, sok-sok olvasmány, véres viadalok árnya és a lengyelföldi bujdosások bús-muzsikás emlékei remekművekké ötvöződnek költészetében.
A Felvidék egyik legtekintélyesebb családjából származott, amelynek tagjai kiemelkedő szerepet játszottak a török elleni végvári harcokban.
Édesapja, a zólyomi várkapitány és főispán, Balassi János és édesanyja, Sulyok Anna evangélikus hitben neveltették gyermeküket. Bornemisza Péter, a kor jeles prédikátor-költője a nevelője, majd Nürnbergben diákoskodott, talán megfordult egy német egyetemen és Padovában is. Beszélt horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül.
1569-ben a családnak Lengyelországba kellett menekülnie, mivel Balassi Jánost összeesküvés vádjával letartóztatták. Miután apja kegyelmet nyert, a 18 éves Balassi már részt vehetett Rudolf koronázásán, ahol juhásztáncával elkápráztatta az udvart. Apja császár iránti elkötelezettségét bizonyítandó részt vett a Báthory István elleni hadjáratban, ahol megsebesült és fogságba esett. Rokoni kapcsolatai olyannyira kellemessé tették erdélyi "fogságát-, hogy később önként elkísérte az időközben lengyel királlyá választott Báthoryt Krakkóba, ahonnan csak apja halálának hírére tért haza.
Miután rokonai a távollétében kisemmizték vagyonából, 1579-82 között Egerben, végvári vitéznek állt, ahol hadnagyként szolgálva megismerkedett a várkapitány feleségével, Ungnád Kristófné Losonczy Annával.
Balassi régi verselő mintákra járó szárnypróbálgatás után itt találkozik a költővé avató szerelemmel. Ajkán a népi virágénekek csíráiból fakadó szerelmes dal varázslatos pompába bomlik Losonczy Annához írt udvarló verseiben /Anna-versek, Júlia-versek/. A reneszánsz ember öntudatosságával robbantja szét a merev mintákat, s a mélyen átélt, féktelen őszinteséggel megvallott valóság frissen, elragadó közvetlenséggel szólal meg csengő rímelésű, sajátos szerkezetre csiszolt - utóbb róla elnevezett - strófáiban.
Ungnád Kristófné (Losonczy Anna) iránti szerelmét az unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házassága követte 1584-ben. A hozománynak tekintett sárospataki vár elfoglalása miatt perbe fogták. Az 1586-ban katolikus hitre áttért költő perét végül megszüntették, házasságát érvénytelenítették.
Miután a közben megözvegyült Losonczy Annával kötendő házassági terve kútba esett, egy új hadjárat hírére Lengyelországba ment. A hadjáratból azonban nem lett semmi, így 1591-től újra itthon volt. A tizenötéves háború során részt vett családi birtokainak, Divénynek és Kékkőnek visszafoglalásában.
A meghasonlás Istenhez forduló óraiból és a bujdosó évek kínzó honvágyából születnek költészetének talán legszebb darabjai: az istenes-versek. Dobó Krisztinával kötendő házassága előtt írja meg a Bocsásd meg Úristen kezdetű versét, melyben ifjúkori botlásaira kér feloldozást, mivel tisztán szeretne a házasság kötelékébe lépni. (A költemény 7 versszaka református énekeskönyvünkben is megtalálható /220. dicséret/)
Lengyelországban, a tengerparton írja az Adj már csendességet kezdetű versét. Az evilági harmóniát hiába kereső, a földi boldogságban csalódott ember már csak a lélek csendjét szeretné biztosítani magának ebben a gyönyörű költeményében.
A mindenéből kiforgatott, szerelmében is csalódott költőt a vitézi élet szépséges izgalmai fűtik új dalokra. "Sétáló palotájában-, "az nagy széles mezőn-, a "kemény harcok helyén- áthatja a végbeliek testvéri összetartozása, a hazáért való véráldozat magasztos érzése, s ezeket a túláradó élményeket vitézi énekeiben páratlan érzékletes nyelven és megkapó hűséggel szólaltatja meg. /Egy katonaének; Ó, én édes hazám/ Érzelmeinek tisztító izzása sorsának salakját is drágakövekké varázsolja.
1594-ben az esztergomi vár ostrománál halálos sebet kapott. Kortársai visszaemlékezése szerint halála óráján a következőket mondta: "Krisztus megholt én érettem, és én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és az Te seregedben jártam.- Hibbén, a család sírboltba temették el.
Magyar, olasz, lengyel, török dalok kottájára szerzett jó néhány versének dallama már rég elenyészett, de költészete formai és tartalmi hatásában századok óta él. Balassi verseit visszhangozták a kuruc énekek, epedő szava Csokonaiban pendült tovább, a szabadság és szerelem ikerszenvedélyében Petőfi, az Istennel való tusakodásában Ady lett kései utóda.
A sorstól megpróbált ember hányattatásokban, kilátástalanságokban is megmaradó erős hite és töretlen hazaszeretete ma is hitet és erőt adhat mindannyiunk számára.

/PPL/