Az esztendő vége felé közeledve nemcsak visszagondol az ember a múló évre, hanem előretekint az ismeretlen jövőbe. Ilyenkor felmerül szívünkben a kérdés: mit várhatunk az előttünk álló esztendőtől? Mit várhatunk nemzetünk életében? Népünk gazdasági, erkölcsi életében? Mit várhatunk egyházunk, gyülekezetünk életében? Mit várhatunk személyes életünkben? Várhatunk-e jót egyáltalán? Megkönyörül-e megroppant gerincű népünkön az Isten, vagy még tovább süllyedünk az istentelenség, az erkölcstelenség hínárjában? Várhatunk-e jót öngyilkos, önpusztító népünk életében?

Ránk tekint-e Isten, vagy tovább ürülnek amúgy is üresedő templomaink? Nem tudjuk. Az erre adandó válasz Istenünk kezében van.
De, hogy várhatunk-e jót személyes életünkben, az egyedül azon múlik, hogy ki vezeti, ki irányítja az életünket? Ha még a magunk álmai, vágyai irányítanak, a magunk - Istentől függetlenített -akarata irányít, akkor nem sok jót várhatunk.
Karácsonykor, újesztendő táján sokunknak kedves szokása, hogy újévi jókívánságainkat elküldjük ismerőseinknek, barátainknak. Áldott karácsonya, boldog újéve azonban csak akkor lesz a címzetteknek, ha szívükben megszülethet a királyok királya, Jézus Krisztus. Akkor lesz boldog karácsony este, mert akinek a szívében Jézus az Úr, az már nem az ajándékot ünnepli, nem a fenyőfát ünnepli, nem a dúsan megterített asztalt ünnepli, hanem az értünk földre jött Megváltót, aki lejött a földre, jóllehet tudta, hogy nem lesz számára hely sem a vendégfogadó házban, sem az emberi szívekben. Az újesztendő is azok számára lesz boldog - még ha nehézségeket, próbákat hoz is -, akik az Istent szeretik, mert azoknak minden a javukra van.
Ma egy olyan világban élünk, amelyben egyik kórtünet az értékvesztés. A régi, jól bevált értékek már nem kellenek. Nem érték a Biblia, nem érték a hit, nem érték a gyülekezet. De nem érték a család sem, mert egyre kevesebben ismerik és élik meg a "fészek melegét" a családon belül. Ma már sokan nem ismerik a családon belül a szeretetet, a tiszteletet, a család erejét, biztonságát. Nem érték már a gyermekvállalás, az anyaság. Nem érték a hazaszeretet; sokan nem is tudják, mi az? Nem értek az áldozathozatal, a becsület, az adott szó, az istenfélő élet. Nem értek a szeretet, öröm, béketűrés, jóság, szelídség, mértékletesség.
Mi az érték ma? A pénz, a siker, a karrier, a könnyű élet, a gyors meggazdagodás. Ahogyan Ady Endre írta egyik versében:
"Szépség, tisztaság és igazság lekacagott szavak, oh, bár haltam volna meg akkor, mikor lekacagtalak..."
Ma a pénzért, a karrierért törik magukat és egymást az emberek, sőt, ezek miatt törnek össze a házasságok is sokszor. Ezekért harcol a világ.
Csakhogy, amiért a világ harcol, azt a rozsda megeszi, a tolvajok ellopják. Jézus az övéinek időtálló értékeket kínál: bűnbocsánatot .üdvösséget, békességet, elrejtettséget. Olyan értékeket, melyek akkor szaporodnak, ha megosztjuk másokkal is. Jézus ezt a gazdagságot akarja adni, növelni a következő esztendőben is. Nagy kérdés, hogy ez a miénk-e már?
Ha még nem, akkor nincs sürgősebb dolgunk, mint menekülni Sodomából a golgotai kereszthez.
A minket körülvevő világ egyre mélyebbre süllyed. De Istennek van egy csodálatos menekülési útvonala. Ez az út a Golgotára vezet. Kérdés, ismerjük-e ezt az útvonalat? Ha már letettük lázadó életünk batyuját Jézusnál, akkor boldog az életünk. Legyen újévi programunk: mutatni az utat és elmondani szeretettel:
"Elveszett juháért mit tett a pásztor - csuda szerelem!
Földig hajolt a kárhozott világért, meghalt alant, hogy élhess odafenn."
Befejezésül legyen újévi buzdításunk Szente István: Menekülés Sodomából című versének néhány sora:
"Lótnak könnyebben ment a dolga,
Angyalok vezették ki Sodomából.
De engem ugyan ki vezet ki
A Sodoma-jelenből, a mából?"

VARGA EMESE
református lelkipásztor
Nekézseny