Félek, Atyám, - úgy zúgnak a harangok!

fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!...
Ne félj, fiam,- téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám, - megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!...
Ne félj, fiam, - megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád.
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?...
Ne félj, fiam, - az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

/Szabó Lőrinc/