Arról, hogy az Ó-faluban mikor építették fel templomukat a hívek arról szintén nincsenek pontos adatok. Az első pontos adat 1808-ból származik. Az ekkor készült jelentés szerint Tiszakerecsenynek kő temploma volt, amelyet nem sokkal korábban 1792-ben bővítettek ki ilyenre. 1823-ban súlyos csapás érte a kerecsenyi eklézsiát. A fellángoló tűz martalékává lett az egyház összes épülete, és az Úrasztalához tartozó összes úrasztali felszerelés is. Két évvel később azonban az épületeket újjáépítették.
1865-ben nemcsak házaikat, hanem templomukat is átköltöztették az új falu központjába a lakosok. Az észak-déli tájolású templom alapkövét 1869. május 30.-án nagy gyülekezet jelenlétében Szabó Pál helyettes lelkész tette le. A templomot egyelőre torony nélkül építették. A kiadások fedezésében nagy segítséget jelentett, hogy 1868 nyarán a régi templom elbontása alkalmával értékes ékszereket találtak.
A talált ékszereket Lónyai János főispán kijavítatta, s díszes tokba rakatta. A pénzügyminiszter által engedélyezett sorsjátékon kisorsolt ékszerekből 2000 forint bevétele lett az egyházközségnek.
A templomépítés munkálata 3 évig tartott. Az építkezésnél felhasználták a régi templom anyagát, így a falakat vegyesen kőből és téglából húzták fel. A templombelsőben szószéket, s két karzatot emeltek, valamint padokat készítettek kb. 200 fő számára. Az építkezés ideje alatt a gyülekezet alkalmait a már megépített parókián tartotta.
Az Ó-faluban a templom nyugati oldalán fatorony állt. Az Újfaluban a templomhoz már tornyot is akartak építeni. A torony falait fel is rakták a templomfal magasságáig, de pénzhiány miatt nem tudták az építkezést befejezni. Így a harangok továbbra is az utcaszélén felállított haranglábon kaptak helyet.
1890-ben hosszú előkészületek után a templom északi oldalán tornyot építettek, melyet - a jegyzőkönyvek szerint, mivel a tornyon látható repedések keletkeztek - 1917-ben le kellett bontani.
Újabb toronyépítését a gyülekezet 1946-ban Lengyel László lelkipásztor vezetésével kezdte el. Ekkor épült fel a régi alapra a templom északi oldalán a háromszintes, 25 méter magas jelenlegi torony. A falu idősei sokat emlegetik még ma is, hogy ez a torony lekvárból készült. Valóban így van. A háború utáni nehéz időkben a gyülekezet tagjainak nem volt pénze, de ha lett volna is, akkor sem ért volna semmit a pénzromlás miatt, így mindenki azt adott, amit tudott: krumplit, lekvárt, tojást, baromfit és ezeket cserélték építőanyagra. A toronyépítésével egy időben a templomhajóban 2 új vasbeton-karzatot építettek és sor került a templom festésére is.
1974-ben a torony alsó részét betonacél-hálóval erősítették meg, és egyidejűleg elvégezték a templom külsejének felújítását is. Újabb renoválásra 1978-ban került sor. A templombelső megszépült, de falra felrakott műanyag lambéria illetve hungarocell borítás a felmerült problémákat a fal vizesedését és a tetőszerkezet elavultságát - nem szüntette meg.
Az 1999-ben a statikai szakvélemény a templom tetőszerkezetét életveszélyessé nyilvánította.
Ezért került sor 2001-ben a templom teljes felújítására. Az első lépésben Gere József Nyíregyházi tervező-mérnök tervei alapján a teljes tető és födémszerkezetet cseréltük le - gyülekezeti adakozásból és a NKÖM Egyházi Kulturális Alapjának támogatásával - melynek során a falakra vasbetonkoszorú készült, s erre került ráépítésre a könnyű szerkezetből álló tető, LINDAB cserepes-lemez borítással, gipszkarton mennyezettel. A munkálatokat Kónya László olcsvai fővállalkozó végezte, több alvállalkozót bevonva a munkálatokba.
A felújítás során sorkerült a teljes külső és belső homlokzat cseréjére, (a salétromos falazat szárító-vakolatot kapott) a nyílászárók cseréjére, a toronysüveg festésére, s teljes villamoshálózat cseréjére, melynek költségeit a helyi önkormányzat viselte a Megyei Területfejlesztési Tanácstól nyert pályázati forrásból. Ezeket a munkákat is a fenti vállalkozó végezte.
A Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásával készülhetett el a külső vízelvezetés és térburkolás, a belső téglaborítás, díszüvegezés, a teljes belső bútorzat valamint a korszerű fűtés. Ezeket a munkákat sorrendben Borbás Lajos olcsvai kőműves vállalkozó, Szalóki Mihály nyíradonyi asztalosmester valamint Palicz Gyula vállalkozó végezték.
A toronyba új ablakok készültek a COPRIMA Kft. segítségével, új villámhárítóval látta el a templomot Harangi Sándor Hajduböszörmény-i vállalkozó.
A felújított templomba gyülekezetünk egyik tagja szószékkoronát és faburkolatot valamint Mózes-széket készítetett Alexa László ilki fafaragóval. A felújított templomért való hálaadó istentiszteletre új úrasztali terítő garnitúrát is készítettünk egy másik család adományából.
A templom és a gyülekezeti terem közé közel fél millió forint értékben parkot építettünk, melyet díszburkolattal láttuk el.
Ezekből az adatokból jól látható, hogy nagy feladatot bízott ránk az Örökkévaló, de hála legyen neki, hogy gyülekezetünk fel tudott nőni e feladathoz. Legyen áldott Isten, hogy amit reánk bízott elvégezhettük és adja, hogy szépen megújult templomunk mindnyájunknak igazi lelki otthona lehessen.