Kolozsváron, egyszer nyáron, / kint jártam a nagyvásáron.

Bámultam egy székely bácsit, / ki módosan farigcsált itt.
Kicsi bicska, kicsi tábla. / Mi is lehet rája írva?

Ott sorjázott fényezetten / a bordázott szőtteseken,
Mi már kész volt. Olvasgattam, / a betűket rakosgattam
Egymás mellé, ahogy tudtam. / Egynél aztán megmaradtam.

Ezt szeretném, Édesapám! / Legyen ez a vásárfiám.
Édesapám kifizette, / a kezembe odatette.
Leveles ág futott rajta, / szép, faragott, székely-fajta.

Csak örültem, csak ámultam, / s a rávésett sort bámultam.
Ez állt rajta, hallgassátok: / "Egymás terhét hordozzátok-.
Ez lett az én jelmondatom, / ez kísért el nagy utamon.

A segítség örömével / jártam. Boldog kegyelmével.
Néha bizony roskadoztam, / míg más terhét elhordoztam.
Ösztönzőm lett és végzetem. / Így éltem le életem.

Megőriztem, el nem hagyom. / Most is itt néz rám a falon.
"Mihály János- volt, ki véste, / "Körösfőn- e táblát szépre.
(Így írta fel hátlapjára.) / Járjon áldás a nyomába.

(Rolla Margit)