"És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?-

(Máté 21:10.)

Egy ember bevonul szelíden és alázatosan Jeruzsálembe, ahol néhány nap múlva keresztre feszítik. Szamárháton jön, alázattal jön, pedig Ő a Királyok királya. (Mi már tudjuk, hogy a nagyság egyetlen biztos ismérve az alázat.)
Mint villanyütés fut végig az egész városon egy nyugtalan érzés - jókon és gonoszokon, közömbösökön és rajongókon egyaránt, és támad az ezerszájú kérdés: Kicsoda ez?
És a válasz szájról-szájra jár körbe a városban: Jézus az. Egy egyszerű vándorrabbi, akinek nincs családja, tűzhelye, akinek nincsen hol fejét lehajtania. Szamárháton jön, alázattal jön, és nyugtalanít, mert arra kényszerít mindenkit, hogy önvizsgálatot tartson.
Mi is ezt kérdezzük, amikor Jézus belép életünkbe: kicsoda ez? És azt érezzük, hogy nyugtalanít, mert Őt megismerve már nem lehet ugyanúgy élni, mint korábban, a Vele való találkozás előtt. Lehet, hogy sokáig nem veszünk tudomást róla. Lehet, hogy életünk javarészén át nem számolunk vele. Egyszer azonban, egy virágvasárnapon aztán belép az életünkbe minden alázatosságával és minden fenségével, és mi riadtan kérdezzük: kicsoda ez a Jézus, és miért nyugtalanít? És ekkor jön el a válaszadás és a választás ideje: meghajlok-e a jézusi nagyság előtt, és megváltoztatom az eddigi életem, és követem Őt, vagy inkább a kényelmesebb utat választom, és Barabbást kiáltok.
Kicsoda ez?
Jézus belép Jeruzsálembe, és ott megölik azok, akiket szeret, és akikért imádkozik.
Igen, Ő meghal ugyan a kereszten, de halála a lelki világ középpontja, az örökkévalóság sarkcsillaga lesz. Fájdalmas halál, kereszthalál, de az Életnek forrása és az isteni világosságok kútfeje. Minden szenvedések foglalata, minden ígéretek záloga, minden mennyei öröm és világszépség summája.
Ilyenkor, húsvét közeledvén, ma is megyünk e halál felé. Vonz, hódít, ítél és áld. Egyik pillanatban érthetetlen, hihetetlen rejtelem, és a lelkünk kérdőjellé válik: kicsoda ez? A másik percben azonban édes öröm, bizonyos megoldás, és ilyenkor a legdrágább felelet: Jézus az, a mi egyetlen reménységünk.
Ez a felismerés adjon mindannyiunknak örömteli bizakodást 2006 húsvétján is!